-Eun Ha! -üvöltötte valaki a nevemet, úgy csináltam mintha nem hallottam volna. Valaki megfogta a kezemet és magához rántott.
Aki nem más mint Jungkook volt, felhúzott szemöldökkel néztem rá. Ez meg mit csinál? Elhúzódtam tőle ő meg a tarkóját kezdte vakarni. -Csak azt szeretném kérdezni, hogy... -kérdőn ránéztem és vártam, hogy végre befejezze a mondatát -Eljönnél velem randizni? -Ez most komoly? -Bocsáss meg, de nem. -mondtam neki és otthagytam. Alig 1 napja ismerem és felteszi ezt a kérdést? Ha 3 hónapja ismerném akkor igent mondtam volna neki. De 1 nap után? Biztos, hogy nem.
Amikor hazaértem bevágtam magam után az ajtót, a szobámban a hideg padlóra ültem le. A falnak támasztottam a fejemet, úgy ültem ott mozdulatlanul ki tudja mennyi ideig.
Elmentem sétálni a közeli parkba, ahol szerencsére senki sem volt. Leültem egy fa alá és a telefonomat nyomkodtam.
-Eun Ha, hát te mit csinálsz itt? -kérdzete Ye Rin és leült mellém
-Semmi érdekeset.-mondtam, eltettem a telefont majd a lányt néztem. -Szerveztem neked egy randit. -mondta egy kis ídő után
Hogy mi van? Egyszer kifogom ezt a csajt nyírni.
-Nem kellet ezt volna megbeszélned velem elöbb? -nagyon mérges vagyok most rá. Felálltam majd  ott hagytam egyedül.
Most már tényleg elegem van ebből a lányból, a hátam mögött intézkedik és nem hagy békén. Hirtelen valaki az ajtómon kopogott, sóhajtva felálltam a fotelből majd kinyitottam az ajtót.
-Hát te meg mit keresel itt? -kérdeztem a fiútól -Csak bocsánatot szeretnék kérni amiért olyan tolakodó voltam. -mondta, beengedtem majd bent folytattuk a beszélgetést. -Semmi baj. -mondtam -Nem is vagy mérges? -kérdezte, megráztam a fejemet ő meg mosolyogva nézett rám -Akkor én megyek is. Szia. -kikisértem. Úgy döntöttem, hogy inkább lefekszek aludni, mert hát elég késő van. Bedöltem az ágyamba, de természetesen elötte átöltöztem. Pár perc múlva elnyomott az álom.
Ezt nem hiszem el. Jungkook már megint Ye Rinnél van. Pedig én meg bíztam benne. Folyton azt hajtogatja, hogy mennyire szeret, de közben szinte mindig Ye Rinnél van és ki tudja mit csinálnak. Na csak jöjjön haza. Órákig ott ültem és vártam rá, már hajnali 2 is elmúlt amikor végre haza tolta a seggét.
-Mégis hol a francba voltál? -kérdzetem tőle mérgesen, éppen válaszolt volna, de nem hagytam beszélni.
-Ye Rinnel voltál igaz? -szúros pillantásokat küldtem felé.
-Sajnálom... -suttogta és lehajtotta a fejét
-Elegem van! -kiáltottam már szinte sírva -Én most elmegyek. Ne keress! Ne hívogass! -láttam, hogy egy könnycsepp hulltott le az arcán -Kérlek, ne hagyj itt. Szeretlek... -mondta kétségbeesetten majd elkezdett sírni. Kiléptem a hűvös éjszakába majd elmentem.
A kapucnit a fejemre tettem, egy sikátor mellett mentem el amikor valaki megragadta a vállamat és neki nyomott a sikátor falának.
Felemeltem a fejemet, egy maszkos embert pillantottam meg pár méterre az arcomtól. Túl közel volt...
-Mégis mit csinál kint ilyenkor egy ilyen szép lány egyedül? -kérdezte, majd az arcomra tette a kezét. Nyeltem egy nagyot majd lehajtottam a fejemet. Nagyon féltem, a kezem és a lábaim is remegtek, a könnyeimel küszködtem. Hirtelen lekapta rólam a pólómat ellenkezni sem volt ídőm. Amikor már a melltartómat kapcsolta volna ki, kapálózni kezdtem mire megpofozott. Kitört belőlem a sírás. -Shhh -újját a szám elé tette -Ne sírj, még meghall minket valaki -suttogta, már majdnem össze ért a szánk. Folytatta műveletét, már szinte zokogzam. Nem tudtam semmit cselekedni ellene. Ő túl erős én meg túl gyenge vagyok. A nyakamat kezdte csókolni. Valaki segítsen már. Hirtelen valaki leszedte rólam és csak ütötte. Lerogytam a földre és csak sírtam. Meghallottam a megmentőm hangját.
-Ha hozzá mersz érni mégegyszer kitekerem a nyakadat te mocskos féreg. -Hogy kerül ide Jungkook? És, hogy talált meg?
-Jól vagy? -kérdezte -Igen... -mondtam halkan -Nem úgy látszik. -mondta, -Mondtam már , hogy jól vagyok. -felálltam, éppen menni készültem, de megállítot és megölelt. -Szeretlek... -suttogta a fülembe
Amilyen gyorsan csak tudtam kiugrottam az ágyamból és villám gyors sebességgel elvégeztem a reggeli dolgaimat majd rohantam a suliba, ugyan is késésben vagyok. Szerencsére a tanár még nem ért be a terembe. Levágtam a táskámat a padom mellé, lehuppantam a székre és vártam. De, hogy mire azt nem tudom.
A tollamat szereltem szét, felpillantottam és megláttam, hogy Jungkook engem bámul. Próbáltam nem rá figyelni, de sajnos ez nem sikerült. Zavaromban a számat kezdtem harapdálni és lehajtottam a fejemet. Folytattam a toll szét szerelését, egyszer csak nyílt az ajtó és belépett a tanár. Mögötte egy fiú lépdelt, tetőtöl talpig végig mértem. Nem nézett ki olyan rosszul, de nem az esetem. Szemet húnytam felette és a folytattam a toll baszogatását. A tanár bemutatta a gyereket, de arra nem nagyon figyeltem, párszor sunyiban Jungkookra néztem. Az új srác megállt a padomnál majd félénken rám nézett.
-Szia. Leülhetek? -kérdezte halkan, megvontam a vállamat majd lassan lült a székre. Arrébb mentem a székkel, láttam, hogy Jungkook szúrós pillantásokat küldött felé. Éreztem, hogy a mellettem ülő folyton nézz. Ránéztem majd gyorsan elfordult piros arcal. Ez most komoly? Miért pont mellém kellett ültetni? Hogy ha egész órán bámulni fog akkor helyben leűtöm.
Egyszer csak elnyomott az álom.
Kinyitottam a szememet és az új gyerek arcát láttam meg, nagyon közel volt hozzám, már szinte össze ért az orrunk.
-Hé!! -kiáltottam rá -Mit művelsz?-kérdeztem tőle mérgesen.
Kinyílt azt ajtó és Jungkook lépett be, de én nem foglalkoztam vele. -Ha mégegyszer a közelembe jössz, kinyirlak! -felkaptam a hátamra a táskámat, kikerültem az ajtóban álló fiút és kimentem az udvarra. Egyedül ültem a padon amikor valaki leült mellém, ránéztem és elmosolyodtam. 
-Eun Ha, ha mégegyszer hozzád szól ez a gyerek akkor csak szólj nekem és elintézem. -mondta -Am miútán elmentem mit mondtál neki? -kérdeztem és a szemeit pásztáztam. -Csak azt, hogy ne merjen rád nézni, mert, hogy te az én barátnőm vagy. -mondta
-Hogy mi van?? Nem is járunk! -felállt - Majd fogunk. -mondta egy kacsintás kíséretében majd elment. Úgy látszik mindenki megőrült.
Órák után.
Haza felé ballagtam, észre vettem, hogy Jungkook az út másik oldalán sétál. Őt néztem amikor hirtelen a földön kötöttem ki.
-Jól vagy? -kérdezte felsegített, de nem tudtam lábra állni
-Igen. -mondtam neki, felkapott mennyasszony pózba ami váratlanul ért. -Mit csinálsz? -kérdeztem  -Tegyél le, egyedűl is tudok menni? -ő csak mosolyogva nézett rám
-Nem, nem foglak. -beletőrödtem, a házam elött kötöttünk ki
-Honnan tudod, hogy hol lakok? -néztem rá kikerekedett szemekkel -Én mindent tudok. -mondta, bevitt a házba majd lerakott a kanapéra és leült mellém. Egy krémmel bekente a lábamon a sérült bőrfelületet. Elkezdtünk beszélgetni majd hajnali 2 óra kor haza ment.