Készüljetek mert holnap röpdolgozatot fogok veletek íratni. -mondta a tanár mire az osztály felmordult. Ahogy megszólalt a csöngő mindenki kiment legalább is azt hittem.
-Szia Eun Ha!-mondta Ye Rin vidáman. -Szia! -köszöntem vissza neki. -Mizu? -leült mellém és átkarolta a vállamat
-Semmi érdekes, veled? -nincs kedvem most beszélni senkivel főleg nem vele -Nagyon boldog vagyok. -mondta mosolyogva
-Annak örülök.-mondtam és magamra erröl tettem egy mosolyt
-Na gyere menjünk ki az udvarra.-mondta és megragadta a kezemet, gyorsan megfogtam a táskámat. Pislogni se volt ídőm mert már kínt voltunk a friss levegőn.
-És te, hogy állsz a fiúkkal? -kérdezte -Sehogy. -mondtam
-Nem volt még barátod sosem? -kikerekedett szemmekkel nézett rám -Nem, még nem. -mondtam -Ugye most csak viccelsz? -kérdezte -Nem viccelek.-mondtam komolyan -Ezen most azonnal változtatni kell! -mondta komolyan. Ezt nem hiszem el, ehhez semmi kedvem sincs. -Nem kéne órára menni? -váltottam témát
-Ez volt az utolsó óra.-mondta és a telefonjával babrált.
-Nekem most haza kell mennem vagy a bátyám kifog nyírni.-mondta és már el is ment. Lassan haza sétáltam.
Otthon megírtam a háziaimat majd lezuhanyoztam és felvettem pizsama ként egy sortot és egy hosszú pólót. Tévéztem egy kicsit majd mentem aludni, ma kívételesen hamar eltudtam aludni.
-Mostantól kezdve sehova se mehetsz egyedül csak velem.-mondta miközben fel alá járkált a szobában én meg az ágyon ültem és figyeltem őt. Néha túl védelmezően szokott viselkedni ami egy kicsit zavar. -Min gondolkozol hercegnő? -leült mellém és a hajamal kezdett játszani -Semmin... -mondtam, de nem néztem rá. Maga felé fordított és rátapadt ajkaimra. Beletúrtam  dús hajába ezt követően eldöntött az ágyon. Vadul falta ajkaimat, a pólóm alá nyúlt és felfelé kezdte húzni az anyagot,a csengő hangja zavart meg minket. Szétrebentűnk, lementűnk az emeletről. Kinyitottam az ajtót és Ye Rin volt az... Márcsak ez a liba hiányzott ide.
-Szia Kookie. -mondta és a barátom nyakába ugrott majd megakarta csókolni, de eltolta magától.
-Mit akarsz? -kérdezte -Csak látni akartalak szerelmem. -mondta Ye Rin. Felmentem a szobába mert nem akartam a csaj képét bámulni.
2 perc múlva már jött is fel. -Minden rendben? -kérdezte. -Igen.-mondtam neki -Féltékeny vagy? -legugolt elém és megfogta a két kezemet -Nem. -mondtam lehajtott fejjel -Nagyon jól ismerlek, nem tudsz hazudni nekem.-mondta -Jól van, bevallom. Igen féltékeny vagyok. -mondtam neki, rá néztem -Nincs mire féltékeny lenned. -itt szünetett tartott majd folytatta -Mondtam már neked, hogy téged szeretlek a legjobban az egész világon. -mondta, halványan elmosolyodtam. Szorosan megöleltem és a mellkasába fúrtam a fejemet. Belepuszilt a hajamba majd eltolt magától, hogy a szemembe tudjon nézni. -Nincs kedved sétálni?-kérdezte, bólintottam egy aprót. -Akkor induljunk. -mondta, előre rohant és közben úgy viselkedett mint egy öt éves. Elnevettem magamat majd mentem utánna. -Gyere már. -állt az ajtóban -Jövök. -mondtam majd kimentünk a házból. Megfogta a kezemet és egy random írányba mentünk. Már egy ideje csendben sétáltunk, amikor hirtelen megáll, kérdőn rá néztem. -Bocsi, csak elejtettem valamit -mentűnk tovább amikor szembe jött velünk Ye Rin. Mit keres ő itt? Mikor meglátta Jungkook-ot, elkezdett mosolyogni. Oda sétált hozzá és megfogta a kezét.
-Kookie. -mondta nyávogós hangon -Mi lenne ha a mai estét nálam töltenéd. -kirángatta. Jungkook elengedte a kezét és az enyémet fogta meg. -Én Eun Ha-t szeretem és nem téged. Ezt mért nem lehet felfogni? -mérgesnek látszot. Maga után húzott, hátra fordultam.
-Megfoglak ölni. -suttogta Ye Rin majd elsétált.
Hirtelen megszólalt az ébresztőm, kínyitottam a szememet majd felültem. Ez az álom is nagyon fura volt.
Bárcsak sosem lett volna vége. Ráeszméltem, hogy mit is mondtam. Én teljesen megőrültem,mi van ha ez a Jungkook gyerek nem is létezik? Elvégeztem a reggeli teendőimet majd elindultam az iskolába. Csak Ye Rin ne legyen ott mert akkor helyben felkötöm magam valahová. Mikor beértem leültem a helyemre és az eddigi álmaimon gondolkodtam. Kínyílt az ajtó és 7 fiú lépett be a terembe. De nem szenteltem nekik figyelmet, a fejem a padon pihent és a levegőt bámultam. Jött egy üzenetem, megnéztem és az anyám volt. Lecsaptam a készüléket a padra, a nagy zajra mindenki ide nézett, de én nem nagyon foglalkoztam vele. A kapucnit a fejemre tettem, lehajtottam a fejemet a kezemmel babráltam. Hirtelen anyám jutott eszembe. Annyira igyekezett, hogy mindenem meg legyen én meg bunkó voltam vele és ezt megbántam. Visszasírom ezeket az éveket amikor még valaki foglalkozott velem. Most meg senki sem foglalkozik velem.
Éhezem a szeretetre. Mire észbe kaptam már folytak a könnyeim.
Éreztem, hogy valaki bámul, óvatosan ránéztem majd a kezemet kezdtem nézni újra. Olyan ismerős ez a fiú. Csak nem....??? Jungkook??? Szóval tényleg létezik és nem csak az agyam szüleménye? Hallottam, hogy valaki kijebb húzza a mellettem lévő széket és leül rá. A hátamra tette a kezét és lassan simogatni kezdte. -Miért sírsz? -kérdezte, nem válaszoltam.
-Nem fogsz válaszolni, igaz? -kérdezte. Előkapot egy tollat és egy papírt. Valamit írt rá majd elém tolta.
-Jungkook vagyok, és te?- Fogtam a tollat és rá fírkantottam a nevemet
-Eun Ha. -Vissza adtam neki a papírt. Az arcát tanulmányoztam.
-Szép neved van. -mondta mosolyogva. Akaratom ellenére is elmosolyodtam. Amikor kicsöngettek szónélkül felálltam és táskám társaságában elindultam ki az udvarra. Leültem az egyik hintába. Ott lógattam a lábom amikor megláttam Jungkook-ot amint mosolyogva jött felém. Vajon mit akarhat már megint?
-Gondoltam ide jövök hozzád mert láttam, hogy egyedül vagy... -mondta és a mellettem lévő hintában foglalt helyett.
Ránéztem majd édesen elmosolyodott. Miket beszélsz Eun Ha?
Eszembe jutott az egyik mondat amit ő mondott az egyik álmomban. "Ne feledd, bármi is történjék én melletted állok." Elmosolyodtam. Milyen szép is lenne ha mindez valóra válna."
-Min gondolkozol? -zökkentett vissza a valóságba. -Semmin. -mondtam halkan. -Végre megszólaltál. Már azt hittem, hogy nem tudsz beszélni. -mondta mosolyogva. Úristen most veszem csak észre milyen édesen tud mosolyogni. Azt hiszem belészerettem. Akaratom ellenére is. A hintájával közelebb jött, majd megragadta a hintám láncát, közelebb húzva magához.
Csak néztük egymás szemét, egy szót se szóltunk egymáshoz.

Jungkook szemszöge

Elvesztem gyönyörű szemeiben. Ilyen szép lányt még sosem láttam mint ő. Jelen pillanatban nagyon boldog vagyok. De még nem vagyok tisztában az érzéseimel. Az is biztos, hogy ez csak egy tévedés. Az arcát néztem. Amikor megakartam volna érinteni arrébb tette a fejét. Csalódottan tettem vissza a kezemet a hideg fém láncra. 
-Bocsi, de nekem már mennem kéne. -felállt, majd itt hagyott engem a gondolataimal. Mosolyogva néztem távolódó alakját.
Felálltam és én is mentem a következő órára.