Komótosan pakolta ki a bőröndjeit, miközben folyamatosan gondolkodott. Az járt a fejében, hogy a szülei miért akarják annyira, hogy átvegye a céget. Taehyung nehezen értette meg az észjárásukat, de feltétel nélkül megbízott bennük, ezért soha nem kérdőjelezte meg a döntéseiket. Egyszerűen csak nem tudta elképzelni, hogy belőle hogyan lehet olyan örökös, aki megfelel a vezetői pozíciónak. Nagy sóhaj hagyta el ajkait, miközben az utolsó ruhadarabot helyezte a fogasra. A bőröndjeit nagy küzdelmek árán betette a szekrénybe és elvonult a szobájába, hogy végre a kedvenc elfoglaltságával tudjon törődni; az olvasással. Elővette a mostani könyvet, ami megfogta őt és leült a karosszékben. Teljesen kikapcsolt, ezért észre sem vette, hogy milyen gyorsan telik az idő.

Jungkook magabiztosan vonult végig a hajó fedélzetén, egyenesen Yoongihoz, hogy tájékoztassa őt az eddig történtekről. Sokat ugyan nem tudott mondani a főnökének, de úgy gondolta, talán érdekelnék az újabb fejlemények. Bekopogott a jól ismert ajtón és azonnal benyitott. Yoongi kitágult pupillákkal meredt a jövevényre, aki anélkül lépett be a birodalmába, hogy ő felhatalmazta volna.

- Nem adtam engedélyt, hogy begyere. - jelentette ki szárazon az idősebb, ami Jungkookot nem hatotta meg.

- Kopogtam.

- Én pedig még nem válaszoltam. Ennyi év alatt sem tanultad meg az illemet?

- Te kérted, hogy számoljak be Taehyungról. - Jungkook időközben helyet foglalt a kedvenc helyén; a kandalló melletti egyik bőrfotelban. Yoongi apró mosollyal az arcán vette tudomásul, hogy a fiatalabb nem lesz ennél kedvesebb soha, de ez szórakoztatta. Imádta, ahogyan Jungkook lázad. - Minden rendben van vele. Jelenleg épp a gardróbban pakolászik. Tetszik neki a lakosztály, szóval egyelőre nem panaszkodott.

- Nem mintha képes lenne rá. - jelentette ki Yoongi, miután leült a fiatalabbal szembeni ülőalkalmatosságra és meggyújtotta a szivarját.

- Ha én veszem kezelésbe, hamar kiereszti majd a hangját.

- Ne feledkezz meg róla, hogy ő más, mint az eddigi kuncsaftjaid. Ő nem vágyik a társaságodra, sőt, senkiére sem. Kedveltesd meg magad vele és szólaltasd meg. Ennyi a dolgod, se több, se kevesebb. Van rá fél éved.

- Nem kell annyi idő. - szólalt meg Jungkook magabiztosan, ami miatt Yoongi elfintorodott. Szerette barátját, de soha nem értette meg, hogy mire fel hordja ennyire fent azt a nagy orrát.

- Az lényegtelen. - válaszolt Yoongi szárazon, majd gyorsan témát váltott. Nem volt kedve most arról trécselni, hogy Jungkook mennyire fenomén ember. - Jimin és Namjoon keresett téged. - Kook bólintott egyet és elfordította a fejét, ugyanis nem bírta a füstöt. Utálta, ha valaki szivarozik vagy dohányzik mellette. - Ennyi? Nem is mondasz semmit? - dőlt előre Yoongi a fotelban, hogy közelebbről mérhesse végig barátja mimikáját, ami szokás szerint rezzenéstelen volt.

- Mit kellene erre mondanom?

- Jó lenne, ha választanál már végre kettejük közül. Folyamatosan harcolnak egymással a kegyeidért, te meg játszadozol velük.

- Nem játszadozom. Elmondtam nekik már az elején, hogy nem akarok komoly kapcsolatot. Senkivel. - Jungkook felvette ugyanazt a pozíciót, mint Yoongi, ezért alig pár centire néztek farkasszemet egymással - Mind a ketten belementek a barátság extrákkal dologba. Arról nem tehetek, hogy ennyire lassú a felfogásuk.

- Tönkre fogod tenni a közösségünket. Már többen is beálltak Jimin és Namjoon oldalára, sőt, vannak, akik fújnak rád, amiért játszadozol, vagy éppen mindhármótokra, mert melegek vagytok.

- Ez engem hol érdekel? Mindenki fúj rám, mert féltékenyek. Ezek csak indokok, hogy belém köthessenek. - mosolyodott el a fiatalabbik diadalomittasan, ami miatt Yoongi lemondó sóhajjal dőlt hátra.

- Reménytelen vagy.

- Nem, csak Jungkook.

- Az ugyanaz.

Az idősebb kijelentése miatt Jungkook alig láthatóan elhúzta a szája szélét és felállt, hogy faképnél hagyja Yoongit. Szerette, hogy ez az ember megmondta neki a véleményét, de a hostról ez mindig lepergett. Túlaságosan is magabiztos volt ahhoz, hogy adjon mások véleményére. Menet közben előhalászta a telefonját a zsebéből, hogy tárcsázza Jimint, aki szinte azonnal felvette.

- Szia, Kookie! Örülök, hogy felhívtál!

- Mit szeretnél? - tért a lényegre Jungkook, ahogyan az várható is volt tőle.

- Van kedved átjönni a szobámba?

- Más dolgom van. Csak ma érkezett meg a kuncsaft, nem lenne előnyös, ha már most magára hagynám.

- Értem. - Jimin csalódottsága tisztán kivehető volt a hangjából, de Jungkookot ez nem érdekelte. Nem volt most kedve a szexhez, főleg, hogy előző nap szinte egész végig Namjoonnál volt.

- Majd hívlak, Chim, ha lesz időm. Ne fuss utánam. Ha lehet, akkor a Namjoonnal való kakaskodást is fejezd be, mert ennek így nem lesz jó vége.

- Ma azzal hencegett az egész csapat előtt, hogy tegnap egész nap vele keféltél! Persze, hogy nem tudtam szó nélkül hagyni!

- Te is ezt csináltad a múltkor. A saját fülemmel hallottam. Csak visszakaptad tőle.

- De az más volt!

- Nem volt az. Hagyjátok abba, amit csináltok. Beszélek Nammal is. Ezzel csak azt fogjátok elérni, hogy egyikőtökkel sem fogok foglalkozni.

- Sajnálom. - mondta ki Jimin ezt az egy szót alig hallhatóan.

Jungkook válasz nélkül nyomta ki a telefont és már kereste is Namjoon számát, hogy neki is elmondja a véleményét. Nem akarta tönkretenni Yoongi vállalkozását, ezért úgy döntött, helyre teszi ezt a két embert, akik Yoongi után a legközelebb álltak a szívéhez.

- Engem keresel? - hallotta meg Jungkook maga előtt Namjoon hangját, ami miatt felnézett a telefonjából. Valóban az idősebb állt előtte, hatalmas mosollyal az arcán.

- Úgy hallottam Yoongitól, hogy utánam kerdezősködtél.

- Valóban jól hallottad. - lépett közelebb Namjoon a fiatalabbhoz, hogy egy csókot nyomhasson a szájára, de Jungkook elfordította a fejét, ami rosszul esett az idősebbnek. Ő valóban szerette Jungkookot. Egyetlen egy célja volt, az, hogy a fiatalabb viszonozza az érzéseit.

- Ne szórakozz, Nam. - keményedett meg Kook hangja, ami miatt az idősebb beharapta alsó ajkát - Nem vagyok vicces kedvemben. Mióta dicsekedsz másoknak azzal, hogy szexelünk? Nem azért megyek át hozzád, hogy utána szétkürtöld.

- Én csak revansot vettem.

- Ezt megtehetted volna négyszemközt is. Nem kell ott lenni mindenkinek ahhoz, hogy bosszút állj Jiminen. Fejezzétek be. Egyikőtökkel sem fogok összejönni. Ha ezt nem tudjátok elfogadni, akkor befejeztük egymással. Remélem világos voltam.

Namjoon köpni-nyelni nem tudott, csak csendben bólogatott. Szörnyen érezte magát és bűntudata volt a történtek miatt. Nem akarta elveszíteni a fiatalabbat, éppen ezért abban a pillanatban megfogadta, hogy nem harcol többet Jiminnel. Legalábbis nyíltan nem. Jungkook megveregette az idősebb vállát és elsétált mellette, hogy visszatérjen jelenlegi legfontosabb feladatához; Taehyunghoz. A lakosztályba érve azonnal körbe nézett, de sehol sem találta a fiút. Bekopogott a hálószobájába, de mivel nem jött válasz, benyitott. Taehyung a karosszékben ült, hasán egy könyvvel és aludt. Jungkook akaratlanul is elmosolyodott, milyen gondtalanul tud elaludni a másik. Odalépett hozzá, hogy közelebbről is végig mérje. Aranyosnak találta Taehyungot. Kivette a másik fiú kezéből a könyvet, amit letett az asztalra. Óvatosan benyúlt Tae hátához és térdhajlatához, hogy felemelje a fiút és az ágyba fektesse. Taehyung olyan mélyen aludt, hogy fel sem tűnt neki a változás. Jungkook gondosan betakargatta a kuncsaftját és visszament a hintaszékhez, hogy felvegye ugyanazt a pózt, amiben Taet találta az előbb. Fellapozta a könyvet és olvasni kezdett. Tudni akarta, mi érdekli annyira Taehyungot, hogy közelebb férkőzhessen hozzá. Jungkook titkon nagyon szerette a tudományos könyveket, ezért anélkül merült bele az olvasásba, hogy észrevette volna; Taehyung az ágyon ülve átható tekintettel nézte őt.