''Herry szemszöge''

Mikor visszamentem a terembe nem volt ott. De reméltem hogy csak késik. Nem ez nem így volt. Nem volt egész órán. Sőt egész nap nem volt! Én nem értem.... rosszul lett volna?

És mikor gondolkoztam belefutottam egy ismerős alakba..vagy is Ashleybe oda is mentem hogy megkérdezzem hogy...
- Hol van Ayame?-ő csak bámult. Majd megszólalt.
- Ki vagy? Mit akarsz Ayamétől?
- Az most nem tök mindeggy?- mit érdekli ,amúgy meg egy osztályba járunk nem?
- Nem! Tudni akarom mit akarsz a barátnőmtől!
- Csak aggódom érte!- ez így igaz de nem csak e miatt. De azt már nem kell tudnia.
- Jó. Bár nem hiszek neked de..... tudod én sem tudom hogy hol van és én is aggódom érte.-na szuper! Ezzel sokra mentem.- Ja és még mindig mem válszoltál egy kérdésemre. Ki vagy?
- Herry White. Te meg Ashley. Igaz?
- Jah!
- Hol lakik?- nem tudom hogy hol van de talán otthon van. Ha nem akkor maj..hát nem is tudom majd, megoldom!
- Ki? - ez idióta!
- Ashley!
Először nem akarta elmondani de a végén még is cak elmonta. Én meg le is írtam amint vissza értem az osztály terembe.

- Ezt magoljátok be és még a héten írunk belőle! - na ez kellett még mára. Áh mindeggy. Most pedig összepakolok és már megyek is Ayaméhoz, már ha otthon van.

''Ayame szemszöge''

Mikor magamhoz tértem egy fa tövében feküttem. Egy ideig nem tuttam hogy kerültem ide. De aztán minden eszembe jutott. A srác, a karom, hogy mért vagyok az erdőben, Ráadásul farkas alkban! Mindeggy. Most itt vagyok az edőben, egy fa tövében és.......várjunk lépteket hallok.
Nem mertem visszaváltozni. Inkább amilyen halkan csak tuttam felálltam és futásnak eredtem. Futottam de a kezem(a lábam) marhára fájt még. Ezért nem tuttam olyan gyorsan futni. Ezek a léptek egyre jobban hasonlítottak egy kutyájéhoz vagy....egy farkaséhoz. Egyre közeleb  hallom a lépteket. Nem néztem hátra, nem mertem. De ekkor megcsapott egy illat. Fenyő és hó illat. Ahogy a léptek egyre közelebb halatszottak úgy éreztem eggyre jobban ezt a finom illatot is. Mikor már tuttam hogy majdnem mögöttem volt úgy cikáztam mint a szél a fák közt. Olyan ismerős ez az illat. Mintha már éreztem volna valahol ez elött.
Én futottam amilyen gyorsan csak tuttam de a karomba(a lábamba) nyilaló fájdalom minden lépéssel erősödött. Én már úgy voltam vele hogy itt helyben kifekszem!
A léptek....már éreztem a lehelletét. És egy mozdulattal rám ugrott, és elkapta a nyakamat. Én egy hangos nyüszítéssel estem el. Azt hittem végem. De mikor éreztem hogy fogait nem mélyeszti belém kissé megnyugodtam. És én nem tuttam tovább tartani amgam és ránéztem a hó és fenyő illatú farkasra.
Barna bunda, jóval nagyobb mint én,
és a zöld szemei amiben teljes mértékben el lehet veszni. Majd visszavltozott emberi alakba ...... várjunk hogy mi?!
- Szia Ayame!- én nekem tátva mardt a szám. Visszaváltoztam és felálltam mert még mindig a mohán feküdtem. És csak ennyit tuttam kinyögni...
- Herry?

''Herry szemszöge''

Mikor mentem csak a kék szemű lányon járt az eszem. A szeme oylan volt mintha kéktűz lenne benne. A fekete haja nem egyenes de nem is hullámos. Talán inkább kócos. Vajon  milyen lehet a farkas alakjában? Biztos úgy is gyönyörű.
Álmodoztam tovább Ayaméről. Mikor megérkeztem a házhoz becsöngettem. A szülei tátott szájjal néztek. Mikor fel tettem a kérdést csak annyi volt rá a válasz hogy :Tuggya fene! mindig máshol császkál!
A szülei nem farkasok az biztos, de Ayame....

• Elköszöntem és már mentem is tovább. Volt egy olyan fúrcsa ötletem hogy talán mondjuk az erdőbe ment. Barom ötlet de ha jobban belegondolunk bár az okot nem tudom de lehet hogy farkas alakban ment az erdőbe. Elvégre ott nincsenek emberek és az egy igazi farkas terület. Szóval ezzel a gondolattal le is zártam a vitát a fejemben. Neki indulta  és addig futottam amíg egy kicsit jobban be értem az erdőbe hogy biztos ne lássanak meg. És farkas alakban rohantam tovább. Csak menten ész nélkül. Míg nem megéreztem egy illatot. Rózsa és borostyán. Ez biztos ő. Istenem végre megvan, és az illata! Ez az mámorító illat bekapcsolt bennem valamit és egyre biztosab  voltam hogy megtaláltam Ayamét. Futottam teljes sebességgel. Egyre erősödött az illata. Én futottam. Majd meg láttam.  Elképeszteő volt...én úgy tuttam hogy egy vérfarkasnak olyan a bundája amint amilyen a haja de neki nem. Nekem is kicsit sötétebb a bundám mint a hajam de ez. Neki a bundája

ófehér volt és gyönyörű! Csak futott és futott de láttam  rajta hogy valami nincs rendben. Halk nyüszítés hangját hallom és hogyha valami nagy baja van nem akartam  megfuttatni pláne ha fáj valamilye!De  ő futott előlem mert hát honnan tudhatta volna hogy én vagyok? Mekkora egy idióta vagyok. Mingyárt utolérem. Áhá megvagy! Ráugrottam de csak annyira hogy meg tuggyam csípni a nyakát de persze csak hogy megálljon. Én visszaváltoztam és neki tátva meradt a szája bár nem csodálom folgalma sem lahetett róla hogy ki vagyok.
- Szia Ayame! -köszöntem neki és láttam hogy visszaváltozik. Felkelt a földről és értetlenül nézett majd megszólalt:
- Herry?- A szeme könnyes a ruhája sáros és a keze úr isten a keze lila meg zöl. Remélem nincs eltőrve. Csak bámultam a kezét és nem tuttam hogy  mit tegyek. ő elrántotta a kezét és a másikkal eltakarta a megygötört részt.
- Mi van a kezeddel?- könnyek csillogtak kék szemében miben tűz szokott égni.
- Semmi. -zokogott
- Hát azt nem hiszem!- én átkaroltam. Persze csak finoman mert nem akartam megszorítani a sérült keze miatt. És mikor már engedtem volna el a vígasztaló ölelés ből láttam hogy elaludt. Jól kimeríthette magát. lassan leültem majd lefeküdtem egy fa törzsének. Nem csak ő fáradt már vagy órák óta futok utána. Magam mellé fektettem az alvó lányt.  Aztán mozgolódni kezdett és féltem hogy fölébredt mert nem akartam följelteni. De nem ez történt. Lassan a melkasomra tette a fejét és hozzám bújt. Úgy mint egy kiscica. Én átkaroltam óvatosan mert féltem a kezeit, és úgy aluttam el.