Noel:

Egy hónap. Ennyi telt el azóta, hogy megharaptak és a falka tagja lettem. Rengeteg minden változott azóta, de nem bántam. Ott hagytam a sulit és Taeék benzinkutján dolgoztam állandó délutános, vagy éjszakai műszakban. Anya befejezte az éjszakai takarítást és munkatársak lettünk, azzal a különbséggel, hogy ő délelőtt melózott, így felváltva gondoskodtunk Izzyről. Jennievel kibékültem. Olyan elszántan próbált megbékíteni, na meg TaeHyung is noszogatott emiatt, hogy beadtam a derekamat és ismét beszéltem vele. A vérfarkaslétnek határozattan voltak előnyei. Jobban bírtam a terhelést és akár 3-4 napot is képes voltam kibírni alvás nélkül. A falkából Jiminnel és YoonGival is összebarátkoztam és ennek hála kevesebb lett a feszültség. Jungkook törhetetlen lelkesedéssel igyekezett bejutni a bugyimba, továbbra is sikertelenül. Na és TaeHyung... Édes Istenem, hogy mennyire megszerettem azt az őrült srácot! Szárnyaltam minden egyes lopott csóktól, vagy öleléstől. A titkolózás viszont egyre nehezebben ment. Sokszor azon kaptam magam, hogy meg akarom fogni a kezét a boltban, vagy megcsókolni mindenki előtt, hogy lássák: összetartozunk. Apám azóta sem érdeklődött utánunk, viszont a kerti garnitúrának búcsút mondhatott anya, amikor meglátva faterom Facebook posztját Bora boráról elkapott az idegbaj és szét vertem azokat.
Hajnalban értem haza egy újabb járőrőzésből eleget téve falkai kötelezettségeimnek. Az óra alig mutatott ötöt és feleslegesnek tartottam lefeküdni, ezért hasznossá téve magamat, ellapátoltam a kocsifeljárót díszítő havat, lesóztam a betont és reggelit csináltam. Kialakult már a napi rutinunk, így átöltözve egy melegítőbe szét válogattam a szennyest és fehérekkel kezdve, indítottam egy mosást. Belopakodva Izzy szobájába, előkészítettem az aznapi ruháit, majd szusszanva egyet, kivonultam a verandára cigizni és kávézni. Aggasztott, hogy a fehér farkas nyom nélkül eltűnt és azóta sem bukkant fel. Egyikünk sem értette, mi a franc lehet, de nem firtattuk. Kabátom cipzárját felhúzva bámultam a gyönyörű, hófedte tájat, bele-bele kortyolva koffeines löttyömbe. Nem lehetett sokáig nyugtom, mert Jennie szép, mosolygós pofija kúszott be látóterembe.
- Jó reggelt No - köszöntött vidáman.
- Szia - viszonoztam a gesztust - Hát Te?
Jennie rendszeres vendéggé vált nálunk, de előtte mindig írt Messengeren, hogy jön. Ezért furcsálltam váratlan felbukkanását.
- Reméltem, hogy ráérsz délelőtt. Még senkinek sem vettem karácsonyi ajándékot és gondoltam, Izzyvel eljönnétek velem a plázába. - magyarázta.
Pilláimat erőszakosan lehunytam, tenyeremet arcomra simítottam. Én, barom állat.
- Te is megfeledkeztél róla, mi? - nevetett halkan.
- Nagyon - vallottam be - Basszus, Izzynek találnom kell valami Katicás cuccot.
- Katica? - ráncolta homlokát.
- Oh, aranyom. A póni már nem téma, most a Katicabogár és Feketemacska a favorit. Az összes részét kívülről fújom már - ingattam fejem.
- A plázában van az a játékbolt, biztos tartanak ilyesmit - bíztatott.
- Hát, nagyon remélem - sóhajtottam.

*&*&*&*

Sosem voltam az a csajos, shoppingolós típus. Nem szerettem órákig egyetlen boltban rostokolni és semmi értelmét nem láttam annak, hogy ha egyszer megvettem, amire szükségem van, minek töltsek felesleges időt ugyanabban az üzletben, fájdítva a szívemet olyan holmikért, melyeket egyébként sem tudnék megvenni, mert nincs rá pénzem. Szerencsére, Jennie sem volt az a tipikus „boltkóros", így célirányosan tudtunk haladni. Az anyagi keretem véges volt, hiszen két hetente kaptuk a fizetést, szóval, kétszer is át kellett gondolnom, mire-mennyit költök. Izzy elaludt a sport babakocsijában, amit azért vittünk magunkkal, nehogy a kiscsaj lerombolja a fél plázát. Mivel, már reggel hat óta pörgött, -ami abban merült ki, hogy kegyetlen kuplerájt csinált az egész házban, fel s alá rohangált énekelve és levert a sodrófával - ezért nem csodálkoztam, hogy mire kijöttünk egy háztartási boltból, elaludt. Jennievel megmosolyogtuk a bojtos sapkáját ölelő, édesen szundító kislányt és kihasználva az alkalmat, a játékboltba mentünk. Az eladó segítségével sikeresen kiválasztottam egy Katicabogár babát és ugyanilyen mintás étkészletet, melyeket be is csomagoltattam. Boldog voltam, amiért ezt letudhatom és már izgatottan vártam karácsony napját, hogy láthassam Izzy arcát, amikor kibontja. Anyának egy mosogatógépet terveztem adni, használtan, de kinéztem a netről és pár napon belül ígérték a kiszállítást. Apámnak nem akartam semmit sem venni és ehhez tartottam is magam. Tae...na, vele gondban voltam.
- Te mit veszel Taenek? - érdeklődtem szenvedve Jennietől.
- Egy Gucci feliratú medált és nyakláncot. Te?
- Pffff... - fújtattam.
- Ezt mind? - kötözködött.
- Fogalmam sincs - ismertem be - Két ajándék kéne Neki, mivel harmincadikán lesz a szülinapja és nekem egy ötletem sincs, nemhogy kettő - sóhajtottam nagyot.
- Gucci mániás. Mi lenne, ha karácsonyra vennél neki egy parfümöt, születésnapjára meg magadat adnád? - mondta pimasz mosollyal.
- A parfüm sablonos, magamat meg... hogy értetted? - vontam össze szemöldököm.
- Nem akarlak rábeszélni semmire sem - emelte fel kezeit védekezőn - de, szerintem az lenne a legszebb születésnapi ajándék, ha... tudod, lefeküdnél Vele.
- Öhm... - pirultam el fülem tövéig.
Furcsa volt a nem létező szexuális életemről beszélni, pláne úgy, hogy Taeval ezen a téren tényleg nem történt közöttünk semmi, leszámítva pár szenvedélyesebb csókolózást. Nem erőltetett semmit, nem próbált meg taperolni, nem úgy, mint Jungkook és ezért baromi hálás voltam TaeHyungnak, mert nem keltette bennem azt az érzetet, hogy muszáj tennem azért, hogy jól érezze magát. Ezzel ellentétben, szinte tapintható volt köztünk a szexuális frusztráció és látszott rajta, mennyire nehezére esik megálljt parancsolnia magának alkalomadtán.
- Nem is tudom - nehezedtem egyik lábamról a másikra zavaromban.
- Persze, ha nem érzed magad késznek rá, megértem.
- Nem az - ingattam fejem - sokkal inkább tartok attól, hogy elbénázom - vallottam be.
- JKvel meddig jutottatok? - érdeklődte leplezetlen kíváncsisággal.
- Hát... mi mennyinek számít? - kérdeztem kínlódva.
- Orális szex, anális, petting? - sorolta, amitől még jobban elvörösödtem, mire megértően mosolygott.
- Hát... - dadogtam - én... - vettem lejjebb hangerőmet - szájjal csináltam neki párszor - feleltem végül égő arccal.
- És Ő neked nem? - háborodott fel látványosan.
Megcsóváltam kobakomat, Jennie pedig fintorra húzta orrát.
- Önző gyökér - morogta - Sosem elégített ki téged?
- Jennie - nyögtem szenvedve.
- Csak tisztában akarok lenni, mivel dolgozhatunk - vont vállat - Szóval?
- Az ujjaival...tudod...
Életemben nem volt még ilyen kínos társalgási élményem, mint ott, a pláza szökőkutjánál Jennievel.
- Ergo, megujjazott - jelentette ki.
- Jennie! - rivalltam rá - Halkabban!
- Oké, bocsi - emelte fel ismét kezeit - tehát, némi tapasztalatod már van - állapította meg, mire bólintottam - ami jó, mert így legalább van fogalmad a dolgok menetéről. Tudod, nem muszáj lefeküdned vele a szülinapján, de léphetnétek szintet. Kis lépésekkel is okozhattok örömöt egymásnak. - magyarázta.
- Miféle kis lépésekre gondolsz? - értetlenkedtem.
- Igyunk egy kávét és felvilágosítalak. Dr. Jennie Kim szexuálterapeuta rendel - viccelte el, oldva a feszültséget.

*&*&*&*

Az ágyamon díszelgő fehérneműt tanulmányoztam zsebre dugott kezekkel, Jennie mondatait felidézve agyamban. Mindig is nagy pofám volt, de a szex egy olyan téma volt számomra, ami zavarba hozott és szégyelltem magam már csak amiatt is, hogy gondolok rá. A fekete, néhol csipkés fehérneműszett nem volt sem túl kihívó, sem túl szűzies, éppen megfelelő egy olyan lánynak, mint én. Anyám megzavarva elmélkedésemben úgy robbant be a szobámba, hogy azt egy tank megirigyelhette volna.
- Volt bent egy minimum száz éves tata és kaptam egy csomó jattot... - dicsekedett vigyorogva, majd megtorpant mellettem és vigyora szinte szét repesztette fejét, olyan széles lett - Óha. Dolgok fognak itt történni.
- Anya! - nyögtem - Semmi nem fog történni, csak vettem egy ilyet. - pakoltam el gyorsan a holmit.
- Ilyet akkor vesz az ember, jobb esetben egy nő, betegebb esetben meg férfi, hogy lenyűgözze a párját - okoskodott.
- Nem akarok lenyűgözni senkit, csak ajándékba vettem - hárítottam.
- Tae ilyeneket visel? Akkor már értem, miért jár sokszor olyan furcsán - szívózott.
- Anya!
- Noel! - utánozta hanglejtésem.
- Kérlek, ne kezd Te is. Jennie ma már lefárasztott a szexuális felvilágosításával.
- Szóval, szexelni fogtok - vigyorgott törhetetlenül.
- Nem, nem fogunk. Vagyis, nem tudom. Lehetséges. - hadováltam - Te mennyi idő után feküdtél le apával? - ráncoltam homlokom.
- Az igazat szeretnéd, hallani, vagy, amit a húgodnak fogok előadni? - billentette félre fejét.
- Az igazat! - vágtam rá.
- Egy hét.
- Mi?! - háborodtam fel - Anya, te egy hét után már lefeküdtél apával?!
- Most mit akadsz ezen ki? Fiatalok voltunk, dúltak a hormonok, szerettük egymást és mellesleg nem éppen feküdtünk, mert a sportpálya lelátóján...
- Áhh! - tapasztottam füleimre tenyereimet - Túl sok az infó! Túl sok! - mondtam.
- Oké, oké. Befejeztem.
- Jézus Isten anya! Egy hét! Egy hét?! És Izzynek, mit fogsz mondani, ha annyi idős lesz, mint én?
- Szeplőtelen fogantatás volt. - kezdte drámaian - Ő úgy tudja majd, testem templomát nem szennyezte még be férfi érintése és szüzen fogant meg, így abban a hitben lesz, hogy egy igazi csodagyerek.
- És engem hogyan magyarázol meg? - vontam össze szemöldököm.
- Úgy be voltam nyomva, azt sem tudtam, ki vagyok.
- Köszi anya, bíztam benned - morogtam.
- Szívesen Kicsim, bármikor - veregetett vállon.