Arra keltem, hogy fázok. A lábaimat jéghidegnek éreztem, a takaróm pedig a földön hevert. Nem szeretek így kelni, mert kiszolgáltatottnak érzem magam. Kinyújtottam a kezem a takarómét és magamra terítettem. Az anyag hűvös volt, ettől pedig kirázott a hideg. Lassan felültem, megdörzsöltem a szemem és körbenéztem a szobában.
  Mikor először jöttünk a nyaralóba és megvettük a tulajtól, első dolgom volt, hogy kiválasszam a szobámat. Első beleszerettem. Saját erkély tartozott hozzá, ugyanis az emeleten volt. Égkék falak, kényelmes franciaágy, gyönyörű kilátás a tengerre. És saját fürdőszoba. Szebbet nem is képzelhettem volna.
  Tekintetem az erkélyajtóra tévedt és meglepetten vettem észre, hogy nyitva van. Hajnali szél fújdogálta a függönyt és megzörgette az erkély fölé terebélyesedő fa leveleit.
  Sokszor  elképzeltem, milyen romantikus lenne, ha egy helyes fiú ezen a fán felmászna hozzám. Az egyik ág pont a korlát felett nyújtózkodott és elég vastag ahhoz, hogy elbírjon egy férfit. Persze az is eszembe jutott, hogy ez egy betörőnek is kedvez, ezért az ajtót általában zárva tartottam. Most is csak napközben volt nyitva, hogy kicsit kiszellőztessek. És úgy látszik elfelejtettem bezárni.
  Fáradtan kimásztam az ágyból és az erkélyajtóhoz léptem. Az ég szürke volt és erős szél fújt. Rájöttem, hogy nem is hajnal van, hanem be van borulva. Bezártam az ajtót és a szekrényemhez lépve levettem magamról Jungkook pulcsiját. Felkaptam egy vékony, fekete farmert, meg egy ujjatlan, világoskék pólót, amin a maknae neve állt,a név alatt a 97-es szám. Felvettem Jk pulcsiját és mezítláb lecaplattam a konyhába.
  Anyu a tűzhelynél állt és rántottát csinált, míg apu az egyik fotelben ült és olvasott.
  - Jó reggelt! - ültem le az egyik bárszékre a pult mellett. Apa felnézett a könyvből és mosolyogva nézett rám.
  - Hogy érzed magad? -kérdezte.
  - Fantasztikusan - bólogattam vigyorogva. - A fiúk nagyon kedvesek, meg bolondok, de nagyon bírom őket.
  - És mit csináltatok tegnap? - kérdezte anya, de közben meg sem fordult. Elmeséltem nekik mindent, néhány részt kihagyva.
  - Akkor örülsz, hogy itt voltak? - zárta el a gázt.
  - Nagyon - bólintottam.
  - Szuper - helyeselt anya. Előszedett tányérokat és megterített a pulton. - Kész a reggeli!
  Apa becsukta a könyvet és leült mellém, anya meg szemben velünk foglalt helyet. Nekiálltunk a rántottának és apával megtárgyaltuk, hogy mi történt a könyvben. Anya feltűnően csendben volt. Azt hittem, megnémult, de egyszer csak megszólalt.
  - Honnan van ez a pulóver? - bökött az állával felém.
  - Ez? - néztem le a kérdéses  darabra. - Ó, ezt Jungkooktól kaptam. Este már kicsit lehűlt az idő és megkaptam a pulcsiját. Mondjuk előtte vitatkoztak Jiminnel, hogy melyikük adja oda, de végül egy játékkal döntöttük el. És Jungkook nyert - vontam meg a vállam.
  - És miért van még mindig nálad? - húzta össze a szemét gyanakodva.
  - Nekem adta.
  - Szóval neked adta - ismételt anya.
  - Igen. És ha most megbocsátotok, el kell intéznem egy fontos dolgot - álltam fel mosolyogva. Köszönöm a reggelit.
  - De kicsim... - kezdett volna apa vitatkozni, de már nem hallottam a többit.
  Becsuktam magam után az ajtót és rávetettem magam a telefonomra. Tele volt olvasatlan üzenetekkel és nem fogadott hívásokkal. Az üzenetek felét Jimin küldte és többnyire azt kérdezgette, hol vagyok már, mikor kelek már fel és ehhez hasonlók. Visszaírtam neki, hogy most már ébren vagyok.
  A többi üzenet a többi tagtól jött. Jin küldött egy képet, amin a többiek pózolnak. Tae és Jungkook egymás nyakába csimpaszkodtak, Jimin egy szívet mutatott, Rap Mon pedig jól nevelt gyerek módjára mosolygott, miközben a háta mögött Suga nyuszifület mutatott neki, J-Hope-nak meg csak a feje teteje és a szemei látszottak.
  J-Hope üzenete annyiból állt, hogy jó reggelt kívánt, Tae és Jungkook ugyanazt a képet és hangfelvételt küldték el. Mindketten vigyorogtak a képen, a hangfelvételen pedig egy koreai gyerekdalt énekeltek egy nagyon idegesítő hangon.
  Rap Monster megkérdezte, hogy szoktam-e olvasni, mert szeretne adni nekem egy könyvet. Írtam neki, hogy szeretek olvasni, mire azonnal visszaírt, hogy akkor ma úgyis errefelé lesz dolguk, majd bejönnek egy pillanatra.
  Suga csak egy lényegretörő üzenetet küldött. Az egész ennyi volt: "Ébresztő, Kölyök!". Na igen.
  Az öt nem fogadott hívásom közül három Jimintől, egy V-től, egy pedig Jungkooktól jött. Először Jimint hívtam vissza, mert nagyon túlbuzgónak tűnt.
  Vagyis csak akartam, mert eszembe jutott, hogy talán nem érnek rá. Ki tudja mennyi mindent kell elintézni a fotózás előtt. Mert mintha említették volna, hogy fotózásuk lesz ma. Gyorsan kinyomtam a telefonom és végigfeküdtem az ágyon. Unalmamban a plafont bámultam és a repedéseket számoltam.
  Valaki csengetett. Ajtó csapódást hallottam, aztán valaki feljött a lépcsőn, és az ajtóm előtt megállt. Halk kopogást hallottam.
  - Szabad! - kiáltottam. Biztos anya jön, gondoltam. De nem ő volt.
  Egy szőke buksi bukkant fel a félig nyitott ajtóban. A felismeréstől azonnal felugrottam az ágyról.
  - Kaiaaa!! - rohantam oda egy éve nem látott barátnőmhöz. A nyakába ugrottam és együtt ugráltunk össze-vissza a szobámban. - Istenem, de örülök neked.
  - Én is neked, csajszi - nevetett fel. Sosem szólít a nevemen, mert szerinte nem az a fontos, hogy hívnak, hanem az, hogy belül milyen ember vagyok.
  Kaia-val az első nyaralás alkalmával futottunk össze az utcán. Éppen a dobozokat pakoltuk ki a kocsiból, amikor észrevettem, hogy egy lány lép ki a szemközti házból.
  Hosszú, szőke haja; nagy, zöld szeme és tökéletes magyar nyelvtudása volt. A szülei küldték át, hogy ismerkedjen. Az első pillanattól fogva barátok lettünk és azóta, minden évben egyszer (nyáron) találkozunk.
  - Annyira hiányoztál! - engedett el mosolyogva.
  - Te is nekem - nevettem.
  - Naaa, szóval - huppant le az ágyamra.
  - Mi az? - kérdeztem és becsuktam az ajtót.
  - Azt hiszem láttam valakiket este elmenni tőletek, de javíts ki, ha tévedek.
  - Nem tévedsz - ültem le mellé. - Tényleg voltak itt nálunk valakik.
  - De kik voltak? Én sajna csak annyit láttam, hogy fiúk és heten voltak. Mit keresett nálatok hét fiú? - hadarta el.
  - Ó, hát... Hozzám jöttek. Mert épp erre volt dolguk - vontam vállat.
  - De kik ők? - türelmetlenkedett Kaia.
  - Hát ők a... - kezdtem.
  Csengettek. Megint. Anya felkiabált, hogy engem keresnek.
  - Egy pillanat - sóhajtottam. Elindultam lefelé, de Kaia követett.
  - Én is megyek veled - trappolt le a lépcsőn.
  - Oké - bólintottam. Sejtettem, ki lesz az ajtó előtt és gondoltam nem baj, ha Kaia is látja.
  Anyu és Apu ott álltak az ajtóban, ezért először nem vettek észre. Megköszörültem a torkom, mire a szüleim szétrebbentek és végre megláttam a fiúkat. Ott álltak és mosolyogtak.
  - Ez nem lehet igaz - suttogta Kaia.
  - Hidd el, hogy az - nevettem és odamentem a fiúkhoz, akik egy csoportos öleléssel üdvözöltek.
  - Hé, Chim! - tolakodott előre Jimin. - Miért nem hívtál vissza?
  - Mert azt hittem, dolgotok van - néztem rájuk.
  - Tényleg dolgunk volt - lökte arrébb Suga. - Szóval ne izgasd magad, Kölyök.
  - Nem fogom - vigyorogtam.
  - Hogy van az arcod, Hercegnő? - biccentett Jin az arcom felé.
  - Még fáj egy kicsit, de köszi, hogy kérded - sütöttem le a szemem.
  - Greece! Itt van a könyv! - mutatott fel egy könyvet RM.
  - Ó, köszönöm! - vettem el a kezéből. Vetettem egy gyors pillantást a borítójára és megnyugodva nyomtam anya kezébe.
  - Felvinnéd a szobámba kérlek? - hessegettem el a kérdéssel. Apa vette a célzást és vele tartott.
  - Army! - integetett Tae. - Láttad, mit Kookkal küldtünk?
  - Láttam - bólintottam. - Vicces volt - nevettem fel.
  - Tudtam én, hogy tetszeni fog - bólogatott a hyung.
  - Good morning! - táncikált Hobi. A tagok gyorsan leállították és figyelmeztették, hogy ezzel a többieket égeti le. Aztán mind röhögni kezdtek.
  Eszembe jutott, hogy Kaia is ott van velem, ezért gyorsan ránéztem. Kaia tágra nyílt szemmel állt mögöttem és elbűvölve figyelte a fiúkat. Meg kell említenem, hogy ő is hatalmas fan, akárcsak én. Nem csodálom a reakcióját.
  - Figyelj, Holy - szól Jungkook. - Ki a barátnőd? - mutatott Kaia-ra.
  - Ó, ő itt Kaia Petridi. A barátnőm. És mellesleg ő is egy ARMY.
  - Tényleg? - kapták fel a fejüket a fiúk.
  - Igen - bólogattam. A srácok összenéztek, aztán egyszerre elkiáltották magukat
  - Csoportos öleléés!!
  Szoros karok öleltek át engem és Kaia-t is. Valaki hátulról ölelt át, valaki oldalról és Kaia pedig velem szemben állt.
  - Szép a barátnőd - súgta a fülembe Jimin, aki -mint rájöttem- mögöttem állt. A gondolattól, hogy a szája csak pár centire lehetett a fülemtől, kirázott a hideg. Még a leheletét is éreztem. Magamban egy óriási OH MY GOD kiáltást hallattam.
  Persze ez a pár elsuttogott szó nem csak az én fülemet ütötte meg. Kaia is meghallotta, mert megdermedve nézett rám, aztán Jiminre.
  - Hopp, ezt hangosan mondtam, ugye? - suttogta Jimin. Hallottam a hangján, hogy vigyorog.
  - Csak egy kicsit - nevettem fel.
  A fiúk elengedtek és picit csúnyán néztek ChimChimre.
  - Tesó, ez fura volt - veregette meg a vállát RapMon.
  - Öhm... - szólalt meg Kaia. - Valaki elmagyarázná, hogy mi is történik?
  - Bocs, hogy nem mondtam még. Vagyis ezt akartam elmesélni, amikor csöngettek a fiúk.
  - Ha akarod elmesélhetjük mi - vette át a szót Namjoon. Kaia bólintott, szóval belekezdett. - Tegnap délután meglátogattuk Greecet, vagyis megleptük. A szülők addig elmentek sétálni. Szóval Jungkook sikeresen hozzávágta az ajtót,...
  - Véletlen volt - szólt bele a maknae.
  - ...ezért lett a lila folt az arcán. Aztán lejegeltük neki, utána játszottunk a Just Dance-szel. Igazából jó hamar meguntuk, úgyhogy lementünk a partra sétálni. Jó későn értünk vissza, azt hiszem tizenegy óra lehetett.
  - És mi van azzal, hogy nem hívtad vissza Jimint? - nézett rám Kaia.
  - Este, mielőtt elmentek, elérhetőséget cseréltünk és Jimin háromszor is hívott, bár még mindig nem tudom, miért?
  - Igazából én se tudom - vonta fel a vállát. - Csak unatkoztam.
  - És ha visszahívlak, akkor együtt unatkozunk, vagy mi? - nevettem fel.
  - Lehetséges - húzta fel a szemöldökét.
  - Na, jó - emeltem fel a tenyeremet. - Beszélgessetek kicsit Kaia-val! - kértem őket.
  Nem kellett kétszer mondanom nekik, tényleg kíváncsiak voltak a barátnőmre. Annyi kérdést tettek fel neki, hogy alig bírt válaszolni.
  A sok kérdés után a fiúk már csak meséltek pár sztorit Kaia-nak, aki csak állt közöttük és látszott rajta, hogy alig hiszi el, hogy ez mind vele történik meg. 
  Suga ránézett a telefonjára és odaszólt a többieknek.
  - Mindenki, idő van! - lobogtatta a telefont.
  - Bocs, Grey - nézett rám Hope. - Mennünk kell!
  - Hova mentek? - kérdezett vissza Kaia.
  - Fényképeket csinálunk a tengerparton - mondta Tae.
  - Mihez lesznek? - kíváncsiskodtam.
  - Ezek? Semmihez, konkrétan. De ma szabadnapot kaptunk és el akartunk menni a partra  fotózni - vonogatták a vállukat.
  - Hé, figyeljetek! - gondolkozott Jin. - Őket is vihetnénk - mutatott ránk.
  - Jó ötlet - bólogatott RapMon.
  - Nem lesz baj, hogy jönnek? - aggodalmaskodott Tae.
  - Nem - mondták egyszerre a többiek. Észrevettem, hogy közben Jimin és Jungkook egyszerre néztek rám. Mindkettő próbált valamit üzenni a szemével, de fogalmam sincs, hogy mit. És ettől zavarba jöttem. Nem is kicsit.
  Szeretem Jungkookot, de azt hiszem új módon érdeklődni kezdtem Jimin iránt is. Beszélnem kell erről Kaia-val. Sürgősen.
  - Okés, ha így akarjátok, egy pillanat és beszélek anyával.
  - Siess! - kiabáltak utánam.
  Berohantam a házba és megkerestem anyáékat. A nappaliban ültek és beszélgettek. Elmondtam nekik az óhajomat, de anya nem tapsikolt örömében. Végül azzal az érvvel vettem rá, hogy Jin vigyázni fog ránk. És mivel anya Jint szereti a legjobban, mert amit meséltem neki róla, az alapján megbízik benne, végül elengedett.
  Kiléptem az ajtón és feltartott hüvelykujjammal jeleztem az eredményes hadjáratot, mire mindannyian üdvrivalgásban törtek ki.
  Aztán mindenki beszállt a kisbuszba, amivel jöttek és már indulhattunk is.