Вірші
Örök Emlékek
Törött szívem nem találja párját ebben az idegen és aranyló világban. De tegnap még én én voltam, ma már a világod egy része.
S a hideg lélegzetem tükörképe játszik szemeim előtt, mint szerelmem pillantása a nyári alkonyatkor.
Régi zongorám hangjait még most is hallom. Emlékszem még kopott billentyűire melyek bánatomat felejtették s messzire sodorták a téli, fagyos szelek. Vörös bársony takaró mely megvédett minden éjjel mikor az árnyak elértek. Érzem még kicsiny gyertya melegét, mint a nyár utolsó nagy lélegzetét.
Rózsabokor a labirintus közepén az én saját, kitalált világommal ahol nincs más csak Te meg Én.
Itt nem kell félned az elmulástól.
Itt az idő megáll, drágakő csillog talpunk alatt s a boldogság betölti lelkünk nyomtalan.
Itt boldog vagyok.
Boldog Veled.
Ibolya takaró fejünk alatt s álmodozunk egy szebb jövőért. Kezünk most is összeér, szemünk pedig a csillagokkal teli égboltot kémleli. Messze még a holnap, de ez a pillanat fiatal szívünk egyetlen kívánsága ami bárcsak örökké tartana.
3
4
397
Ölelő kar...
Vér csorog a verejtékben
Segít a felejtésben
Elfelejteni mindazt mi te voltál
Mintha most is csókolnál.
Érzem ajkaidat ajkamon
Muszáj igéretem betartanom
Ki kell írni a fejemből
S talán az életemből.
De mégis oly nehéz
Mikor most is a szemembenéz
Nem lehet, de talán nem is akarom
Vágyom még rád nem tagadom.
Ölelő kar van a védelmemben
Hozzá bújok félelmemben
Illata még bennem él
Nem feledem soha én.
5
2
826
Szerelme a végtelennek
Szerelme a végtelennek
Nekem játsza még a zenét
Valódi ereje a védelemnek
Mely meggyógyítja sebét.
Dühös tenger habjain
Nyugodt a szívem
De lángoló csókjaim
Ne hagyd hogy veszítsen.
Táncoló levelek
Napnyugtára vége
Vad szerelmesek
Forró vére.
3
2
896
Legyen..
Legyen hideg vagy meleg
Vérem felpezseg
Legyen sötét vagy világos
Virágom szilánkos
Legyen éjjel vagy nappal
A hiányod szétszabdal
Legyen jó vagy rossz
Az érzés egy hullámhossz
3
0
848
Tökéletes ellentét
Felébredek arra az egyetlen hangra amit soha nem akartam hallani.
Te is hallod?
Ahogy elér fülemhez elötörnek az emlékek melyek mélyen, nagyon mélyen vannak.
Emlékszel?
Ahogy a parton megfogadtuk egymásnak az örök szerelmet?
Mára már mind elszállt veled együtt, mint a novemberi levél.
S most ez a fájdalom amire felébredtem, az a hang amely rád emlékeztet, melytől összeszorul a szívem.
A hang amely hozzád tartozik.
Miért tetted mond?
Ebből is látszik hogy tökéletes ellentétek vagyunk.
Mint a nappal és az éjszaka.
Nem irónikus?
Majd egy óvatlan pillanatban megáll minden.
Nem érzek semmit.
Minden hideg és üres.
És te nem vagy itt hogy megvédj.
Félek.
De most újra hallom azt a hangot.
A hangot mely oly ismerős.
Meglátom a partot ami annyi sok szép emléket ölel magába.
Te is ott vagy.
Miért?
Közelebb megyek hátha csak egy illózió.
De nem.
Te vagy az.
Mosolyogsz.
Az a mosoly mely melegséget áraszt magából.
Az a mosoly amit 1000 közül is megismerek.
Kinyújtod felém kezedet melyet elfogadok.
Az érzés villámcsapásként hasít belém.
Felnézek gyönyörű fekete szemedbe amit annyira szerettem.
De most csak a fájdalmat és a hiányt látom mely lelkemig hatol.
A fekete hajad most is a szemedbe lóg.
Az illatod mely elveszi gondolkodásom.
Annyira hiányzik.
Nem szólsz semmit és ez épp elég.
Pillantásod mindent elárul.
Elárulja hogy neked is úgyanúgy hiányzik.
Akkor miért lett vége mond?
Egy pillanatra lehunyom szemem s mikor kinyitom te már nem vagy sehol.
Hova tüntél?
Miért hagytál itt újra?
Kérdések melyek soha nem kapnak választ.
S a sötétség újra elnyel.
Nem tudok beszélni.
Talán jobb is.
Nem látok semmit és újra a fájdalom nyer.
Majd egy meleg kezet érzek meg vállamon és ennyi elég hogy tudjam kihez tartozik.
Megakarlak érinteni, de már nem érlek el.
Többé már soha.
Nem bírom tovább.
Talán a sors is így akarja.
Talán nekünk nincs közös utunk.
Mert mi tökéletes ellentétek vagyunk.
2
0
878
Erős maradok..
Könnyeim hullanak arcom előtt,
Holdfényes tükör mindenekelőtt.
A fájdalom beteríti testem,
Kopog szívemen hogy átjöhessen.
Erős maradok amíg csak lehet,
Hogy megfékezzem ezt az őrületet.
3
2
855
Szívednek híve
Elmondok valamit
S te megtalálsz egy olyasvalakit
Kinek szíve
Csak a te szívednek híve.
3
0
833
Valamikor régen...
Valamikor régen
A messzi délen
Voltam én
A nagy szegény
Kinek szíve üres
De kívűl tüzes.
Egyszer aztán
Talán halotthalvány
Egy idegen közeleg
Ki gyermekteg
De férfias arcával
Kis váratlannal
Csókba hívja ajkamat
Mely ettől kiszárad
De nem bánom
Ha nem hibázom.
Üres szívem
Aranyszínben
Megtalálta párját
Örök barátját.
3
2
815
