Вірші
Pulton hagyott élet
Lelked apró darabkáid a pultra szórtad,
pedig alig múlt el csak négy óra.
Azóta itt ülsz és ötletelsz,
mi kell ahhoz, hogy összetedd.
Ezt oda vagy ide vagy mégse...
Most nézd meg nem áll össze érted?
Ezeknek valahogy passzolniuk kéne,
különben nem lesz egyben az élet
Ma sem? Hát megesik,
hogy nem illik össze semelyik.
Zárás után majd szedegetem,
még te nem találsz haza egyenesen
Ugyan kedden már majdnem kiraktam,
de másnap egy árokban keltem riadtan.
Meglesz hamar én ígérem.
Záróra? Akkor az utolsót kikérem.
Záróra után majd megint tehetem el,
holnap innen folytatod ha emlékezel.
Úgyis tudom, hogy itt hagyod,
A rendszer minden nap ide visszadob.
0
0
157
Hányós vers
Nem mondom hogy fáj a hiányod
Nem számít majd ezt is kihányom
Kijön majd a hiánnyal az ebéd
A fájdalom megereszti a levét
Fertőtleníti a lelkem
Kihat a testre
A betonon landol minden
Bennem már semmi sincsen
Hazafelé nézem...ezt is ithagytad
Az emléked a lépcsőn és a múltamban
0
0
262
A padlóról
Biztos pont lejebb már nem eshet...
Újra, és újra idekerül az ember...
Talán azért mert újra és újra felkel...
És ezzel játszik minden ember...
Talán csak az ösztön
kényelmetlen már a földön
Vagycsak egy idő után
jobb lenne valami puhán
Nem így lesz ezentúl...
Majd újra elveszti az egyensúlyt
landol, felkel, landol és felkel
majd ismét landol és újra felkel
és ezt játszuk, és reméled
mint a hazafelé tántorgó részeg....
Hogy egyszer csak haza érhet
Ez az ami a haza úton éltet
0
0
275
Koncert
Most üvöltheted, hogy utálod,
A körülötted lévő világot.
Most nem néznek furán,
Hogy mégis milyen a ruhád.
A nevedet se tudom,
De veled üvöltöm hogy mennyire unom.
A rendszert amiben élek,
Amiből kimarad a lényeg.
Amiben a mákat pocsékolom a holnapért,
És persze mind ezt magamért,
De most érzem hogy élek,
És itt van a lényeg.
0
0
251
Néma
Hiába van hangom,
Ha már te sem hallod.
Ha minden szavam néma.
Mindegy, úgy sincs semmi célja.
Talán valaki majd egyszer halja,
És megérti a tartalmat.
0
0
250
Felnőtt a tükör előtt
Csak nézed,
nem érted
Én pedig téged...
Ugyan úgy. Nem értelek.
Vajon hol jár a képzelet?
Pörgeted a fejedben végig az éveket?
Két lábon jársz és nevetsz,
Egyenlőre beérik ezzel,
Négy fal között óvnak,
És amíg mész kezek fognak.
Később már legyél jó,
Tudod olyan példának való.
Vagy csak legyél te
Ha ezzel beéred.
És a tükörbe nézeve...
Csak azt kérded,
Ez lettem tényleg?
Torzít a harag, a lelked marja,
Már csak az utolsó ép darab
Mosolyog a tükörből vissza,
És ő az aki este az italod issza.
Bénít a félelem,
Ami miatt eldobod a végtelent,
És maradsz a csöndes névtelen.
Csak keresed hol az a vidám kisgyerek.
Aztán unott arccal megigazítod az ingedet .
Miközben fél füllel hallgatod a híreket.
1
0
315
Aki hallgat
Aki hallgat,
annak nincsn baja.
A szoba falai,
esténként elnyeli panaszait...
Csak mond,
mi a gond?
Kedves kérdés,
de nincs mögötte megértés.
Mintha a füledbe üvöltenék némán,
mindegy úgyse érted a problémám.
És amikor soraimat olvasgatom magamba,
akkor érzem igazán egyedül maradtam.
2
3
313
710-es buszon
Az előítéletről
Rám néz, mit gondol?
Reggel a buszon nyolckor.
Mintha ismerős lenne,
Pedig nem vagyok több, idegen.
Mi az ami annyira más?
Nézd! Mit látsz?
Egy nullát?
Vagy csak valami furcsát?
Mi az ami annyira más?
Nézd! Mit látsz?
Bűnözőt, gengsztert?
Táskámban a fegyvert?
Egyforma szemek néznek,
Közben egyformán ítélnek.
Megfejtenéd hogy ki vagyok,
De akkor is idegen maradok.
Rossz irányba visz az előítélet,
De rakd csak el a hibás képet.
Mintha ismerős lenne,
Pedig nem vagyok több, idegen.
2
1
366
Tartozni
Beteges vágy míg a magány kerget
Miközben félsz, hogy elér emészt és elnyel
Mikor egyedül feküdtél a szőnyegen
Rájössz, hogy mindenki eltűnt csöndesen
Úgy tettél mintha nem lennének könnyeid
És nem bánod, hogy így telnek a perceid
Te csak nem akartál összetörni
És várni, hogy darabkáid valaki összesöpri
Csak szerettél volna tartozni
Valami olyanhoz ami valódi
Beteges vágy míg a magány kerget
Miközben félsz, hogy elér emészt és elnyel
3
0
453
Műmosoly
A minden rendben van édes hangja
Miközben a hazugságok ringatnak
A hazugságok, amiket magadnak meséltél
És amiket egymásnak mondtak a családi ebédnél
Felvesszük a hazugságból szőtt álarcot
Ezzel fenntartva a látszatot
Egymásra szépen mosolyogva
A régi arcunk ott hever a dobozban
A minden rendben van hangja
Miközben a hazugságok ringatnak
Mi kéne a hamis vagy az igaz?
Igazából mindegy, mert egyik se vigasz
Mi lenne ha az igazat mondanánk?
Hogy ha a minden rendbent nem játszanánk?
Az álomvilág darabokra hullna szét
A valóság lenne a rom mögött a maradék
4
0
449
Torta
Az asztalnál ült a pénz és a hatalom
Kiszolgálta őket sietve a társadalom
Vidáman ülnek a díszes asztalnál
Az étteremben a pincér rohangál
A konyhában a pulton ült az ember
A vendégek tortát rendeltek
A szakács unott fejjel nézett
"Húsz perc és kész lesz"
Megkereste fiókjában a kedvenc kését
És egy edénybe kifolyatta az ember vérét
Felvágta a mellkasát
És elővette a baltáját
Levágta a fejét
Majd kinyomta a szemét
Kivette az agyát
És levágta a karját
Kivette a szívét és a tüdejét
Ezzel díszíti majd a torta tetejét
Elővette a kész piskótát
És elkezdte összerakni a tortát
A vérrel ragasztotta össze a rétegeit
És fejben tervezte a részleteit
Leöntötte a tetejét vérrel
A tányért pedig díszítette a két kézzel
A torta közepére rakta a bordát
A szívével és a tüdejével díszítette a két oldalát
A torta mellé rakta a két szemet
Az agyat pedig a két kéz közé tette
A mestermű tálalva
És még olyan ártatlan
A szakács leült egy székre
És a maradékot nézte
"Vajon mit mesélt volna ez a száj?
Vajon merre ment volna ez a láb?
Vajon bejárta volna a világot?
És idős korában ültetett volna virágot?"
A pincér felszolgálta a desszertet
A vendégek elégedettek voltak azzal, mit rendeltek
A pénz és a hatalom felfalta
És az asztalnál ültek jóllakva
2
0
254
Boldog újévet
Ma már öt napja tart a szilveszter.
Egy padon ülök a buszjeggyel.
Ez az öt nap megérte,
legalább megmarad az emléke.
Másnaposan és fáradtan ülök a padon,
és azt hiszem mindjárt elalszok...
Lehet, hogy nem kellett volna....
A sör, a pálesz, a bor vagy a vodka.
Szinte üres a buszállomás,
és unalmas a várakozás.
Néha egy-egy ember elsétál,
és megvetéssel tekint rám.
A málhámra dőlve már majdnem alszok,
de meghallok a pad mellől egy hangot.
"Bocsi, de tudnál adni egy cigi?"
"Bocsi, de én olyan vagyok aki csak iszik"
Csalódottan néz rám a hajléktalan.
Az ő újéve ugyanolyan boldogtalan.
"Esetleg egy kis apró?"
Zsebemben még ott volt a visszajáró.
"Hát csak ennyi"
De én innen haza fogok menni.
Te Pedig balra mész vagy jobra
És próbálod túlélni a napokat sorba
Átnyújtom a pár forintot
Ez egy pillanatra megszűnteti arcán a bánatot.
Aztán mosolyogva nézett,
és így kívánt boldog új évet.
3
0
316
A Jelen tragédiája
A tető szélén ült a jövő és a jelen.
Olyanok voltak , mint két idegen.
A jelen a kezében egy bort szorongatott.
A jövő olyan volt, mint egy élőhalott.
Igaz, hogy még létezett,
De nem volt semmije amit mesélhetne.
A jelen történeteit hallgatta,
De, neki nem volt története, mit elmondhatna.
Így ő a terveiről mesélt ,
Mert nem volt semmi, amit eddig megélt.
,,Miért olyan fontos a holnap?
Nem elég egy jó nap?
A te múltad annyira üres,
Pont mint ez az üveg."
,,A te jövődből meg hiányoznak a tervek,
És cél nélkül telnek el a percek.
És a jövőd annyira üres
Pont mint az az üveg."
A Jelen felált és megszédült,
Ez az este maradt neki utoljára emlékül.
A jövő tovább ült a tető szélén.
Ez volt számára az első élmény.
Ez lett volna a történet mit elmondhatna,
De nem volt senki, ki meghallgatta...
3
0
380
Barátság
Minden rendben ismételgetem.
Ja,hogy nem is kérdezted.
Fel se tűnt, hogy egyedül lettem.
A lényeg, hogy magadat mentsed.
Mert, hát kell néhány pofára esés.
Ugye milyen kibaszott mesés?
A sok bajjal szemben,
De ellene már egyedül mentem.
Te pedig hátat fordíttál,
És ezzel mindent bebízonyítottál.
Aztán meg elsétál,
És valami mentséget kitaláltál.
Ez volt a barátság...
Csak a szükségben kihátrált.
Minden rendben, ismételgetem
Ja, hogy senki se kérdezte....
3
0
411
Tető
Itallal a kézben nézzük a várost.
Azt hinnéd 30 méter magadból látod,
de a köd mindent ellep,
csak a lámpák fénye üt át ezen.
Állunk és beszélgetünk a fagyban,
a kesztyűd és sálad már rajtam.
Hallgatom, hogy a jövőről beszélsz,
és kannásbort nyújtasz felém.
Telefonom rezeg a zsebembe.
Megint tőled jön az üzenet.
Meg próbálom begépelni a válaszom,
bár alig állok a lábamon.
Visszateszm a telefonom a zsebembe,
Neki dőlök a korlátnak remegve.
Csak nézem a várost,
Amiből semmit se látok...
Mindig eszembe jut a történet,
bár nem jelentenek semmit a történtek.
Te csak elém raktál egy tükröt,
és én pedig azóta előtte ülök..
2
0
477
Látszat
A mosoly mögött csak a romok
Ahogy belül összeomlok
Az erő mögött a gyengeség
Az álarc mögött pedig én
A remény mögött a csalódás
De ez legalább a valóság
A fejemben a káosz
Amitől néha már alig látok
A normák mögött az őrület
Mégis miért érzem hogy minden üres?
Hisz minden elrejt valamit
És mindenki játszik valakit
A felszín elfed eltakar
És alatta minden rejtve marad
A tartalom már nem lényeg
A látszat számít nem a lényem
3
0
829
Jelentéktelen
Csak felváltva jönnek a holnapok
Végtelen körforgásban lesznek tegnapok
Rácsot bilincset mosolyogva elfogadni
És a monotonitásba megrohadni
Egyszerű hétköznapi eszme
Mert ilyen a rendszer
A normák csak bezárnak
És cserébe teljesítményt várnak
Csak az üresség tölti ki az időt és a teret
És minden felesleges reggelt
Elvesztegetett percek, órák, holnapok
Idővel csak üres tegnapok
3
0
608
Emlék
Létünk a vászon tetteinkkel festünk rá,
És ha egyszer elmegyünk csak ezt hagyjuk magunk után.
Az emlékünk maga az alkotás...
2
0
585
Példakép
Azt mondod olyan akarsz lenni mint én?
Kicsit zavarba hoz a kijelentés...
De mi az ami bennem követendő érték?
Te se tudod mert nem is ismersz.
Elképzelésed lehet hogy a lény amire felnézel mégis milyen.
Talán épp ezért vagyok alkalmas hogy felnézz rám...
Miközben képzelt tulajdonságokat társítasz a hozzám.
Így már elfogadható példa vagyok...
Bár kicsit se valós,
De én nem vagyok erős, se hős, se bátor
Néha összetörök, néha félek,
de ezt nem látod
Ez nem vagyok én.
A lény, akivé változni szeretnél... A példakép.
1
0
647
Punk világ
Elhinném, hogy a világom normális.
Ha most nem állnék itt
magyarázhatom hogy miért.
De azt hiszem sose értenék.
Miért futottam?
Talán maradnom kellet volna?
Miért csináltam?
Csak mert jó ötletnek találtam
Elhinném hogy a világom rendben
Ha nem állnék a rend fenntartóval már megint szemben.
Bár jogos, mert nem vagyok szent.
Csak már megint kicsit részeg.
Csak fekszünk a járdán.
És teljesen jelentéktelen lesz a körülöttünk lévő világ.
Este már csak azt érzem hogy fázok.
És hogy a lafit lehet visszahányom.
Elhinném hogy a világom nem is rossz
Kár hogy részegen a kést a torkodhoz fogod.
Csak egy üveg tömény
Egy elbaszott Októberi estén maga a tökély
Elhiszem hogy a világom az enyém
Bár forog velem az egész
Nem sok mindenre emlékszem
az megvan hogy az italbolt előtt felszek meg a réten.
Elhinném hogy az emberek a világomban olyanok mint más
Ha nem most hugyoznák le az iskola falát.
És a éjfélkor nem üvöltenének tankcsapdát.
És nem fejelnék meg a közlekedési táblát
Elhinném hogy a vilagom rendben
Ha nem kéne azon filózni hogy hazajutok-e ma még élve?
Ha nem mi lennénk itt már megint
ha nem jönne a rendőrségtől a levél
Végig nézem, ahogy a kertben okádsz
És meghallgatom hogy a kihányt kannás bornak olyan az íze mint a power metál.
Felébredek reggel egy raklapon az erdő mellett.
te meg iszod már a masodik kőműves actimeled.
1
0
711
Tekintetedben
Igen. Az 3 rendőrautó velünk szembe.
Ja, a hülye fényük basza a szemem.
Igen. Mikor kijössz a boltból nézz rám úgy mint egy bűnözőre.
Ja... Hát nem lehet mindenki a világ megmentője
Igen. Biztos igazad lesz, bár soha a kurva életbe nem láttál még.
De te biztosra tudod hogy én vagyok akitől kell hogy félj.
Igen. Nem akarok része lenni a normál elcseszett létnek
Amit a többség már belül holtan életnek nevez.
Igen. A normál lét szerintem méreg.
Igen. Lehet hogy ma nem jutok haza élve.
Igen. Csak lépjenek le a rendőrök tipre csak 10-en rántanának kést...
Csak közölünk senkinek sincs.
Igen. Mi vagyunk a társadalomszennye akit te megvetsz.
De amikor végignézel rajtunk eszedbe jut vajon hogy honnan ered?
Igen. A megvető tekintetek közösségből, amit társadalomnak nevezünk
Az elcseszett világból amibe élünk...
Igen. Nem akarok senki se lenni.
Lenni... Csak ezt szeretném...
Igen. Nem kell több csak ezt akarom.
És kibaszott elégedett vagyok.
1
0
605
Gondolataim neked
Úgy voltál hogy nem voltál
Közeledtél de közben távol maradtál
Nem tettél semmit
De a semmivel tükröt tettél elém
Megmutattál mindent ami vagyok
Bár a látványtól konkrétan rosszul vagyok
Hiába az életem ami olyan mint az álmom
Egyszer fel kell ébredni és miattad látok
Jobb lett volna a hagyod
Had tapogatózzak tovább vakon
Majd egyszer véget ér az álom
És felkelek,bár lehet hogy akkor már hiába látok.
Mostmár látok de nem szeretném
B**d meg a tükröt amit elém tettél
Megmutatál bennem mindent
Ami egyenlő a semmivel.
1
0
607
Magammal
Magammal összezárva
Négy fal közé egy szobában
Csak a plafont bámulom
És hallgatok
De a csend nem néma
Fülembe súgja mind azt ami hiba
Csendben ülök és hallgatom
Csak sorolja, hagyom
Van hogy magam ezzel mérgezem
De van hogy csak ezen nevetek
Elbaszott történetek sorozata
Csak ebből áll az én utam
3
0
631
Vége
Majd lecsukódik koporsóm fedele
És a múlt része lesz minden eltelt perc.
Elmúlik és nem marad utánna semmi...
Talán fenn marad néhány emlék. De mégis melyik?
Ezernyi monoton üres perc után
Jön száz meg még száz.
Majd lecsukódik koporsóm fedele
És a múlt része lesz minden.
Része lesz a béke és a harag,
Mert nem leszek más csak egy rohadó hús darab.
Része lesz a bánat és az öröm,
Nem számit ez már csak egy kibaszott gödör
Része lesz a meleg és a hideg
Többé nem érzem. Testem örökre pihen.
Eltellik ez a perc is, az utolsó
Számomra nyugodtabb hely a koporsó.
Elmúlik minden balhé és nyugalom
És csak pereg tovább a kibaszott mutató.
Egyszer úgyis mindennek vége
És bőrömet végig vágja a penge éle.
Aggódhatnál de mégis miért tennéd?
Amúgy se a te véred folyik szét,
Bár torkomon a te késed
Vágd el legalább érzek.
Késed a torkomnál
Egy fagyos téli éjszakán
Jéghideg penge az ereimben
Vérem végigfolyik kezemen.
1
0
807
Tükörkép
Csak én nem túl szép lény
Csak az a bizonyos szar rész
Csak felemészt szépen nézd végig kérlek
Miattad váltam ezzé úgyhogy nézd tessék
Kezdetnek itt egy tükör
Mert te sem vagy különb
Nézd csak benne a rohadó lelked
És tedd el hogy mindig emlékezz erre
Te is csak egy vagy a sokból
És ha már belőled is sok volt
Majd átvágom a torkod
Mert ilyen a lelki nyomor
Utánna továbbálok csendben
Te meg csak nézegesd a lelked
Csak egy ember vagy a tömegbe
Csak néz bele a tükörbe
Csak ő....
Legrosszabb része neki is egy szörny
A tömegbe nem túl feltűnő
De magában teljesen elrejthető
Csak én....
A szörny amit belőlem teremtettél
1
0
810
Álarc
Néha félek.
Bár tudom hogy nem érzed
Tudom hogy nem látod
Hisz elrejtem a világtól
Megöltem magamban mindent
Ami én voltam régen
Így a végtelenségig torzult a lényem
Mégváltoztam, értem.
Idegenné váltam volna?
Dehogy. Számodra mindig is az voltam
2
0
801
Vigyed. Ez is a tied.
Apró részeimet lopja minden emlék
Még a végén nem leszek más csak kellék
Elvihetsz belőlem amit csak kérsz
Mert ez már nem az a lény mint rég
A lelkem? Jó vicc ha kell vigyed
Csak nem értem minek
Talán csak az tartott volna egybe
Mégis minek ha körülöttem minden szétesne
A szemem? Ha kell tedd el mostantól a tied
Látni se akarom hogy az egészből mi lett
Nem akarom látni a rohadó világot
És többé nem kéne undorodom attól amit látok
Az ujjaim? Ha ez komoly tedd el
Odaadom hozzá a kézfejem hogy legyen egybe
A szívem? A vesém? A májam?
Vigyed. Biztos fizetnek érte páran
A lábaim még megvannak
Majd zombiként lépkedek át rajtad
Még rajtad lépkedek érzem ahogy bordáid törnek
Tested lehet hogy csak bőröd tartja össze
Véres lényed a betonról szenvedve figyel
Azt hiszem ilyenkor kéne hogy segítsek
Talán rúghatnék beléd Még egyet még egyszer
Vagy elvághatnám a torkod de az elég végleges
Talán idő alatt én lettem a szar
És bizonyára fáj ha kitépik az agyad
Gondolom a fájdalomtól üvöltenél
Kár hogy szádat és arcod ellepi a vér
2
0
802
