Ismerkedés
2. Fejezet
3.fejezet
4.fejezet
5.fejezet
6.fejezet
7.fejezet
8.fejezet
9.fejezet
10.fejezet
11.fejezet
12.fejezet
13.rész
13.rész
Jungkook szemszöge:

 

Miután oda vezettek leültünk és megkérdezték hogy kérünk-e valami innivalót, én rögtön mondtam hogy mindkettőnknek hozzon egy pohár vörösbort. 

A pincér így tett és elment. 

Elkezdtem beszélgetni az én drága kis mochimmal hogy legalább beszéljen hozzám ne csak nézzen. Az első kérdés ami eszembe jutott az az volt hogy:

  • És jól érzed magad itt? 
  • Igen jól érzem magam itt, bár elég fura hogy most hívtál meg vacsorázni. 
Hát igen  a köcsög Hope nem engedte mert ő az ,,egyetlen” kis kedvence és ha tapsol akkor a kis Mochim már ugrik is. (Ezt gondoltam magamba) 

De hát nem tudtam mit tenni, közben a pincér kihozta nekünk az étlapot és a bort is. Letette elénk a bort és az étlapot és mondta hogy ha készen vagyunk akkor szóljunk neki. Én csak bólintottam egyet és ránéztem Mochira. Nyilvánvalóan ki ült az arcára a félelem, bár nem tudom miért mert őt sosem tudnám bántani viszont a kis barátját azt a faszkalap Hope-ot bármikor. A vacsora egészen jó volt igaz hogy Mochim nem igazán tudott vagy nem akart kibontakozni de majd este csak sikerül neki. Amúgy ezt csak mondom de nagyon másra gondolok, de nem akarom hogy levágott legyen a szituáció amit kiterveltem. Igaz hogy nem igazán vágja le a dolgokat de annál jobban levágja az a kis nyomorék aki folyton a seggeben van, most is itt van és minket figyel bár nem tudom hogy mi a faszomért kell minden hova követni. Áhh rendes felbasz ez a kis köcsög. Na mindegy csak abban kis Mochimra figyelek. Megvacsoráztunk és kifizetem a vacsorát is. 

Kérdeztem tőle hogy nem e akar hozzám átjönni és meglepő valaszkent igent mondott aminek kurvára örültem. Hívtam egy taxit és haza mentünk tény hogy már a taxiban már előjött a kis pervez gondolataim és már ott el akartam kezdeni a dolgokat de nem lehetett. Kiszálltunk és bevezetem a házamba. 

© Rebeka,
книга «A zabolátlan vad».
Коментарі