Punk világ
Elhinném, hogy a világom normális. Ha most nem állnék itt magyarázhatom hogy miért. De azt hiszem sose értenék. Miért futottam? Talán maradnom kellet volna? Miért csináltam? Csak mert jó ötletnek találtam Elhinném hogy a világom rendben Ha nem állnék a rend fenntartóval már megint szemben. Bár jogos, mert nem vagyok szent. Csak már megint kicsit részeg. Csak fekszünk a járdán. És teljesen jelentéktelen lesz a körülöttünk lévő világ. Este már csak azt érzem hogy fázok. És hogy a lafit lehet visszahányom. Elhinném hogy a világom nem is rossz Kár hogy részegen a kést a torkodhoz fogod. Csak egy üveg tömény Egy elbaszott Októberi estén maga a tökély Elhiszem hogy a világom az enyém Bár forog velem az egész Nem sok mindenre emlékszem az megvan hogy az italbolt előtt felszek meg a réten. Elhinném hogy az emberek a világomban olyanok mint más Ha nem most hugyoznák le az iskola falát. És a éjfélkor nem üvöltenének tankcsapdát. És nem fejelnék meg a közlekedési táblát Elhinném hogy a vilagom rendben Ha nem kéne azon filózni hogy hazajutok-e ma még élve? Ha nem mi lennénk itt már megint ha nem jönne a rendőrségtől a levél Végig nézem, ahogy a kertben okádsz És meghallgatom hogy a kihányt kannás bornak olyan az íze mint a power metál. Felébredek reggel egy raklapon az erdő mellett. te meg iszod már a masodik kőműves actimeled.
2020-06-20 15:50:41
1
0
Схожі вірші
Всі
Приходи (RU-UA)
Черничные пироги, молоко с мёдом. Приходи. Почитаю тебе стихи и раны замажу йодом. Буду исцелять поэтапно все твои трещинки и порезы, даже в твоё заледеневшее сердце, поверь мне, — смело полезу. Повір! Залізу без страху. Без жалю, не боячись. Бо наше розпалене вогнище змушує бути хоч чимось. І тільки не хвилюйся — ми не розчинимось. Ні одне у одному, ні у часі. Мы снова столкнёмся, неспособные противостоять этой связи. Истощенные, но в друг друге, нашедшие дом. Якщо не перше життя, то і не перший том. Не перший різновид мов у моїх віршах. Не найдёшь меня в жизни? Отыщешь во снах. За той дверью, где я нам в пирог добавляю чернику. Приходи. Мне одной без тебя здесь ужасно дико.
44
3
865
Неловкость в улыбке рассвета
Застыли на окошке вечерние узоры И снова мокрый дождик под лёгкий ветерочек , Без красок сонный кофе под пару твоих строчек .. Меня лишь согревает тепло твоих улыбок , Что заглушает холод давно проникших смыслов , А завтра снова будет тяжёлый понедельник, Но знаю ,что с тобою не страшен даже вечен , На сердце оставляя хорошим настроеньем , Сначала начиная срок время скоротечен Лишь парой фраз в инете, Мне брошенных с приятным воскресеньем...
39
2
2161