Magamhoz tértem a kábulatból és gyorsan kapálózni kezdtem. Annyira nem mély ez a folyó, a sodrása sem erős, így mondhatni könnyen kiküszködtem magamat a partra.
Igaz tartom magam két kézzel, de úgy érzem, mintha mindjárt megfulladnék.
Kapar a torkom, köhögnöm kell és kapkodom a levegőt. Végül jobban leszek.
Annyira jól, hogy végre fel tudtam emelni a fejemet. Megláttam a szintén levegőért kapkodó... Jisung-ot?
Ji-Jisung? Hogyan kerül ide? Oh tényleg, rám kiáltott, ekkor fordultam meg és csúsztam le.
Mi lehet a baja? Biztosan nem volt a vízben, de akkor miért nem kap levegőt? Lehet asztmás?
Feltápászkodom a földről és megindulok felé.
Ő itt Jisung. De ki az a Jisung lényegében?

Elértem hozzá és letérdeltem szinte mellé. A hajamból, a ruhámból még mindig csöpögött, hol folyt a víz. Pólója elázott, ahogy kezemet ráhelyeztem a fiú vállára.
Összerezzent. Megérintettem, tényleg hozzá tudtam érni, érzem a testhőjét. Biztosan lehűltem kicsit a folyóban, de akkor is Jisung szinte már forró a kezemnek. Mi történhet?

Észrevettem, hogy a kezem nyoma teljesen meglátszódik a ruháján, ezért el akartam venni onnan, de megállított benne.
- Kérlek, ne vedd még el. - istenem, de rekedt a hangod. Látszódik rajta, hogy valami nehéz dolgon megy át, hisz még mindig alig kap levegőt.
Odahajolok a fejéhez, nem túl közel, nehogy tiszta víz legyen, de elég közel, hogy hallja rendesen a hangomat.
- Szia Jisung. Nem tudom miért, de egész életemben kerestelek. Nem tudom azt sem, hogy te ismersz e, egyáltalán megszeretnél e ismerni, de ne aggódj, itt vagyok veled és vigyázok rád. - nem tudom mit kell csinálni egy asztma rohamnál, mi segítene igazán neki. Ilyenkor nem kellene szippantania abból a cuccosból?

Lassan megmozdul a feje, felém mozdítja. Kicsit kiegyenesedik és ráül lábaira. Szinte felém fordult egész testtel és arccal.
Szemeimbe néz, elmosolyodik. Valamiért teljesen eláll a lélegzetem hallom, ahogyan dobog a szívem. Vajon ez a természetes gyorsasága?

- Köszönöm Minho! - elmúlt volna a rohama? Csak ennyitől? El fogom bízni magamat, biztosan nem miattam történt, hiszen csak próbáltam nyugtatni.
- Jól vagy? Mármint beleestél a folyóba, meg minden... egyáltalán mit keresel itt? Eddig életemben nem láttalak errefelé. Ki vagy? - faggatott. Felnevettem, de én sem tudok mást kérdezni igazából. Ki vagy Jisung?
Egy kicsit kényelmesebb pózba váltottam. Guggolásból leültem és hagytam lábaimat úgy, ahogy elterültek, kezeimmel hátul megtámaszkodtam a talajon.

- Megpróbálok válaszolni, amire csak tudok. Elsősorban nem volt olyan vészes a folyó -egy kisebb mosolyt villantok- másrészt, hogy mit kerestem itt? Magam sem tudom. Téged? Volt egy... most ki fogsz nevetni - nemlegesen rázta meg fejét. - szóval volt egy... amolyan látomásom. Mintha le akartál volna ugrani a hídról - biccentek a hely felé - utól akartalak érni és elkapni, hogy ne ugorhass le. Ezután feladtam a keresésed, mert nem voltál sehol, sőt egy árva lélek nem volt erre. Kétségbeestem. Féltem, hogy begolyóztam. -

Elkezdtem bámulni egy kimagasló fűszálat. Majdnem meghaltam, majdnem megöltem magamat. Mi ütött belém?
- Minho. - megint, ez a fullasztó, de mégis jó érzés, eláraszt. Ránézek. - Nincs semmi baj, mostmár itt vagyunk. - elmosolyodott. Istenem de aranyos mosolygós arca van.