*3 héttel késöbb*

''Ayame szemszöge''

- Az úgy jó lessz? Ay? Hahó!- lengette meg barátnőm lila mükörmös kezét elöttem, hogy magára vonnya elkalanodozott figyelmem.
- Jah, igen?- ugrok vissza ebbe a világba.
- Van eggy olyan érzésem hogy nem figyeltél rám ezért újra elmondom.
Szóval -kezdett bele, ezek szerint újból, mondandójába. -hétvégen nálam aludhatnál. Van egy bazinagy kétszemélyes ágyam, de ha az úgy nem jó matracom is van. Meg nézhetnénk filmet. Ennénk este 9-kor fagyit. Vagy szokásos. Na benne vagy?
- olyan gyorsan hadarta hogy még kettőt pislogni se volt időm. - Tudod mit? Nem fogadok el nemleges választ! Soha nem mozdulsz ki otthonról és nem szórakozol! Szóval ma szépen együtt megyünk át hozzád össze szedni a cuccaidat!- jelentette ki ezt mind olyan izgatottan hogy vörösleni kezdett feje.

*3 héttel ezelött*

Ébren vagyok de nem tudom kinyitni a szemem. Még eggy ideig próbálkoztam szemhélyaim elválasztásával majd feladtam. Egy kis idő múlva hangokat halottam.
- Engedjenekenek be!- követelőzött egy kb' velem eggy idős fiú. Hangja olyan ismerősen csengett fülemben, de nem tuttam kitalálni ki lehetett az. Többet nem halottam mert ujból mély álomba merültem.

...

Mikor legközelebb felkeltem már ki tudtam nyitni a szemem.
Melettem egy kékes széken, ott ült egy szőke lány. Nem emlékszem de sejtéseim vannak, mi szerint ismerem....Ashley asszem ugye?
Fejem fogva ültem fel az égyban. Az elkalandozott lány azonnal rám kapta  világos kéken csillogó íriszeit.
- Úr isteeen! Ay'!- két kezével egy ölelésbe vont. Meglepődtem.
- Ashley..?- próbáltam halkan hátha nem ő az és csak rosszul emlékszem.
- Igen?- szeme könynben ázott. Két dologba vagyok, jelen pillanatban, biztos. Egy: Ő Ashley. Kettő: Rettenetesen aggódhatott éretem. Vörös kisírt szemeiből kiindulva.
- Mennyit aludtam?- mire kimontam úgy éreztem, újból a puha párnába fúrom kissé fájó fejem.
- Hmmm... nem is olyan sokat. Asszem egy hetet.- teljes sook- Mivel hétfőn kerültél ide, és most péntek van, az úgy körübelül egy hét, nem?
- Aha...miért is vagyok..-körülnéztem- a korházban?
- Hát, elájultál és eltört a bal csuklód.
- Te is ott voltál?- láttam hogy medöbbent.
- Nem. Miért? Nem emlékszel semmire?- hát nem, a te neved is csak nagy nehezen sikerült felelevenítenem.
Végül csak megráztam a feje. Még váltottunk egy pár szót majd elment egy nővérért.( vagy orvosért)

Uh..emlékszem hogy a mosdóba igyekeztem. Igen akkor váltam el Ashleytől. A többire már eggyátalán nem. Bár még beugrott hogy mikor előzőleg felkeltem. Akkor halottam valakit. Másra már tényleg nem.

...

Bejött az nővér, vagy orvos nem tóm'.
Kivizsgált. Kikérdezett. Azt monta hogy egy kisebb emlékezet kiesésem van. Nem sújos csak biztos valami sokk ért, és azért. Azt monta elő fordul az ilyen.
Kész lett. Behívta a szüleimet és a hugom.
Mindannyian majd sírva fakadtak. Igaz aztána le is szúrtak...de megérdemeltem biztos.

*Jelen*

- Segítenél?- kérdeztem az ágyamon ülő lánytól.
- Mit is?- ohh bassza meg! Jó barát de kicsit hülye.
- Pakolni te dinka! Azért jöttél vagy nem?
- Ja de!- lelkesen fölpattant az ágyamról majd szorgosan pakolni kezdett.
Én is boldogan pakoltam össze még szanaszét szort holmijaim.


De csak azért mert akkor még nem tuttam lekesedése minden okát.