Sziasztok!

Nos, ahogy ígértem (magamnak) el is érkeztem a következő kis poszthoz, ami egy gyilkosságról szól. Előre szeretnék szólni, hogy nagyon tragikus, és aki nem bírja (ugyanis egy kétéves kisfiúról van szó) az ne olvassa tovább. Nem szeretném ha ebből bárkinek bármi baja lenne, vagy tudom is én. Megjegyzem, hogy néhol lehet nagyon nyers, érzéketlen leszek, vagy zavaros, mivel számomra felfoghatatlan és nagyon szomorú történet.

Több cikket is olvastam erről, sőt még youtube videót is néztem, szóval kellően informált vagyok ez ügyben. De ha mégis esetleg van, aki halott erről az ügyről és némi ellentmondásba ütközik a poszttal, akkor nyugodtan ossza meg. Illetve az új információ jól jöhet. Na de akkor csapjunk is bele.

Denise első gyermeket (kislány) 1989-ben vesztette el, ugyanis halna született. Ez teljesen összetörte a nőt és párját is (Ralph), aki vette a bátorságot és megkérte a kezét. Szerintem úgy önmagában nem ideális ilyen esetben megkérni valaki kezét, ugyanakkor talán épp emiatt nem adta fel teljesen a nő, hiszen ott volt egy férfi, aki ekkora tragédia után sem hagyta el, sőt. Nem sokkal a házasság után, kiderült, hogy Denise terhes a második babával, akit 1990 márciusában hozott világra. Ez a kisfiú a James Bulger nevet kapta.

Nem tudom, hogy meséljek-e pár dolgot a kisfiúról vagy sem, mivel önmagában is tragikus a története, viszont nem szeretném ha csak ez magadra meg az olvasóimba. Édesanya szerint James egészen egy éves koráig nagyon sírós volt. Sokszor addig sírt, míg bele nem fáradt vagy már egyszerűen nem folyt könyv a kis arcáról. Ez sokaknak eléggé stresszes lehet, mert bár én még nem vagyok anya, de biztosan nem mulatságos hallani a gyermeked sírását, azonban őt ez mégis boldoggá tette, hiszen előző gyermekével nem tudta ezt átélni. Egyszóval, bármennyire nehéz vagy idegőrlő volt, Denise, illetve Ralph örültek minden egyes pillanatnak amit Jamesel élhetnek át. Emiatt Denise úgy érezte, sokkal erősebb a kapcsolat közte és gyermeke közt, hiszen mindig ott volt akárhányszor felsírt. Amikor eltelt ez az időszak, James már nem volt annyira sírós, sokkal inkább vidám, mosolygós és nagyon szerette ha megdicsérték. Ha például édesanya tanította a pelusról a bilire, és megdicsérte, mosolyogva reagált rá, és utána egyből megcsinálta ha megkérték rá. Innen is lehet látni, mennyire szerette ha figyelnek rá. Biztosan nagyon édes kisfiú lehetett.

De 1993. február 12-dikén a család élete egy egészen tragikus fordulatot vett. Denise és a testvérének a menyasszonya úgy döntöttek lemennek a bevásárlóközpontba a gyerekekkel. Tudjátok amolyan csajos nap csak éppen a csöppségek is velük tartottak. Denise valamiért úgy döntött mégsem viszi a kicsi babakocsiját, hiszen úgyis fogja majd a kezét és nem fog történni semmi baj. Nos, az nap James eltűnt. Az édesanyja csupán pár másodpercre engedte el a kezét míg a hentese árusnál ki szerette volna fizetni amit vett. És ennyi elég is volt ahhoz, hogy a kisfiút elrabolják. Természetesen az édesanya, ahogy észrevette, nincs a a gyermek, elkezdte keresni, de sajnos James nem volt ott. A biztonsági őrrel 40 perc alatt alaposan végig nézték a bevásárló központ (mivel olyan hatalmas volt) minden kis zugát, hátha a kicsire találna, de nem lett így és ez után hívták a rendőrséget. Akik 3 óra keresés után sem jártak sikerrel. Most lehet hibáztatni az anyát, egy ponton én is feltettem magamnak a kérdést, hogy hogyan nem tudod jobban vigyázni a gyermekére, miért nem vitte a babakocsit, hiszen azért mégis csak pici volt. Alig volt két és fél éves, hamar elfáradt, ölbe nem lehet venni mert ahhoz már kissé nehéz, de...végül is nem lehet hibáztatni, hiszen ez csak véletlen balszerencse, ha mondhatom így. Bárkivel megtörténhet, és soha nem lehetünk elég óvatosan. A túlféltés meg nem megoldás. Később a rendőrök megnézték a felvételeket, és rájöttek, hogy csupán négy perc alatt tűnt el James. Ez alatt természetesen keresték őt, de valószínűleg a bevásárlóközpont másik irányában, ezért nem találtak rá. A felvételekről az is kiderült, hogy két másik gyerek vitte el Jamest a bevásárlóközpontból. Azonnal nyomtattak is ki róluk képeket, megtettek mindent, hogy minél több emberhez eljusson, abban bízva miszerint a két gyerek szülei értesíteni fogják a rendőrséget és ezáltal James is meglesz, és rendbe jön minden. Nem aggódtak annyira, hiszen gyerekek voltak, és az merült fel bennük, hogy csak játszani mentek vagy nagyon szeretnének testvért és ezért vitték el James. De amint megtudják a szülök értesíteni fogják őket. Sajnos nem így lett. Vagyis nem pontosan így.

Pár nap elteltével be kellett menjen Denise-nek a rendőrségre, ahol közölték vele, hogy megtalálták a fiát. Örült neki, hiszen ez azt jelentette, hogy végre magához ölelheti, megcsókolhatja és hazaviheti a férjéhez de...a kisfiú holtestét találták meg egy vasútállomásnál. Mondanom se kell mit élhetett át abban a pillanatban az édesanya...

Elindul a nyomozás, és nagyon sok 10-13 év körüli gyerekeket hallgatnak ki, de úgyszintén sikertelenül, míg nem valaki felhívja a rendőrséget, miszerint úgy gondolja egyik barátja gyereke az. A nő szerint John Venables nem egyedül követte el, hanem Robert Thompsonnal együtt, mivel nagyon hasonlítottak a képen lévő kisfiukkal. Nagyon hamar megtalálták őket, és kiderült, hogy mindketten csupán 10 évesek, valamint az is, hogy sajnos közük van a történtekhez. Nem akartak megszólalni, viszont észrevették, hogy Robert sokkal érzékenyebb mint John, ennek ellenére mégis az utóbbi volt az aki elsőnek megtört és mindent bevallót. Meg kell említenem, hogy egyik fiú élete sem volt rózsás. Habár John édesanya szerint, annak ellenére, hogy szegények voltak mindent megadott a fiának és együtt próbáltál nevelni a férjével. Volt egy közös a kisfiukban, mégpedig, hogy mindkét szülő elváltak, de Robert élete szörnyűbb volt. Heten voltak testvérek, és miután az apja elhagyta őket, nagyom rosszra fordult a sorsuk. Pontosan nem tudom miért, de leéget a házuk ezért egy ideig hajléktalanokká váltak, míg nem egy egyszobás lakást nem talált az anyuk (vagy kaptál, ebben sem vagyok biztos). El lehet képzelni mennyire szörnyű lehetett egy fiatalabb mint 10 éves gyermeknek (mert akkor fiatalabb volt) hét másik személlyel megosztani egy kicsiny helyiséget, úgy hogy konkrétan senki sem neveli. Gyakran marad kin éjfélig az utcán Johnnal, sőt egyik testvérének volt incidense a rendőrséggel is, mivel folyamatosan bántalmazott más gyerekeket az iskolában. Szóval sajnos volt honnét tanulni ezeket.

De akkor térjünk is a gyilkosságra. Mennyire szörnyű ezt is kimondani...

John elmesélte, hogy kézen fogta az elkalandozó Jamest és kisétáltak a plázából. Senkinek sem volt feltűnő hiszen olyanok voltak akárcsak a testvérpár. Azonban ami ezek után történik az maga a pokol.

A négy kilométeres séta Jamesnek maga volt a horror. John Venables mesélte, hogy először egy közeli csatornához vezették az alig két és fél éves gyermeket, majd a földre lökték, amiből komoly fejsérüléseket szenvedett. Egy adott pillanatban arra kérték, hogy nézzen a csatornában, de mivel James nem szeretett volna, tovább mentek. Itt megjegyezném, hogy olvastam az egyik cikkben, miszerint viccelődtek a kicsivel, hogy belelökik a csatornában de valamiért mégse tették. Mindenesetre mindkét „opció" szörnyű. Összesen 38 ember látta őket, de semmi rosszra nem gondoltak, hiába sírt James és a feje ugye tele volt sebekkel, meg valószínűleg itt-ott fel is volt dagadva. Viszont később megszólította két férfi (ha jól emlékszem), de nekik azt hazudták, hogy James a testvérük és most hozzák haza a rendőrségről. Nem tudom, csak nekem lenne gyanús, hogy két 10 éves egy síró gyermeket visz haza a rendőrségről a szülök helyett? Nem mellesleg, biztosan nagyon komoly fejsérülést szenvedhetett szegényt... valóban nem volt feltűnő senkinek?

Végül egy használaton kívüli vasútállomásra vitték Jamest és kínozni kezdték. A plázából lopott kék festéket a szemébe öntötték, megtaposták, a földön talált elemeket lenyomták a torkán, azt remélve megfullad, téglával és kövekkel kezdték el őt dobálni, végül pedig egy 10 kilogrammnyi nehéz követ, fémet, bármit amit találtok ott, mellkasára helyezték és a testét a sínekre vonszolták, hogy a vonat átmenjen rajta azt remélve, így késeltetik az azonosítást. A patalogós megállapította, hogy két napja volt halott a gyermek, 42 sérülés volt rajta és már az előtt halott volt, hogy a sínre vonszolták volna.

Kezdetben a rendőrség arra gyanakodott, hogy szexuális indíttatása volt a gyilkosságnak, mivel James cipőjét, zokniját és nadrágját, illetve alsónadrágját is levették, azonban a két tettes ezt tagadta és erre utaló nyomokat sem találtak igazán.

Az ítélet az lett végül, hogy 18 éves korukig intézetbe zárták őket, majd úgy döntött a birósság, hogy nem szükséges a börtön büntetés ezért hivatalosan is elengedték Johnt és Robertet. Megjegyzem, ez az intézet arra volt, hogy segítsen a fiúknak beilleszkedni a társadalomba, rendesen jártak iskolában úgy mint a többi gyerek, sőt volt, hogy ki is mehetek egy kicsit onnét. Uj személyazonosságot adtak nekik, és megtiltották, hogy bárki is beszéljen az eredeti nevükről, illetve hogy mit tettek. Ezt mondjuk megértem, hiszen akkor még gyerekek voltak, azonban mégis...olyan mintha szemet hunytak volna a gyilkosság felett. Tudom, nincs így, hiszen senki sem gondolná, hogy 10 éves gyerekek gyilkosok lennének de mégis...bármennyire szörnyű ezt kimondani, de irtó kevés volt ez nekik. Nyilván nem feltétlen ők a hibásak, viszont tisztábban voltak azzal amit tesznek. Meg akarták tenni, senki sem kényszerítette őket erre, ugyanakkor ott van Robert szörnyű gyerekkori élete. Mint már említettem John sem volt jobb, viszont édesanya szerint semmiben sem volt hiánya.

Pár évvel később (miután kiengedték őket az intézetből) John Venablest letartoztatták gyermek pornográf miatt...

Ennyit lehet tudni az ügyről, legalábbis én semmi mást nem találtam.

De...tudjátok mi járt a fejemben egész végig míg ez után kutattam? Le sem ért a lábuk a kihallgatáson, ahogy ültek a széken...mégis mi vette rá őket, két tíz éves kisgyereket, hogy gyilkoljon?