Fél évvel később. 




-Héé Jungkook megcsináltam Mr. Kim kocsiján a gyertya cserét? - szólt főnök fennhangon nekem mire kigurultam az aktuális szerelni valóm alól. 

-Mr. Kim??? - kérdeztem vissza csodálkozva. 

-Igen! Mára kérte. - lépett mellém Josh, és rosszallóan nézett rám. 

-Az a magas lófejű pacák, a kis pincsijével? - ültem fel, s kezemet törölgettem a derekamra erősített rongyba. 

-Az. De jó lenne ha nem így jegyeznéd meg a kuncsaftokat. Még sokra viheted, és talán egy saját szerelő műhelyed is lehet. - dörzsölte az orrát főnököm enyhe fejrázással. 

-Kész van. Nyugi, jöhet érte amikor akar. - feküdtem vissza előbbi pózba és vissza gurultam a kocsi alá. 


Nagyon sok minden történt velem az elmúlt hat hónapban. Az első, sikerült állást találnom, így elköltöztem anyámtól. Bár anyának nem lehet nevezni, de azért mégis csak neki köszönhetem az életem. Egy sötét esős estén hagytam el végleg a szülői házat, majd költöztem a munkahelyem fölötti kis szoba konyha albérletbe. Mivel apa gyakran mutatta, és segítettem neki a kocsikkal, így minden rám ragadt, s már volt is munkám. Igen egy autószervizbe dolgozom napi 12 órát. Igaz mocskos meló eltekintve attól, hogy néha nem fizetnek a munkáért, mert nem tetszik nekik, de én szeretem csinálni, ez a lényeg az egészben. Bár a tanulmányaimat az egészségügyben tettem le, ott nem fizetnek ilyen jól mint itt. 

-Kook!!! - gondolataimból Josh hangja rántott vissza a valóságba. 

-Tessék!? - fordultam hátra már az asztalnál állva egy kis kávét szürcsölgetve. 

-Mr. Kim nincs megelégedve a munkáddal! Azt állítja még mindig kattog  a motortér. - dobta elém a kis füzetét. 

-Az nem lehet. Mentem vele egy kört, és akkor semmi baja nem volt. - csaptam le a kávés bögrémet a falapra, ami apró darabokra tört, olyan ideg jött belém. 

-Én nem tudom mit csináltál vele. De ez így nem lesz jó! Lassan több panasz van rád mint dicséret, és csak lehúzod a műhelyem hírnevét. - mutatott rám a koszos ujjával, mire odébb pöcköltem azt, és csípőre tettem a kezem. 

-Nem tehetek arról, hogy az a fasz minden szart kitalál, csak, hogy nekem ártson. Forduljon fel az a pöffeszkedő alak a rohadt dögjével együtt. - keltem ki magamból alig pár másodperc alatt, amit sosem szoktam. 

-Sajnálom Kook, de nem tehetek mást, el kell bocsássalak. Azt mondta, hogy nem fogja ide hordani a kocsiját, ha még egyszer itt lát. - tettem a vállamra a kezét, sajnálta gyanánt. 

-Egy sajnálomból nem tudok megélni. De azért kösz a semmit. - fordultam sarkon, s hagytam ott volt munkaadomat. Puffogva trappoltam fel a lakásomig, majd nagy lendülettel léptem be az ajtó, és csaptam be azt dühömben. - Bassza meg!!! - ordítottam el magam a tehetetlenségtől, s le roskadtam a kanapéra. Kezeimbe temettem az arcom, s gondolkodni próbáltam, de valahogy nem jött össze. 

-Ahhhhh… - kiáltottam fel, s hátra dőltem a kanapén. Lehunytam a szemeimet, majd próbáltam tisztán gondolkodni viszont egy szó visszhangot a fejemben. "Szeretlek!", Azóta se tudom kihez tartozott ez a hang, de az életem köszönhetem neki, s így ért  utol az álom. 


Másnap reggel a madarak csicsergésére keltem, így szemem dörzsölve indultam el a fürdő felé. Vettem egy gyors zuhant, s fel is öltöztem. Hamar kaptam a cipőm, és a pénztárcám után, majd már ott sem voltam. Az első utam egy újságárushoz vezetett, ahol vettem egy állásokkal teli vastag lapot, s indultam vissza a lakásomba. Otthon az asztal fölött görnyedve nyálaztam át majdnem az egészet, amikor is a szemem megakadt egy Hirdetésen. 


"Ápolót vagy ápolónő keresünk, azonnali kezdéssel. 
Telefonszám: 0680xxxxxx"


Gyorsan kaptam a telefonom után és tárcsáztam is a megadott számot. Pár csengés után egy kellemes női hang szólt bele a készülékbe. 

-Halló. Mrs. Park. Miben segíthetek?

-Jó napot kívánok. Én Jeon Jungkook vagyok, és az ápolói munka felől szeretnék érdeklődnék. - hadartam el gyorsan a lényeget.

-Szép napot. Nos először is lenne egy kérdésem! - válaszolt vissza a nő. 

-Persze. - feszülten válaszoltam neki, és vártam a kérdését. 

-Milyen végzettség van??? És tudja ezt igazolni bizonyítvánnyal? - hoppá két kérdés és minden a kettőre a válaszom… Bingo. Ujjongtam magamban mint egy hülye gyerek, mire nagy levegőt vettem és bele szóltam a készülékbe. 

-Az egészségügyben tanultam 5 évig és ápolói végzettsége is van. - válaszoltam neki izgatottan. 

-Ennek igazán örülök. Akkor ma esetleg eltudna jönni egy elbeszélgetésre? Mondjuk úgy négy óra felé??

-Igen. 

-Akkor elküldöm SMS-ben a címet. Erre a számra küldhetem? 

-Igen, ez az én privát telefonom. - helyeseltem neki. 

-Rendben. Akkor délután találkozunk a viszonthallásra. - köszönt el tőle. 

-Ott leszek. Viszontlátásra. - tettem le a készüléket, s csak magam elé tudtam bámulni, annyira örültem. Remélem ez jó lesz most már kéne egy állandó munka, hogy egy másik lakásba tudják költözni. Ekkor merengésemből telefonom csipogása rántott vissza, gyorsan megnéztem a kijelzőt és az előző Telefonszámról  kaptam egy SMS-t a címmel. Hamar beírtam a GPS-be, és már ki is dobta merre menjek, majd akkor látom, hogy elég tehetős környékén laknak. Na hátha megfogtam az isten lábát, nem ártana már. - nevettem el magam, a gondolataimra, majd a fürdő felé vettem az irányt. Gyorsan megmostam az arcom, s utána vissza siettem a szobába. Kivettem a szekrényből egy elegánsabb ruhát, ami egy fekete farmer volt, egy szürke ing, erre pedig rávettem a farmer kabátom és már indultam is. Sietve szedtem a lépcsőfokokat, majd léptem ki az utca aszfaltjára. Nagyot sóhajtva indultam a főút felé, s az egyik saroknál le is intetem egy taxit, mivel innen nem indul busz oda, csak a belvárosból, de így egyenesen oda kértem a fuvart. Bő háromnegyed óra kocsikázás után egy gyönyörű öntöttvas kapunál álltunk meg. A sofőr közölte a fuvar díjat, amit a kis pénzemből ki is fizettem, majd egy mosoly társaságában ki is szálltam. A kocsi elhajtott én meg csak álltam a hatalmas kapu előtt. 

-Még a levegő is másabb itt, mint a belváros felé. - jegyeztem meg magamnak hangosan, lassan a telefonomért nyúltam ami a zsebembe lapult. Megnyomtam  az egyik gombot rajta, és egyből felvillant, s az órával szembesültem ami 15:59 mutatott. Így nem is tétlenkedtem tovább és becsengettem. 

-Igen? Kit keres? - szólt bele egy mélyebb férfihang a készülékbe. 

-Őhmm jó napot Jeon Jungkook vagyok és négy órára van egy megbeszélésem munka ügyben. - válaszoltam vissza, mire lassan kinyílt előttem a nagy kapu, és elindultam a gyönyörű virágokkal tűzdelt úton egészen egy hatalmas fehér kétszintes házig. Ott már egy fekete szövet nadrágba, és fehér ingbe bújtatott szőke férfi állt egy notesz félével a kezében. Lassan indultam a lépcső felfelé és kezdett egy igen rossz érzésem lenni a dolgokkal kapcsolatban. 

-Jeon Jungkook? - szólított a nevemen ez a magasabb pingvin, mire bólintottam egyet válaszom gyanánt. - Üdvözlöm én Kim Namjoon vagyok a főkomornyik. Az asszonyom már várja, kövessen. - lépett be a nagy kétszárnyas fehér ajtón, s mikor beléptem utána a szám is tátva maradt a látványtól. Mindenhol márvány volt lerakva és ízléses bútorok az előtérben, két lépcsősor futott fel az emeletig, a mennyezetről pedig egy hatalmas kristály csillár lógott lefelé. Az egész olyan hihetetlen volt és meseszerű… - mire egy köhintés rántott vissza a bámészkodásomból. Csodálkozó tekintettem rá vezettem, aki csak intett nekem, hogy kövessem. Nagyot nyeltem s már siettem is utána, nem akartam elveszni ebben a hatalmas palotában. Bambulásomból egy kisebb festményekkel díszített folyosóra értünk, a padlón égszínkék szőnyeg futott végig egy szintén két szárnyas ajtóig, ami előtt megálltunk és kopogott a falapot, egy "tessék" után belépett a helyiségbe és bejelentett őméltósága a pingvin. Eskü ha megkapom az állás így fogom hívni, tökre illik rá! - jegyeztem meg magamnak, mire kijjebb nyílt a falap így beléphettem a szobába. Az asztal előtt egy térdig érő lila szoknyás hölgy állt, a hozzá illő blézerrel, barna haja kontyba volt fogva, szemei meleg szeretetet árasztottak. 

-Nagyon örvendek. - köszöntött engem a hölgy, s jobbját nyújtva nekem, mire egy nagyobb lépéssel elé értem és kezet nyújtottam neki. 

-Jó napot. Jeon Jungkook. - mutatkoztak be neki ismét, egy mosollyal a mondat végén. 

-Kérem fáradjon beljebb és foglaljon helyet. - lépett el tőlem, majd a fenyőfából készült asztalt megkerülve foglalt helyet egy vörös karosszékben, majd én is leültem a kínált helyre. - Nos Mr… Jungkook! Beszéljünk az állásról. - fonta össze ujjait maga előtt a falapon.

-Oh csak Jungkook, kérem. - javítottam ki a hivatalos megszólításomat. 

-Rendben Jungkook. Pontosan milyen végzettsége is van? - jött az első kérdése, mire a táskámból elő vettem mindent ami kell, és elé csúsztattam az asztalon. 

- Amit láthatja van egy ápolói végzettségem az alapokkal együtt. Plusz egy gyors elsősegély tanfolyamot is elvégeztem. - mosolyogtam biztatóan. 

-Tökéletes. És mondja van barátnője???- jött a következő kérdés, ami kissé indiszkrétnek véltem, de válaszoltam rá egy kis gondolkodás után. 

-Nem. Nincsen! Nincs időm ilyenekkel foglalkoznom. - sóhajtottam nagyot a mondat végére. 

-Rendben. Nos…a munka vagyis az állás ápolói lenne. A… - Itt elcsuklott a hangja és a keze is megremegett. -...szóval a fiamnak volt egy csúnya balesete kb 6 hónapja. Amiből egy hónapja itthon van, de kataton állapotban van, vagyis inkább éber kóma. Lát és hall mindent maga körül, de nem tud reagálni semmire. Neki kéne egy ápoló. Az előzőt ki kellett sajnos rúgjam. Remélem magában nem fogok csalódni, ha elfogadja az állást. - nézett rám bizakodóan, mire pár másodperc gondolkodás után rábólintottam a dologra. -Szóval elfogadja az állást? - tette fel a kérdését mégegyszer. 

-Igen. Már csak a fizetés… - Itt a szavamba vágott evvel némitva el engem. 

-A fizetés 1 millió won /hónap, viszont a nap 24 órájában a rendelkezésünkre kell állnia. - amikor meghallottam az összeget, azt hittem lefordulok a székről. Ennyi pénzt csak azért, hogy figyeljek egy emberre és segítsek neki??? Azt hiszem innentől kezdve mindenre igen a válaszom. - könyveltem el magamban a dolgokat ujjongva. 

-Elnézést ezt, hogy érti??? - néztem rá furcsán a "nap 24 órájában" kijelentésre. 

-Úgy, hogy ide kell költöznie. A személyzettel lesz egy szinten a szobája. Magának csak a fiammal kell foglalkoznia. - jegyezte meg mosolyogva. 

-Értem. És mikor kezdjek? - kérdeztem vissza. 

-Ha lehet most rögtön. - pattant fel ültő helyéből és lépett a hatalmas falap mellé. Mire nagyot nyelve én is felálltam és mellé lépkedtem. 


Remélem most már kicsit sínen lesz az életem.