Megint este van.
Megint este van.
Eszembe jutottál.
Sok éve már, hogy ismerlek, és szeretlek is talán.
Egyesek szerint ez természetes,
csak nem úgy, ahogy gondolnák, s ahogy elvárják.
Kérlek, ezért ne engem okolj,
bár lenne miért, én ezt gondolom.
Sajnálom, hogy ez így alakult, életemet ezzel elrontom, de nagyon.
Nemrég jöttem rá, és fáj nagyon,
Most nem érzem karod a vállamon. Nem érzem karod a a vállamon, és úgy érzem, nekem fáj nagyon.
Nem látom, ahogy mosolyogsz,
ahogy rámnézel, vagy átkarolsz.
Nem hallhatom hangodat, ahogy nevemet mondod halkan.
Hogy találkozzunk,
én azt nagyon várom, nem cserélhetjük el a fagyink,
emlékszel, mint nyáron.
Hogy találkozzunk, én azt mindig várom, s hogy lássam vidám szemedet, pontosan mint nyáron.
2020-04-08 10:00:12
2
0