Örök Emlékek
Törött szívem nem találja párját ebben az idegen és aranyló világban. De tegnap még én én voltam, ma már a világod egy része.
S a hideg lélegzetem tükörképe játszik szemeim előtt, mint szerelmem pillantása a nyári alkonyatkor.
Régi zongorám hangjait még most is hallom. Emlékszem még kopott billentyűire melyek bánatomat felejtették s messzire sodorták a téli, fagyos szelek. Vörös bársony takaró mely megvédett minden éjjel mikor az árnyak elértek. Érzem még kicsiny gyertya melegét, mint a nyár utolsó nagy lélegzetét.
Rózsabokor a labirintus közepén az én saját, kitalált világommal ahol nincs más csak Te meg Én.
Itt nem kell félned az elmulástól.
Itt az idő megáll, drágakő csillog talpunk alatt s a boldogság betölti lelkünk nyomtalan.
Itt boldog vagyok.
Boldog Veled.
Ibolya takaró fejünk alatt s álmodozunk egy szebb jövőért. Kezünk most is összeér, szemünk pedig a csillagokkal teli égboltot kémleli. Messze még a holnap, de ez a pillanat fiatal szívünk egyetlen kívánsága ami bárcsak örökké tartana.
2019-10-13 20:37:59
3
4