1. rész
-Baby úgy is megfoglak találni. -mondta ilyesztő hangon. Szorosan a falhoz tapadtam és imádkoztam, hogy ne találjon meg.
Hallottam lépéseinek hangját ami egyre csak közeledett majd hirtelen elhalkult. Amikor már megnyugodtam és mentem volna haza akkor egy erős kar ragadta meg a vállamat és a sikátor sötét falához nyomott. -Mondtam én, hogy megtalállak. -suttogta a fülembe -Előlem nem tudsz elmennekülni hercegnőm. -mondta halkan és a szememet kémlelte. Megakart csókolni amikor kitört belőlem a sírás. Ő egy kicsit távolabb vitte a fejét majd a hajamat
simogatta. -Shhhhh.- letörölte a könnyeimet - nem lesz semmi baj. -mondta nyugodt hangon, de én még mindig féltem tőle. Egy percre nem figyelt ezt követően kiszabadultam a fogságából és elakartam menni tőle jó messzire, de megragadta a kezemet és szorosan magához húzott. -Hova akartál menni? -kérdezte, nem néztem a szemébe. Államnál fogva felemelte a fejemet arra késztette, hogy a szemébe nézzek. Hüvelyk ujjával simogatni kezdte az arcomat. -Szükségem van rád... -egy kósza hajtincset a fülem mögé tűrt, túl közel volt már az arca. Ajkai súrolták az enyémeket - ...Jobban mint gondolnád. -suttogta ajkaimra majd megszakította a köztünk lévő távolságot. Szenvedélyesen, de birtoklóan csókolt. Sajnos nem tudtam ellenkezni, ő erősebb volt nálam sokkal. Keze felfedező útra indult a testemen. Elért a mellkasomíg kikerekedett a szemem, kinyitotta a szemét és csak nézett rám, de egy percre se vált el ajkaimtól. Belemosolyodott a csókunkba majd újra lehunyta szemeit és folytatta. Elvált tőlem majd a homlokomra adott egy puszit.
-Miért csinálod ezt velem? -néztem a szemébe -Miért nem tudsz már elfelejteni? -továbbra is őt néztem, de nem válaszolt.
-Neked ott van Ye Rin, ő nagyon szeret téged. Miért nem vele vagy? -kérdeztem tőle -Eun Ha hát nem érted? -kezei közé fogta a fejemet
-Nekem csak te kellesz, senki más csak te. A világon téged szeretlek a legjobban és létszi ne beszéljünk Ye Rin-ről. Vele csak azért jöttem össze mert az apja megkért rá, tudod Ye Rin leukémiás és nincs sok már neki hátra.-figyelmesen hallgattam amit mondd. Nem tudtam erre mit mondani, de nem is akartam most beszélni. -Ne feledd, bármi is történjék én melletted állok. - mondta majd egy csókot lehelt ajkaimra. Ebben a szituációban nem tudtam, hogy mit csináljak vagy mondjak. Inkább csendben maradtam és figyeltem minden mozdulatát.
Nagyon haragudtam rá, 2 napja jöttem vele össze és már is össze jön egy másikkal. -Szerelmem kérlek nyugodj meg. -megfogta a kezemet és mosolyogva nézett -Én nyugodt vagyok. -mondtam neki -Jóságos ég, most veszem észre, hogy milyen hidegek a kezeid. -mondta -De ne aggódj, majd én felmelegítelek. -mondta lágy hangon, szorosan magához ölelt, és a hátamat simogatta. Fejemet a mellkasára hajtottam, hallgattam a szívverését és beszívtam az illatát. -Szeretlek... -mondta halkan én meg elmosolyodtam -Én is... -mondtam, még szorosabban ölelt. Sosem akarok elválni tőle, vele akarok maradni életem végéig.
Hirtelen felkapott mennyasszony pózba átkaroltam a nyakát és mellkasára hajtottam a fejem. -Most szépen haza viszlek mert már késő van. -mondta mosolyogva és a homlokomra nyomott egy lágy csókot. A szemeim kezdtek lecsukódni.
-Kicsikém még ne aludj el, mindjárt ott vagyunk. -mondta, de a testem nem tudott parancsolni magának és elnyomott az álom.
Másnap reggel arra ébredtem, hogy a barátom szuszog mellettem.
Elmosolyodtam és lassan végig húztam a kezemet a fején.
Mocorogni kezdett, megfogta a kezemet és magához ölelte.
Elkuncogtam magamat erre ő kinyitotta a szemét.
-Jó reggelt.-mondta rekketes hangon majd elengedte a kezemet.
-Jó reggelt. -egy lágy csókot leheltem ajkaira. Mosolyogva figyelt engem, magához húzott és betakart minket.
-Maradjunk így még egy kicsit.-suttogta a fülembe. Mellkasom elött össze fonta a kezét. Nyakhajlatomba fúrta a fejét, éreztem, ahogy kifújja a levegőt. Ránéztem az órára. -Menni kéne iskolába.-törtem meg a csendet. -Nem baby, majd viszünk be orvosi igazolást. -mondta és össze kúlcsolta ujjainkat. Maga felé fordított, az arcomat simogatta. Lágyan megcsókolt, közbe pedig folyamatosan húzott magához. Testünk egymáshoz simult, akkor tudatosult, hogy egyszáll fehérneműben fekszem melette. Megszakítottam a csókunkat majd felültem. -Minden rendben? Valamit rosszul csináltam? -bombázott kérdésekkel , de én csak ráztam a fejemet.
-Oppa. -mondtam neki -Miért vagyok fehérneműben? -kérdeztem tőle, már ő mellettem ült és a kezemet szorongatta -Ja igen, tegnap mire haza értünk már elaludtál így levettem a ruháidat, nem akartalak felébreszteni édesem. -mondta én meg bólintottam ezt követően felálltam és kiszabadítottam picike kezeimet az ő nagy kezeiből, kivettem a szekrényemből egy sima fehér pólót és egy fekete cica nadrágot. Lezuhanyoztam, fogatmostam és stb.
Amikor kijöttem már az ágyon ült és valamivel nagyon játszott.
Olyan aranyos képeket vágott, hogy elmosolyodtam.
Mikor észrevette, hogy ott vagyok elrakta a telefonját.
-Mi lenne ha elmennénk valahová? -kérdezte, bólintottam. Megfogta a kezemet és maga után lehúzott az emeletröl.
-Menjünk el egy szórakozó helyre.- mondta és megállt előttem
-Nappal? -kérdeztem, -Igen! -mondta, csinált kávét majd az egyik poharat a kezembe nyomta.
Amikor odaértünk már javában folyt a buli, bementünk.
Leültem a pulthoz ő meg elment valahová.
Éreztem, hogy valaki folyton engem bámul, oda néztem és egy srác volt az. Észre vette, hogy nézem és elmosolyodot. Majd felállt és felém kezdett sétálni, leült a mellettem lévő székre.
-Mit csinál itt ilyenkor egy ilyen szép lány? -próbált velem flörtölni, de én hidegen hagytam. -Nem válaszolsz? -kérdezte majd megfogta a csuklómat és megszórította. -Áu, ez fáj. Engedj el! -próbáltam kiszabadulni, de erősebben szórított. -Nem, nem foglak elengedni,most szépen velem jössz és játszani fogunk. -maga után ráncigált be egy szobába. Becsukta maga után az ajtót majd lelökött az ágyra. Teljes súlyával rám feküdt leakartam magamról lökni, de ő túl erős volt. -Kérlek... Hagyj. -sajnos nem állt le, patakokban folytak a könnyeim. A pólót akarta leráncigalni rólam amikor kivágódott az ajtó. Valaki leszedte rólam majd elkezdte verni.
-Eun Ha jól vagy? -kérdezte és megfogta a kezemet. Nem válaszoltam csak szorosan megöleltem. -Nincs semmi baj. -mondta és a hátamat simogatta. -Menjünk haza. -mondtam neki halkan, majd bólintott.
Zihálva ébredtem fel. -Ez mégis milyen álom volt? -kérdeztem magamtól. Olyan valóságos volt ez az álom. Kezdek megörülni mostanában folyton ilyeneket álmodok és ki az a fiú aki az álmomban a "barátom" volt? Ez nekem már túl sok. Mindegy most már megyek mert ma van az évnyító. Felvettem egy fehér blúzt és egy egyszerű fekete szoknyát. A blúzt betűrtem a szoknyába majd felvettem egy fekete cipőt. A harisnyámat sajnos nem találtam sehol. Megcsinálom a hajamat és kisminkeltem magamat. Fogat mostam és felkaptam a táskámat. Egyedül élek egy látszólag biztonságos utcában, de éjszaka itt minden féle bűnöző megfordul. A gyilkosoktól kezdve a szervkereskedőkig.
Elindultam az iskolába ami 2 utcányira van a házamtól.
Szerencsére pont jókor érkeztem meg így nem késtem le.
Ez ünnepség után 3 osztály főnöki óra volt megtartva 2 hét múlva fog jönni az osztályba 7 új diák. Kíváncsi vagyok, hogy kik lehetnek azok. Ma csak egy új diák jött Ye Rin. Nagyon ismerős a neve. Várjunk csak az álmomban volt róla szó. Ránéztem a lányra. Vállig érő fekete haja volt, a vége be van festve sötét kékre és be volt göndörítve.
Mikor kicsöngettek mindenki megkapta a könyveit majd haza lehetett menni. Levágtam a táskámat a földre majd az ágyamba döltem. Miért kell iskolába járni? Nem fogom túl élni ezt az évet, csomó diák mentem el és most még több jön. Inkább meghúzom majd magamat az egyik hátsó padnál és nem szólok egy szót se mint ahogyan tavaly. A csengő hangja rántott vissza a valóságba.
Leballagtam a lépcsőn és kinyitottam az ajtót, Ye Rin volt az.
De mégis, hogy a francba tudja, hogy hol lakom? Ez kezd egyre érdekesebb lenni. Eszembe jutott egy régebbi álmom.
*Visszaemlékezés*
Valaki csengetett én meg kínyitottam az ajtót.
-Eun Ha beszélhetnénk? -kérdezte Ye Rin
-Persze, gyere be.-mondtam a lánynak majd beengedtem és leültünk a kanapéra. -Azt hiszem szerelmes vagyok. -mondta én meg elmosolyodtam -Na és ki az a szerencsés fiú? -kérdeztem
-A bátyám egyik haverja.-mondta -És mi a neve?-kérdeztem. Nagyon vídámnak tűnt. Csörgött a telefonom. -Bocsi, ezt most felkell vennem.- a konyhába vonúltam
-Végre, hogy felvetted.-hallottam meg a barátom hangját mire elmosolyodtam. -Figyelj, ma mondani szeretnék neked valamit személyesen. -bólintottam. -Akkor este 8kor gyere át. Na de nekem most mennem kell. -mondtam -Szeretlek. -mondta -Én is. -letettem
-Itt is vagyok csak a barátom volt az. -mondtam. Hogy tud valaki egyfolytában mosolyogni? -Na szóval a kérdésedre a válasz.... -mondta -A neve Jeon Jungkook.-mikor meg hallottam a nevét lefagytam. Ez most komoly? Ez a ribanc elakarja venni tőlem a barátomat? Ezt nem hagyom annyiban. -Hahó, itt vagy? -kérdezte tőlem a lány -Igen, itt vagyok. -mondtam és magamra erőltettem egy kamú mosolyt.
*Visszaemlékezés vége*
-Szia! -mondta -Csak beszeretnék mutatkozni. -mondta mosolyogva -Ye Rin vagyok. -meghajolt amit viszonoztam
-Eun Ha. -mutatkoztam be -Csak ennyit szerettem volna. Szia! -mondta és már el is ment. Fura... nagyon fura....
Hallottam lépéseinek hangját ami egyre csak közeledett majd hirtelen elhalkult. Amikor már megnyugodtam és mentem volna haza akkor egy erős kar ragadta meg a vállamat és a sikátor sötét falához nyomott. -Mondtam én, hogy megtalállak. -suttogta a fülembe -Előlem nem tudsz elmennekülni hercegnőm. -mondta halkan és a szememet kémlelte. Megakart csókolni amikor kitört belőlem a sírás. Ő egy kicsit távolabb vitte a fejét majd a hajamat
simogatta. -Shhhhh.- letörölte a könnyeimet - nem lesz semmi baj. -mondta nyugodt hangon, de én még mindig féltem tőle. Egy percre nem figyelt ezt követően kiszabadultam a fogságából és elakartam menni tőle jó messzire, de megragadta a kezemet és szorosan magához húzott. -Hova akartál menni? -kérdezte, nem néztem a szemébe. Államnál fogva felemelte a fejemet arra késztette, hogy a szemébe nézzek. Hüvelyk ujjával simogatni kezdte az arcomat. -Szükségem van rád... -egy kósza hajtincset a fülem mögé tűrt, túl közel volt már az arca. Ajkai súrolták az enyémeket - ...Jobban mint gondolnád. -suttogta ajkaimra majd megszakította a köztünk lévő távolságot. Szenvedélyesen, de birtoklóan csókolt. Sajnos nem tudtam ellenkezni, ő erősebb volt nálam sokkal. Keze felfedező útra indult a testemen. Elért a mellkasomíg kikerekedett a szemem, kinyitotta a szemét és csak nézett rám, de egy percre se vált el ajkaimtól. Belemosolyodott a csókunkba majd újra lehunyta szemeit és folytatta. Elvált tőlem majd a homlokomra adott egy puszit.
-Miért csinálod ezt velem? -néztem a szemébe -Miért nem tudsz már elfelejteni? -továbbra is őt néztem, de nem válaszolt.
-Neked ott van Ye Rin, ő nagyon szeret téged. Miért nem vele vagy? -kérdeztem tőle -Eun Ha hát nem érted? -kezei közé fogta a fejemet
-Nekem csak te kellesz, senki más csak te. A világon téged szeretlek a legjobban és létszi ne beszéljünk Ye Rin-ről. Vele csak azért jöttem össze mert az apja megkért rá, tudod Ye Rin leukémiás és nincs sok már neki hátra.-figyelmesen hallgattam amit mondd. Nem tudtam erre mit mondani, de nem is akartam most beszélni. -Ne feledd, bármi is történjék én melletted állok. - mondta majd egy csókot lehelt ajkaimra. Ebben a szituációban nem tudtam, hogy mit csináljak vagy mondjak. Inkább csendben maradtam és figyeltem minden mozdulatát.
Nagyon haragudtam rá, 2 napja jöttem vele össze és már is össze jön egy másikkal. -Szerelmem kérlek nyugodj meg. -megfogta a kezemet és mosolyogva nézett -Én nyugodt vagyok. -mondtam neki -Jóságos ég, most veszem észre, hogy milyen hidegek a kezeid. -mondta -De ne aggódj, majd én felmelegítelek. -mondta lágy hangon, szorosan magához ölelt, és a hátamat simogatta. Fejemet a mellkasára hajtottam, hallgattam a szívverését és beszívtam az illatát. -Szeretlek... -mondta halkan én meg elmosolyodtam -Én is... -mondtam, még szorosabban ölelt. Sosem akarok elválni tőle, vele akarok maradni életem végéig.
Hirtelen felkapott mennyasszony pózba átkaroltam a nyakát és mellkasára hajtottam a fejem. -Most szépen haza viszlek mert már késő van. -mondta mosolyogva és a homlokomra nyomott egy lágy csókot. A szemeim kezdtek lecsukódni.
-Kicsikém még ne aludj el, mindjárt ott vagyunk. -mondta, de a testem nem tudott parancsolni magának és elnyomott az álom.
Másnap reggel arra ébredtem, hogy a barátom szuszog mellettem.
Elmosolyodtam és lassan végig húztam a kezemet a fején.
Mocorogni kezdett, megfogta a kezemet és magához ölelte.
Elkuncogtam magamat erre ő kinyitotta a szemét.
-Jó reggelt.-mondta rekketes hangon majd elengedte a kezemet.
-Jó reggelt. -egy lágy csókot leheltem ajkaira. Mosolyogva figyelt engem, magához húzott és betakart minket.
-Maradjunk így még egy kicsit.-suttogta a fülembe. Mellkasom elött össze fonta a kezét. Nyakhajlatomba fúrta a fejét, éreztem, ahogy kifújja a levegőt. Ránéztem az órára. -Menni kéne iskolába.-törtem meg a csendet. -Nem baby, majd viszünk be orvosi igazolást. -mondta és össze kúlcsolta ujjainkat. Maga felé fordított, az arcomat simogatta. Lágyan megcsókolt, közbe pedig folyamatosan húzott magához. Testünk egymáshoz simult, akkor tudatosult, hogy egyszáll fehérneműben fekszem melette. Megszakítottam a csókunkat majd felültem. -Minden rendben? Valamit rosszul csináltam? -bombázott kérdésekkel , de én csak ráztam a fejemet.
-Oppa. -mondtam neki -Miért vagyok fehérneműben? -kérdeztem tőle, már ő mellettem ült és a kezemet szorongatta -Ja igen, tegnap mire haza értünk már elaludtál így levettem a ruháidat, nem akartalak felébreszteni édesem. -mondta én meg bólintottam ezt követően felálltam és kiszabadítottam picike kezeimet az ő nagy kezeiből, kivettem a szekrényemből egy sima fehér pólót és egy fekete cica nadrágot. Lezuhanyoztam, fogatmostam és stb.
Amikor kijöttem már az ágyon ült és valamivel nagyon játszott.
Olyan aranyos képeket vágott, hogy elmosolyodtam.
Mikor észrevette, hogy ott vagyok elrakta a telefonját.
-Mi lenne ha elmennénk valahová? -kérdezte, bólintottam. Megfogta a kezemet és maga után lehúzott az emeletröl.
-Menjünk el egy szórakozó helyre.- mondta és megállt előttem
-Nappal? -kérdeztem, -Igen! -mondta, csinált kávét majd az egyik poharat a kezembe nyomta.
Amikor odaértünk már javában folyt a buli, bementünk.
Leültem a pulthoz ő meg elment valahová.
Éreztem, hogy valaki folyton engem bámul, oda néztem és egy srác volt az. Észre vette, hogy nézem és elmosolyodot. Majd felállt és felém kezdett sétálni, leült a mellettem lévő székre.
-Mit csinál itt ilyenkor egy ilyen szép lány? -próbált velem flörtölni, de én hidegen hagytam. -Nem válaszolsz? -kérdezte majd megfogta a csuklómat és megszórította. -Áu, ez fáj. Engedj el! -próbáltam kiszabadulni, de erősebben szórított. -Nem, nem foglak elengedni,most szépen velem jössz és játszani fogunk. -maga után ráncigált be egy szobába. Becsukta maga után az ajtót majd lelökött az ágyra. Teljes súlyával rám feküdt leakartam magamról lökni, de ő túl erős volt. -Kérlek... Hagyj. -sajnos nem állt le, patakokban folytak a könnyeim. A pólót akarta leráncigalni rólam amikor kivágódott az ajtó. Valaki leszedte rólam majd elkezdte verni.
-Eun Ha jól vagy? -kérdezte és megfogta a kezemet. Nem válaszoltam csak szorosan megöleltem. -Nincs semmi baj. -mondta és a hátamat simogatta. -Menjünk haza. -mondtam neki halkan, majd bólintott.
Zihálva ébredtem fel. -Ez mégis milyen álom volt? -kérdeztem magamtól. Olyan valóságos volt ez az álom. Kezdek megörülni mostanában folyton ilyeneket álmodok és ki az a fiú aki az álmomban a "barátom" volt? Ez nekem már túl sok. Mindegy most már megyek mert ma van az évnyító. Felvettem egy fehér blúzt és egy egyszerű fekete szoknyát. A blúzt betűrtem a szoknyába majd felvettem egy fekete cipőt. A harisnyámat sajnos nem találtam sehol. Megcsinálom a hajamat és kisminkeltem magamat. Fogat mostam és felkaptam a táskámat. Egyedül élek egy látszólag biztonságos utcában, de éjszaka itt minden féle bűnöző megfordul. A gyilkosoktól kezdve a szervkereskedőkig.
Elindultam az iskolába ami 2 utcányira van a házamtól.
Szerencsére pont jókor érkeztem meg így nem késtem le.
Ez ünnepség után 3 osztály főnöki óra volt megtartva 2 hét múlva fog jönni az osztályba 7 új diák. Kíváncsi vagyok, hogy kik lehetnek azok. Ma csak egy új diák jött Ye Rin. Nagyon ismerős a neve. Várjunk csak az álmomban volt róla szó. Ránéztem a lányra. Vállig érő fekete haja volt, a vége be van festve sötét kékre és be volt göndörítve.
Mikor kicsöngettek mindenki megkapta a könyveit majd haza lehetett menni. Levágtam a táskámat a földre majd az ágyamba döltem. Miért kell iskolába járni? Nem fogom túl élni ezt az évet, csomó diák mentem el és most még több jön. Inkább meghúzom majd magamat az egyik hátsó padnál és nem szólok egy szót se mint ahogyan tavaly. A csengő hangja rántott vissza a valóságba.
Leballagtam a lépcsőn és kinyitottam az ajtót, Ye Rin volt az.
De mégis, hogy a francba tudja, hogy hol lakom? Ez kezd egyre érdekesebb lenni. Eszembe jutott egy régebbi álmom.
*Visszaemlékezés*
Valaki csengetett én meg kínyitottam az ajtót.
-Eun Ha beszélhetnénk? -kérdezte Ye Rin
-Persze, gyere be.-mondtam a lánynak majd beengedtem és leültünk a kanapéra. -Azt hiszem szerelmes vagyok. -mondta én meg elmosolyodtam -Na és ki az a szerencsés fiú? -kérdeztem
-A bátyám egyik haverja.-mondta -És mi a neve?-kérdeztem. Nagyon vídámnak tűnt. Csörgött a telefonom. -Bocsi, ezt most felkell vennem.- a konyhába vonúltam
-Végre, hogy felvetted.-hallottam meg a barátom hangját mire elmosolyodtam. -Figyelj, ma mondani szeretnék neked valamit személyesen. -bólintottam. -Akkor este 8kor gyere át. Na de nekem most mennem kell. -mondtam -Szeretlek. -mondta -Én is. -letettem
-Itt is vagyok csak a barátom volt az. -mondtam. Hogy tud valaki egyfolytában mosolyogni? -Na szóval a kérdésedre a válasz.... -mondta -A neve Jeon Jungkook.-mikor meg hallottam a nevét lefagytam. Ez most komoly? Ez a ribanc elakarja venni tőlem a barátomat? Ezt nem hagyom annyiban. -Hahó, itt vagy? -kérdezte tőlem a lány -Igen, itt vagyok. -mondtam és magamra erőltettem egy kamú mosolyt.
*Visszaemlékezés vége*
-Szia! -mondta -Csak beszeretnék mutatkozni. -mondta mosolyogva -Ye Rin vagyok. -meghajolt amit viszonoztam
-Eun Ha. -mutatkoztam be -Csak ennyit szerettem volna. Szia! -mondta és már el is ment. Fura... nagyon fura....
Коментарі