Jungkook:



A rögtönzött vitatkozásunk után nyugodtabban tértünk vissza a többiekhez. Jennie ugrásra készen vizslatott minket, feszes testtartással, de miután egy bólintással jeleztem neki, hogy minden rendben van, lazábbra vette a figurát. Nem miattam állt készenlétben, hanem Noel miatt. A falkám tagjai felelőséggel tartoztak a párom testiépségéért, valamint a családjáért. Bele őrültem volna, ha Nonak bántódása esik, pláne, ha miattam, de tehetetlen voltam a lány makacságával szemben. Eleinte nem értettem, miért pont Őt választotta társául a bennem lakozó farkas, hiszen semmi különleges nincs benne. Akkor még ezt gondoltam. Aztán megismertem és rájöttem, Noel James a legelképesztőbb ember a földön. Erős volt, határozott, elszántan küzd a maga elé kitűzött céljaiért és lenyűgöző, mennyire szereti a családját, mennyi mindent megtesz értük. Okos volt és veszettül gyönyörű. Igazi harcos típus, pont egy alfának való társ. Szerettem a kis játékainkat, a dominanciáért folytatott szüntelen küzdelmünket. Nem adta meg magát könnyen, mint a többi lány és ez kicseszettül imponált. A kis Izzy, ki szívem második hercegnőjévé avanzsálódott, boldog mosollyal rohant a karjaimba, miközben göndör, barna fürtjei ide-oda libegtek körülötte.


- Kook - kurjantotta vidáman.


- Szia bébi. Boldog születésnapot! - mosolyogtam rá és a szépen becsomagolt ajándékához cipeltem, melyet tőlem kapott.


Letettem a kislányt a fűbe, majd megmutattam neki a nagy dobozt. Először szemöldökét összevonva járta körbe, vizsgálódva, aztán a nyitját kereste. Mosolyognom kellett, ahogyan Noel mellettem izgatottan toporgott, várva húga reakcióját. Izzy ügyesen emelte le a doboz tetejét, hogy fél perccel később sikongatva toporzékoljon örömében.


- Vava, vava, vava. - ismételgette és behajolt a kartonba, megszemlélve a németjuhász kölyköt.


- Egy kiskutya? - pillantott rám Noel meghatódva zöld íriszeivel - Ez nagyon édes volt tőled. - mondta hozzám bújva.


- Csak odafigyelek rátok. - vontam vállat hanyagul.


- Köszönöm. - görbültek felfelé dús ajkai.


- Neked bármit bébi. - viszonoztam mosolyát és lehajoltam hozzá csókot lopni.


*&*&*&*


Figyeltem amint Noel egyre dühösebben pakolássza össze a zsúr után hátra maradt műanyag tányérokat és evőeszközöket. Izzy kifáradt a nagy izgalmakban, így Sarah hamarabb fürdette meg és fektette le. Coco, a németjuhász persze a kislány szobájában aludt, el nem mozdulva újdonsült gazdája mellől. Noel mérgesen ragadta meg a fekete zsákot és dobálta bele olyan hévvel a szemetet, mintha azok tehetnének a világ összes bajáról. Lövésem sem volt róla, mi a retek gondja lehet, elvégre teljesen normálisan viselkedtem, még Taeval is. Jennie is érdekes pillantásokkal méregette páromat, zavartan ráncolva homlokát. Egy fekete terepjáró parkolt le a kocsifeljárón, mire Noel elhajította az addig fogott kukászsákot és olyan hévvel indult meg a jármű felé, akár egy egyszemélyes hadsereg. Sosem láttam még ilyennek. Reszketett a dühtől és ismeretlenül azt hittem volna, farkas, aki bármelyik pillanatban előtörhet belőle, ám nem így volt. Noha, az anyai nagyapja közülünk való volt, Noel sosem változott át és semmit sem tudott a mi valódi világunkról. A kocsiból egy középkorú férfi szállt ki, valamint egy szőke nő.


- Ez csúnya lesz. - jegyezte meg fennhangon Tae, amiért értetlenül néztem rá - Ő Noel apja és a szöszi Katy, akivel lelépett.


- Picsába. - mordultam fel, aztán a barátnőm után iramodtam.


- Prücsök. - indult a pasas Noel felé mosolyogva, ölelésre tárt karokkal, de a lány félre ütötte a kezét.


- Izzy várt téged, te meg basztál jönni. - közölte vele.


- Dolgom volt. - védekezett a férfi.


- Mégis, mi fontosabb dolgod akadt, mint a lányod születésnapja? - kérte számon jogosan Noel.


A lány kiáltozása miatt a szomszédok kíváncsian vonultak ki otthonaikból, érdeklődve szemlélve a jelenetet. Sarah inkább háttérbe húzódva nézte a történéseket. Nyilván feldúlta ex férje felbukkanása.


- Noel ne legyél dühös édesapádra. Itt vagyunk, az a lényeg, nem? - kezdte békülékenyen Katy.


- Ezt meg mi a fasznak hoztad ide? - vakkantotta a lány pillantásra sem méltatva a szőke nőt - Szóval, ismét kérdezem: hol voltál? - szegezte faterjának a kérdést.


- Elmentünk egy kicsit kikapcsolódni Katyvel a wellness fürdőbe. Elhúzódott az idő. - tárta szét karjait a férfi, mintha azt mímelné „mit tehetnék? Ez van".


Rosszat sejtve lépdeltem közelebb hozzájuk, ugyanis Noel szótlanul meredt az apjára, olyan gyilkos tekintettel, amitől én tuti össze fostam volna a bokámat. A bennem rejlő farkas ugrásra készen mozgolódott, hogy védelmezze Noelt, ha esetleg úgy adódik.


- Wellnessezni? - visszhangozta a lány szinte suttogva, majd váratlanul ordítani kezdett - Minket mikor vittél el bárhová is?!


- Noel...kislányom... - sóhajtotta fáradtan az apja.


Az említett tett előre egy lépést, fenyegetőn, ökölbe szorított ujjakkal.


- Tudod, mi vagy te Christopher James? - beszélt jól hallhatóan - Egy utolsó szánalmas féreg. Anya még a lelkét is kigürizte érted és a családunkért, de te soha nem köszönted meg neki. Szült neked két gyereket, kitartott melletted még a legnagyobb szarban is és ezt te azzal hálálod meg, hogy össze álltál ezzel a kiszőkített rüfkével, akit wellnessezni viszel és úgy ugrálsz, ahogy ő fütyül. Minket sosem vittél sehova! Négy éves voltam, amikor megígérted, hogy elviszel az állatkertbe, mindjárt tizennyolc vagyok. Elvittél? Betartottad az ígéretedet? Felelj, bazd meg! Nem! Nem vittél soha. Nem csak férjként, apaként is megbuktál és még van pofád ide állítani ezzel a szutyokkal? Hányingerem van tőletek. - húzta fintorra ajkait a lány.


Sarah halk sírása ketté hasította a kialakult csendet. A nő megtörten, fejét leszegve sírdogált. Nekem Noel sosem beszélt az apjáról, de ezek után nem is lennék rá kíváncsi.


- Noel, édesem ezt mind bepótolhatjuk még, egy család vagyunk és... - próbálta puhítani Katy a lányt.


- Bekussolsz te két filléres koktél kurva! - kiáltott rá No - Azért mert ennek - mutatott az apjára - a farkában lovagolsz, nem jogosít fel arra, hogy bele ugass a dolgaimba. Most pedig, takarodjatok a picsába, mielőtt rátok gyújtom a kocsit. - fordított hátat a párosnak a lány lezárva a társalgást.


- Apád nem tehet arról hogy anyád képtelen volt boldoggá tenni. - súlyosbította Katy a helyzetet.


Az volt az a pillanat, amikor Noel egy éles kanyarral visszafordult, majd öklével gyomron vágta a szőke nőt, ki levegő után kapva görnyedt előre. A jelenlévők tátott szájjal reagáltak, míg én büszkén kihúzva magam vigyorogtam, mint a tejbetök. Nem tehettem róla, egyszerűen elképesztő volt a csaj.


- Anyám egy szent asszony, még egyszer a szádra ne merd venni te ribanc. - sziszegte neki Noel.


- Te nem vagy normális! - hördült fel az apja.


No testtartása elárulta, hogy most ő is boldog tulaja lesz egy-két maflásnak, így mielőtt barátnőm kivégezhetné a fél famíliát, jobbnak láttam közbe avatkozni. Hozzájuk lépve fogtam meg Noel karcsú derekát és nem törődve a lány kapálózásával elvonszoltam onnan. Sarahval váltottunk egy pillantást, melyben azt sugallta, beszéljek a lány fejével aminek eleget téve cipeltem a hátsó kertbe, távolabb az apjától és a szőkétől. Ott letettem, aztán farkasszemet nézve a dühösen fújtató csajommal igyekeztem komoly arcot vágni.


- Befejezted a dühöngést? - kérdeztem.


- Oh még el sem kezdtem. - szűkítette résnyire zöld szemeit.


- Kurva hülyén viselkedtél. - közöltem vele - Ezzel nem értél el semmit sem.


- Nekem jól esett és egyébként sem csináltam semmi komolyabb kárt bennük, szóval... - vont vállat.


Ujjaimmal orrnyergemet masszíroztam, ezzel palástolva mosolyomat.


- No, gyomron vágtad a csajt. - mondtam komoran.


- Na, azt a részét élveztem a legjobban. - csapta össze tenyereit vigyorogva.


- Meg vagyok áldva veled bébi. - vetettem hátra fejemet, az égre nézve.