Ismerkedés
2. Fejezet
3.fejezet
4.fejezet
5.fejezet
6.fejezet
7.fejezet
8.fejezet
9.fejezet
10.fejezet
11.fejezet
12.fejezet
13.rész
6.fejezet
Jimin szemszöge:

Felkeltem az ébresztőre és azon voltam hogy kihajitom a telefont. Bár jó hogy itthon vagyok és nem kell mennem iskolába, de mégis van valami ami nagyon zavar. Kook miért érdeklődik ennyit felőlem. A gondolataimat a telefon csörgése szakítja meg. A telefont fel emeltem az éjjeli szekrényről, és megnéztem hogy kihív. Hobi hívott. Veszem fel:

-Szia Hobi. -szólok bele a telefonba. 

-Szia Mochi. Csak azért hívtalak hogy ma nincs-e kedved feljönni hozzám, a másik meg az hogy Kooknak tudom a címét.

-Majd elmondom hogy ez miért fontos.-én köpni- nyelni nem bírtam. 

- Persze talizhatunk, és a Kookos dolgot minél előbb meg kell beszélni ugye? 

-Igen, minél előbb. 

-Okés. Mikor tali? 

-Ahm. Legyen 10:30-kor a Thapkol parknál és onnan fel sétálunk hozzánk. Úgy jó? 

-Persze jó lesz.

-Akkor majd tali, szia. 

-Okés, szia. -és ezzel le is raktuk a telefont. Majd ahogy letettük a fürdő felé vettem az irányt, és a zuhany alá vetettem magam. Miközben zuhanyoztam azon gondolkodtam hogy miért akar beszélni Kookról. Na hát a gondolataimból a forró víz ránt vissza ami nagyon megégetett. Nem volt a legjobb, de így legalább jobban figyeltem. Mire készen lettem addigra 9:30 lett. Én mire látam hogy mennyi az idő már kicsit elkéstem. Gyors elő kaptam valamit aztán indultam. Épp hogy odaértem ahova meg lett beszélve. Bár Hobi késett 2 percet, de nem igazán zavart. 

-Szia Mochi! 

-Szia Hobi! 

-Na mi volt ez a Kookos dolog? 

-Hát, egy tudom hogy hol lakik, kettő szerintem tetszel neki. A múltkor nagyon kiakadt mikor visszaküldtelek, és akkor mindent elmondott amit ő gondol rólunk. 

-Ezeket miért nem mondtad előbb?! 

-Mert úgy gondoltam minek. 

-Ahhjjj mondd meg hol lakik és megbeszélem vele a dolgokat. 

-Oké, de csak akkor ha nem lesz semmi gond. Ja és akkor ha az a faszparaszt nem fog rád mászni, csak is akkor. 

-Nem lesz semmi baj Hobi. 

-MYEONGDONG utca 22.

-Okés köszi. 

-Szívesen! -és így áttértünk más témára.Bár Hobi nagyon fel volt dúlva mégis a jópofi arcát mutatta. Bár ehhez hozzá szokhattam volna. 

Felértük hozzájuk, és Hobi édesanyja köszöntött amit én is viszonoztam. 

Hobi mondta az édesanyjának:

-Anya fent leszünk a szobába. Kell valami szólj, de PS5 fogunk. 

-Rendben kicsim. Na ezzel a lendülettel fel is szál adtunk játszani. 

Bár játék közben gondolkodtam hogy mit akar tőlem Kook. Mert nekem nincsen semmi bajom vele, de néha vissza vehetne a nagy arcából, de ezen kívül semmi bajom vele. Annál több Hobinak utálják egymást bár nem tudom miért. Egyszer kérdeztem tőle hogy miért, de csak annyi volt a válasz hogy hagyjál már és elment. Szóval nagyon nem vannak meg egymás mellett, de hát ez van. A gondolataimból Hobi hangja ránt vissza.

-Kérsz valamit? 

-Őőő egy pohár vizet. 

-Oké mindjárt hozom. 

Meghozta, én ittam és ment tovább a játék. Mire észbe kaptam hogy mennem kell mert még be akarok nézni Kookhoz is. Így elköszöntem Hobitól és elindultam Kookhoz. 

Mire odaértem már 18:30 volt. 

Kooknak az anyukájával mentem be. 

Amint beléptem meglepődtem hogy aztán milyen szép ez a ház. Kook anyukája felüvölt Kooknak hogy jöjjön le. Ő lejött duzzogva de mikor meglátott akkor más hogy mutatta magát. 

-Szia köszöntem, de ő nem köszönt csak hallgat. 

-Lenne egy szívességem. 

-Jó, de előbb azt hogy honnan tudod hogy hol lakom?! 

-Hobi kinyomozta. Aztán elkezdte elhoradni. 

-Az az átkozott pöcs, nem hadja életem. 

-Itt ki kellett valamit talánom hogy jó legyen.Erre elkezdem mondani:

-Pont ezért jöttem. 

-Hogy? Hadjam békén? Nem is beszélek vele! -ezt vágja hozzám. 

Itt is gyors ki kellett valamit talánom. 

-Csak annyit kérek ne terjeszt róla olyat ami nem is igaz.-erre oda dobálja nekem ezeket:

- Én? A múltkor is oda mentem kedves és már egy bunkó pöcs lettem. Én nem tehetek róla hogy ekkora fasz hogy nem hallgatja meg a másikat. -Na és ezzel lezárta a témát. 

-Jó, rendben.- Elkezdtem mondani azt hogy:

- Jó akkor légyszíves menj haza, és ezt megbeszéljük hétfőn a suliban. 

-Oké, szia. 

-Szia. - és ezzel elindultam haza felé. 

Hazaértem és felhívtam Hobit, hogy elmondja mi volt. 

Kicsöngött, de nem akarta felvenni így hagytam a dolgot és elmentem fürödni. 

Megcsináltam a napi rutinom és mentem lefeküdni. Sokáig gondolkodtam hogy mi lett volna ha… és a gondolataimból anyám hangja rántott ki. 

-Jó éjszakát Jimin! 

-Jó éjt anyu! 

Na és ezzel sikerült elaludnom is.


Sziasztok! Remélem tetszik eddig a könyv. Azért van az hogy nem folyamatosan  tudom kiadni a részeket mert sok a dolgom és nem mindig van időm rá. Remélem nem haragutok. Pusziiii 🖇💜🥺

© Rebeka,
книга «A zabolátlan vad».
Коментарі