Oké. Mit tennél, ha a családi nyaralás közepén betoppanna hét iszonyatosan tehetséges fiú, akik nem mellesleg a kedvenc K-Pop bandád és minden álmod az, hogy találkozz velük. Sírnál, sikítoznál esetleg csak simán lefagynál, ugye? Jó neked. Én még rendesen reagálni sem tudtam. Éppen a gyönyörű kilátást csodáltam a tengerparti nyaralónk teraszáról és azon gondolkoztam, hány videót néztem már a fiúk nyaralásáról, és mennyire szeretik a tengert.Ott tartottam a gondolatmenetben, hogy milyen király lenne, ha véletlen összefutnék velük, amikor kinyílt a terasz üvegajtaja és nagy trappolással valaki kijött. Mivel háttal voltam, nem voltam benne biztos, hogy ki az, szóval fogtam magam és megfordultam. Már épp nyitottam volna a számat, hogy elküldjem az illetőt melegebb éghajlatra, amiért megzavart az álmodozásban. Csakhogy nem egyvalaki volt előttem. Hanem hét különleges fiú, akik tiszta szívből mosolyogtak rám. Igen, kedves olvasó, arról a hét fiúról beszélek. A BTS-ről. Ott álltak előttem teljes életnagyságban. És én ahelyett, hogy örömömben elsírtam volna magam, vagy sikítozva a nyakukba ugrottam volna esetleg jéggé fagyva álltam volna, csak ennyit kérdeztem, összes koreai nyelvtudásomat felhasználva: 
  - Ti meg mit kerestek itt? 
  Igen, tudom. Röhejesen kezelem a stresszhelyzeteket. Ennek ellenére a fiúk szinte egyszerre nevették el magukat. 
  - Talán nem örülsz nekünk? - kérdezte Jimin, nagy meglepetésemre magyarul. 
  - Hát, izé...dehogynem, csak...na, szóval - dadogtam összevissza. 
  - Nyugi, nem kell magyarázkodnod - intett le Suga. 
  - És a kérdésedre válaszolva - lépett előrébb Tae. -, épp erre van dolgunk és meghallottuk, hogy egy kedves ARMY is itt tartózkodik a városban. 
  - Gondoltuk, meglátogatjuk - kacsintott Jimin és beletúrt a hajába. Istenem, hogy ez élőben milyen szexin nézett ki. 
  - És hogyhogy tudtok magyarul? - kérdeztem még mindig döbbenten. 
  - Hát igazából ez egy hosszú sztori, de a lényeg, hogy tudunk és kész - vonta meg a vállát Suga. 
  - Na jó, ez egyre furább - motyogtam magamnak. Rap Mon pedig meghallhatta, mert kedvesen megkérdezte. 
  - Mit mondasz? - Felnéztem rá és picit elpirultam. 
  - Oh, semmit - legyintettem. - Öhm, kértek valamit inni? - próbálkoztam. 
  - Ó, ó, én kérek - kezdett el ugrálni Tae, kezét a magasba emelve. 
  - Jó - nevettem el magam. Előreindultam, hogy mutassam az utat, bár már biztos tudják, ha egyszer a teraszig eljutottak. Elengedtek maguk között, hogy odaférjek az ajtóhoz és útközben megcsapott az illatuk. Azt hittem, hogy ott helyben elájulok, de szerencsére nem történt ilyesmi. Megfogtam a kilincset és lenyomtam, de az ajtó meg se mozdult. 
  - Mi a...? - rángattam összevissza. - Asszem' ez beragadt - sóhajtottam. 
  - Megpróbálhatom? - lépett oda Jungkook. Ránéztem és bólintottam. Jungkook keze rákulcsolódott a kilincsre, én pedig arrébb léptem, nehogy véletlen megüssön. A maknae nagy levegőt vett és egy hatalmas rántással kinyitotta az ajtót. És ezzel a mozdulattal egyenesen hozzám vágta. Az üveg csattant az arcomon én meg a földön találtam magam és kezemet a sajgó részre szorítottam. A srácok ijedten néztek rám, aztán elkezdték Jungkookot csapkodni. 
  - Azta - szólaltam meg, mire mind rám néztek. - Először találkozunk és máris leütsz - néztem fel rájuk. Vagyis inkább Jungkookra. Szegény elég rosszul érezte magát, látszott rajta. Megnyugtatásképpen elmosolyodtam. Vagyis inkább csak akartam, de hirtelen éles fájdalom hasított az arcomba. 
  - Aú - jajdultam fel. A fiúk egyszerre indultak meg felém, de Jin volt az első,aki odaért és felsegített. Levezetett a konyhánkig és addig nyitogatta a hűtőt, míg talált egy nagy darab jeget. 
  - Ülj le! - mutatott az egyik bárszékre, ami a pultsziget mellett volt. Felmásztam a székre és így pont egy magasságba kerültem vele. Valahonnan kerített egy konyharuhát, belecsavarta a jeget és az arcomhoz nyomta. Jól esett a hideg és máris jobban éreztem magam. Valószínűleg eléggé nyomott fejem lehetett, mert hirtelen J-Hope ugrott elém és elkezdett bohóckodni. Tényleg vicces volt. Jól éreztem magam, pedig egy bazi nagy jég eltakarta az arcom felét. Aztán eszembe jutott valami. 
  - Hol vannak a szüleim? - néztem rájuk. 
  - Beengedtek minket, aztán azt mondták, hogy nem akarnak zavarni és lementek a partra - nézett maga elé gondolkodva Rap Mon. 
  - Hűű - lepődtem meg. - Máskor is csinálhatnának ilyet. 
  - Milyet? - pattant a mellettem levő székbe Jimin. 
  - Hát, hogy csak így elmennek. Néha már az agyamra mennek az állandó nyaggatással. 
  - Akkor jó, hogy itt vagyunk? - vigyorgott Hope. 
  - Persze - mosolyogtam rá. 
  - Hé, fiúk! - kiáltott fel Suga. - Nézzétek mennyi videójáték! A nappali és a konyha egy térben helyezkedett el és a hatalmas lapos tévé mellett megszámlálhatatlan DVD foglalt helyet. 
  - Akartok játszani? - néztem rájuk. 
  - De hát hozzád jöttünk - nézett meglepetten Jin. 
  - Nem baj - mosolyogtam. - Játék közben is tudunk beszélgetni. 
  - Azt meg hogy? - értetlenkedett Suga. Tae rácsapott a vállára. 
  - Felváltva játszunk, te nagyokos. 
  - Biztos nem bánod? - kérdezte Hope, de már egyet lépett a TV felé.
  - Biztos - forgattam a szemem nevetve. Amint ezt kimondtam, egyszerre vetették magukat a videójátékra és hangosan vitatkozva válogattak. Csak egyvalaki maradt ott mellettem. 
  - Sajnálom, hogy hozzád vágtam az ajtót- ült le mellém a maknae. 
  - Semmi baj. Véletlen volt - néztem rá kedvesen. 
  - Megnézhetem? - nyúlt az arcom felé és válaszra sem várva elvette a jeget a kezemből. Az ujjai egy futó pillanatra az enyémhez értek. 
  - Milyen? - kérdeztem kíváncsian. Jungkook gondolkozott, valószínűleg azon, hogy elmondja-e az igazat vagy szépítsen, de végül az igazság mellett döntött. 
  - Lila. Meg kék. Nem annyira csúnya, de szerintem most egy pár napig ne mászkálj emberek között. 
  - Kösz a tanácsot - bólogattam. Egyszercsak Jungkook az egyik ujját végighúzta a folton. Én pedig élesen beszívtam a levegőt. 
  - Bocs - húzta el hirtelen a kezét. - Nagyon fájt? 
  - Nem annyira - ráztam a fejem. Tényleg nem fájt, hanem a maknae érintésétől egy áramütésszerű érzés futott végig a testemen. 
  - Helló, szerelmespár - ült le a másik oldalamra Jimin. 
  - Mi nem vagyunk szerelmespár - ellenkezett a maknae. 
  - Pedig nagyon úgy néztek ki - húzta fel a szemöldökét a hyung. 
  - Szerintem meg ne hidd azt, hogy mindent tudsz - nevettem fel és megpöcköltem a fülét. Jimin és Jungkook értetlenül néztek rám, miközben felkeltem a székről, elvettem Jungkooktól a jeget és a többiek felé indultam, azzal a szándékkal, hogy csatlakozom a szurkolótáborhoz. Fél füllel még hallottam, ahogy Jimin azt mondja a maknae-nak: 
  - Én ezt nem értem.
  Magamban nevettem egyet, bár még én sem tudtam pontosan mit akart jelenteni az a mondat. A többi fiú éppen a DVD-t helyezte a lejátszóba és pár perccel később a képernyőn a Just Dance felirat jelent meg. 
  Naná, hogy most is a táncoláson jár az eszük. Elkezdtek keresgélni a zenék között és egyszercsak megtalálták egyik saját számukat, az I Need U-t. Természetesen azt választották, de pechükre csak egy ember táncolhatott mert nem találták a másik érzékelőt. És persze ebből is vitát csináltak, míg megegyeztek abban, hogy kezdje Jin, mert ő a legidősebb. 
  Felcsendült a zene első pár sora és Jin a földre vetette magát, amíg Suga szólója szólt. Aztán elkezdődött a tánc igazi része és a legidősebb hyung próbált lépést tartani a TV-ben táncoló alakkal, ami elég viccesen nézett ki, mert a figura Jimin részét táncolta. De azért néha összejött. 
  A második szerencsés Suga lett, mert nagyon beleélte magát. És neki jobb dolga volt, mert az elején még a saját részét is el tudta játszani. A harmadik versenyzőn kicsit vitatkoztak és végül megszavazták J-Hope-ot. Mint ahogy azt vártuk, szinte tökéletesre megcsinálta, egy-két hibát leszámítva. A következő áldozat Rap Monster volt. Azt hiszem az övé azért nem sikerült annyira jól, mert végigröhögte az egészet. De nem baj, mi legalább jól szórakoztunk. Jimin önként jelentkezett és mivel ez amúgyis az ő része, egy fokkal jobb volt Hope-nál. A végére maradt Tae és Jungkook. Mivel nem tudták eldönteni, ki legyen, ezért mindketten nekiálltak a feladatnak, igaz az egyikük érzékelő nélkül. Párszor összeütköztek, de sikeresen végigcsinál- ták. 
  - Oké - tapsolt egyet Hope. - Nézzük a pontszámokat! - mutatott a képernyőre. 
  - Ez az, nyertem - kiáltott fel Jimin, és eljárta sajátos örömtáncát. 
  - De ez így nem igazságos - szólalt meg Tae. - Nem táncolt mindenki - nézett rám. 
  - De hát fáj az arca - hűtötte le Jin. 
  - Annyira nem - vontam meg a vállam. 
  - Akkor neked is táncolnod kell - kacsintott Jimin. 
  - Jó, táncolok. De előre szólok, óriási vereségnek nézel elébe - vigyorogtam. Ezt a koreográfiát hónapok óta gyakorlom és tökéletesítem, szóval biztos voltam benne, hogy győzni fogok. Beálltam (pontosabban befeküdtem) a kezdő pózba és elindítottuk a zenét. Suga szólójánál már lelkileg kész voltam és amikor Tae része következett, én is belekezdtem a táncba. Minden egyes lépés tökéletes volt, pont akkor és oda léptem, ahogyan azt kellett. A szám utolsó pózánál pedig a fiúk felé fordultam és vigyorogva kiöltöttem a nyelvemet. Az én részemnek vége volt és eljött az ideje, hogy megnézzük a pontszámokat. 
  - Aztamindenit - tátotta el a száját Jin. 
  - Najó, ez tényleg durva - helyeselt Hope. Az én pontszámom ugyanis kerek ezer ponttal lekörözte Jiminét. 
  - Ezt meg hogy csináltad? - bámult a pontszámra Tae. - Az nem lehet, hogy egy ARMY jobban táncolja, mint mi. Ez a mi táncunk. A BTS-é. 
  - Nyugi - paskolta meg Suga a vállát. 
  - Én csak sokat gyakoroltam - vontam meg a vállam. 
  - Nagyon ügyes vagy - bólintott Jimin elismerően. - Sőt, nem is. Eszméletlenül király. 
  - Köszi - mosolyodtam el szerényen. Legbelül még mindig nem tudtam felfogni, hogy a BTS itt van. Nálam. Miattam jöttek. Leültem az egyetlen üres helyre a kanapén, pont Tae mellé, mellette pedig Jin ült. A kanapé túlsó végében RapMon ült, mellette a karfán Jimin. Hope a földön feküdt a lábunk előtt, Suga meg rajta ült. Jungkook pedig a mellettem levő karfára huppant le. Mivel a fiúk megunták a Just Dance-et (igen,egy menet után), ki kellett találnunk, hogy mit kezdjünk magunkkal. Amíg a srácok gondolkoztak (izé, hangosan magyaráztak egymásnak), addig én kicsit elmerengtem. 
  Annyi videót néztem már róluk, hogy szinte könnyen és egyszerűen tudtam igazodni hozzájuk. Tudtam, hogy Jin az első adandó alkalommal eljátsza a banda anyját. Vagyis most épp az enyémet, hiszen a jeget is ő szerezte, pedig én úgy tudtam nincs még semmi a hűtőben. Hiszen nemrég érkeztünk csak a nyaralásra és éppen egy kiadós alvás után nézelődtem a teraszon, amikor ők megérkeztek. Biztos voltam benne, hogy Jimin előadja a szexi és elérhetetlen pasit, pedig belül ő is egy kisfiú, aki szereti a bandát, az ARMY-kat és az éneklést. Nagyon vártam azt a pillanatot is, amikor Bölcs Suga megszólal, aztán Swag Suga gyorsan korrigál, nehogy megrontsa az imidzsét. Jungkook már megmutatta, milyen kis gondoskodó és annak ellenére, hogy ő a legfiatalabb, többet tett értem az elmúlt félórában, mint a többi tag. RapMon most is a telefonját bújta és fél fülében füles volt. Épp a következő dalszövegen dolgozott. Néha azért odafigyelt, amikor valami érdekes megütötte a fülét, vagy amikor Jinnel közösen szórakoztattak minket. 
  Tae adta a szokásost, épp a többi tagot utánozta, meg előadott egy nagyon drámai pillanatot, mondjuk nem tudom pontosan mi is akart lenni. Hope pedig minden egyes felhangzó dallamra, amit valaki elindított, elkezdett rángatózni, meg hadonászni Sugával a hátán. Gondolom táncnak szánta a mozdulatokat, de inkább egy partra vetett halnak nézett ki. 
  - Hé, hercegnő! Segíts már kitalálni, mit csináljunk! - szólalt meg Jin. Meglepetten másztam ki a gondolataim közül és nagyra nyitott szemekkel néztem a hyungra. 
  - Hercegnő? 
  - Igen, ez lesz a neved - közte Jin. 
  - De miért pont hercegnő? 
  - Mert ha én vagyok a herceg, akkor te már csak hercegnő lehetsz. 
  - Hogy. Mi? - döbbentem le. Ez a gyerek most komolyan azt mondta, amit hallottam? Megáll az ész. 
  - Ez azért kicsit erős, nem? - szólalt meg mellettem Jungkook. 
  - Igazából nem baj, csak találjon ki valami más magyarázatot - nevettem zavartan. Kábé úgy nézhettem ki, mint egy paradicsom. Belül pedig elolvadtam. 
  - Én is adhatok nevet neked? - lelkesült be Tae. 
  - Végülis...igen - egyeztem bele. 
  - Én úgy foglak hívni, hogy Chim - vágott közbe Jimin. 
  - A saját beceneveden? - röhögték ki a srácok. 
  - Pontosan. 
  - Nekem csak egyszerűen Kölyök leszel - nézett rám Suga. 
  - Nemár, nem is vagyok annyira fiatal - háborodtam fel. 
  - Törődj bele! - játszotta magát Suga. Aztán kitört belőle a nevetés. - Bocs. Kitalálok valami mást. - Nem kell, maradhat ez - sóhajtottam. 
  - Ó, nekem is megvan - csillant fel Tae szeme. 
  - Na mondd! - készültem fel. 
  - ARMY - jelentette ki büszkén. 
  - Ez most komoly? - nézett fel Hope. - Nemár. Tudsz ennél jobbat is. 
  - Hagyd már! - böktem meg a lábammal. - Jó lesz ez is. 
  - Nekem is van ötletem - tápászkodott fel J-Hope. - Az lesz a neved, hogy Grey. 
  - Miért pont Grey? - kérdezte Suga, akit Hope lerázott a hátáról. 
  - Mert olyan színű a szeme. Szürke, vagyis Grey. 
  - Tényleg szürke a szemed? - hajolt felém Tae. Irtó közel volt, öt centi választotta el az orrunkat egymástól. 
  - Tényleg - mondta helyettem Jungkook. 
  - Te honnan tudod? - nézett fel rá Tae. 
  - A kérdés az, hogy Hoseok honnan tudja? - kerülte ki a kérdést a maknae. 
  - Hát, izé. Én csak belenéztem a szemébe - vonta meg a vállát Hope. 
  - Rap Monster? - böködte meg a hyung vállát Jimin. 
  - Hmm? - nézett fel Namjoon. 
  - Te milyen nevet adsz Chimnek? - mutatott rám. 
  - Chimnek? - kapkodta a fejét köztem és a hyung között. 
  - Igen, így neveztem el - bólogatott Jimin. 
  - Neked is nevet kell adnod - veregette meg a vállát Jin. 
  - Jó, hát legyen - sóhajtott a leader. - Greece leszel, mert Görögországban vagyunk. 
  - Hmm, ez tényleg jó - bólogattam. Tényleg ez volt a legjobb. Vagy legalábbis ez volt az első, amitől nem jöttem zavarba. 
  - Már csak a maknae van vissza - kiáltott fel Suga. Mindenki várakozva nézett Jungkookra, aki láthatóan erősen gondolkodott. Egyszercsak lenézett rám és azt hiszem több perc is eltelt, míg megszólalt. 
  - Nem jut eszembe semmi - hajtotta le a fejét. 
  - Miért nem hívod édesemnek? Vagy szívecskémnek - kötözködött Jimin. 
  - Már miért hívnám így? - nézett fel hirtelen Jungkook. 
  - Hát, mert olyanok vagytok, mint egy szerelmespár - vonta meg a vállát vigyorogva. 
  - Nem vagyunk szerelmespár - mondtuk egyszerre a maknae-val. 
  - Pedig ez tényleg olyan volt - kontrázott Jin. 
  - Fiúk, nyugodjatok már le! - csitítottam őket. 
  - Megvan - kiáltott fel Jungkook. - Holy. 
  - Holy? - kérdezett Jimin. 
  - Igen - bólintott a maknae. 
  - Miért pont Holy? Azt akarod kiabálni, hogy: Oh man, holy shit? Vagy mi? - kacarászott Tae. 
  - Nem, te bolond - csapta meg a hyungot és ezzel együtt szinte hozzányomott Tae vállához. - Azért lesz Holy, mert szerintem olyan, mint egy szent - vont vállat Jungkook. 
  - Nekem tetszik, úgyhogy le lehet szállni róla - bökdöstem a hyungot. 
  - Na, most hogy megvannak a becenevek, menjünk el sétálni valamerre - állt fel Hope. 
  - Jó ötlet - bólogattam. A srácok is fellelkesültek és szinte egyszerre álltak fel, amiből megint nagy röhögés lett. Végül mindenki útra készen állt, én pedig írtam anyának egy SMS-t és a fiúkkal elindultunk, hogy megcsodáltjuk a kivilágított tengerpartot. Mert időközben elkezdett sötétedni.