Hamar vissza értünk és már csak arra eszméltem fel, hogy kiszállok a kocsiból, majd a cuccaimat viszem fel a szobámba, amiben Mr. Namjoon is segített. Amikor mindent lepakoltunk nagyot sóhajtva dőltem el a fotelba. 

-Huuu azt hittem sose lesz vége. - nevettem fel a mondaton, ami elhagyta a számat. 

-Kérem tegezzen. Namjoon vagyok vagy Nam, ki, hogy szeret szólítani. - nézett rám kérlelően, mire csak bólintottam, majd feltápászkodtam ahol eddig ültem. Ránéztem az órámra és akkor tudatosult bennem, hogy én még nem is ettem ma, pedig már este fél nyolc is elmúlt. 

-Hmm enni kéne valamit! Van kedved velem vacsorázni? - néztem Mr. Pingvinre akinek kikerekedtek a szemei a kérdésemre. - Most mi az? Miért nézel így rám, csak egy kérdés volt. - tártam szét a kezem a csodálkozós fején. 

-Mi nem ehetünk az "urakkal". A konyhában szoktunk külön enni! - jegyezte meg nekem feltartott mutatóujjal. 

-Én egy senki vagyok itt! - nevettem. -...igy akkor én is veletek eszek. - válaszoltam vissza és az ajtó felé indultam. 

-Hát legyen. Akkor szólok a szakácsnak, hogy két teríték legyen a konyhában. - evvel el is viharzott, én pedig követtem őt egészen az említett helyig. Amit beléptem a fehér lengőajtón egy hó fehér bútoros, és a legmodernebb eszközökkel tarkított konyhába találtam magam, amire el tátottam a szám. 

-Hé csukd be, mert belerepül a sült galamb! - jegyezte meg kuncogva a mellettem álló és a kezével az állam alá nyúlt majd vissza nyomta azt az eredeti helyére. - Gyere ülj le. - majd elkezdett tolni a márvány lapú asztal felé, s leültem a kihúzott székre. 

-Jaj nem kell annyira udvariasnak lenned. Én is dolgozó ember vagyok. - jegyeztem meg neki a tényt, mire kaptam egy rosszalló pillantást. 

-Mindegy. Na mit kérsz? Van bárányborda, tört krumplival, kimchi rizzsel és sült csirkével, de van még hínár leves is. - sorolta fel a menüt nekem, ami nem nagyon tetszett, nem vagyok oda az luxuskajákért. 

-Öhmmm nekem egy rámen is megteszi. - nevettem fel kínosan. 

-Az nincs, az asszonyom nem szereti a műkajákat,- mire nagyot sóhajtottam.

-Egy zsemle elég, meg egy pohár tej. Az van abba a nagy hűtőben? - biccentettem a kétszárnyas masina felé, mire Nam elmosolyodott, és kinyitotta azt, kivette belőle a fehér innivalót majd elém rakta egy pohár társaságában. - Köszi, és ezt is. - mutattam a zsemlére, majd lassan elkezdtem enni. - Amúgy mióta dolgozol itt. Nagyon fiatalnak látszól! - kérdeztem a velem szemben ült mire vágott egy fejet, amit eleinte nem értettem, de később rájöttem. 

-Evés közben nem szoktunk beszélgetni. - válaszolt vissza és ette tovább a ki szedett vacsoráját. 

-Szinte sejtettem… - fintorodtam el a mondandóján, majd folytattam csendben az evést. Miután végeztem vissza indultam a szobába, de hangos könyörgésre lettem figyelmes Jimin szobája előtt. Kicsit közelebb léptem a falaphoz, és hallgatózni kezdtem. 

-"Gyerünk kicsim, be kell venni. Máshogy nem fog meggyógyulni." - könyörgött Mrs. Park a fiának szipogva, ekkor gondoltam egyet és kopogtam az ajtón, majd be is nyitottam. 

-Jungkook??? Végre, segítenél? - nézett rám könnyes szemmel Jimin anyja. 

-Mi a baj? - léptem be a szobába, majd a tolókocsi mellé guggoltam. Finoman megfogtam a kezét, ami most jég hideg volt és tiszta verejtékes. Ezért kicsit össze dörzsöltem a mancsát és rá pillantottam. - Jimin, be kell vegyed. Segíteni próbálunk, rendben!? - vettem ki Mrs. Park kezéből a vizes poharat és a pirulákat, majd próbáltam beletuszkolni a szájába, de nem ment. - Jiminie fel akarsz állni ebből a székből? - kérdeztem tőle, s a gyönyörű barna szemeiben néztem, amibe most csak a kétségbeesést láttam. - Mrs. Park milyen betegsége van pontosan Jiminnek???- néztem rá kicsit feszülten. 

-Ezt ne itt Kook. - húzott fel a karomnál fogva, majd ki vezetett a szobából. A folyosóra lépve kérdőn néztem rá mire sóhajtott egyet és a földszint felé indult, én nagy léptekkel ballagtam mellette mire egy barna ajtó előtt álltunk meg. Kopogás nélkül nyitott be a helyiségbe és ült le a fotelba, mire az asztal előtti széken foglaltam helyet. 

-Nos? - néztem rá kérdőn, és vártam a válaszát. 

-Ji…Jiminnek egy nagyon ritka betegsége van, ami a balesete után derült ki. - hajtotta le a fejét, mintha ő tehetne róla. 

-Még pedig!? - néztem rá továbbra is. . 

-Szóval…a fiamnak izomsorvadása van. De az orvosa szerint ez gyógyszerekkel kordában lehet tartani. 

-Értem. És milyen gyógyszereket kap??? Vagy fizikoterápiá? - lettem kicsit izgatotabb vagy inkább feszültebb.

-Semmilyet, egy ideig hordtam gyógytornára, de semmi hatása nem volt. - gördült le egy könnycsepp az arcán. 

-De hiszen…akkor… Mióta van ebbe az állapotban? - lettem ideges alig pár másodperc alatt. 

-Hát úgy kb 2 hónapja. - felete a nő bűnbánóan. 

-Ez így nem lesz jó. - gondolkodtam el hangosan, amit az előttem ülő kérdő tekintete rántott vissza a valóságba. - Ha megbocsát mennék a dolgomra. - álltam fel a székből, s ki siettem a szobából. Hamar kapkodtam a lépcsőfokokat és a szobámba szaladtam. Gyorsan kaptam a telefonom után és tárcsáztam legjobb barátom számát, mire a harmadik csörgésre fel is vette. 

-Szia Kook vagyok. - szóltam bele a készülékbe. 

-..... 

-Figyelj lenne pár kérdésem. 

-.... 

-Szóval, van egy fiú akinek izomsorvadást állapították meg, viszont gyógyszert kell szednie, de nem kap semmilyen fizikoterápiás vagy gyógytornát. Ez hogyan lehetséges? 

-.... 

-Ahha… Értem. - bólogattam a sejtésem szerint. 

-.... 

-Csak úgy kérdeztem. 

-.... 

-Nem. Nem velem minden rendben van. 

-.... 

-Igen komolyan. De most már le kell tegyem. Szia és köszi mindent. - evvel bontottam a vonalat és csak az ablakon tudtam kifelé bámulni. Mire nagy levegőt vettem a készüléket az ágyra dobtam, majd Jimin szobája felé vettem az irányt. Lassan nyitottam be a kis birodalmába amikor is őt az ágy mellett találtam ugyan úgy mint amikor itt hagytuk. A szívem facsarodott össze a látványra, de elhatároztam magam, hogy segítsek neki bármi történjék. Nagy léptekkel felé sétáltam, majd elé guggoltam. Kezemet arcára simítottam és mélyen a szemébe néztem. 

-Segíteni fogok. Hallod?! És azt a szart nem veszük be többet, de ez maradjon a mi titkunk. - kacsintottam rá mosolyogva majd a fürdő felé kezdtem tolni. A helyiségbe érve a szám is tátva maradt egy hatalmas kád volt a fürdő közepén tőle balra egy óriási tükör virított a falon a kézmosó felett és vele szemben a másik falon egy nagy zuhanykabin volt üvegfallal elválasztva. Sűrű pislogásom közepette találtam ismét magamra, majd körbenézve kerestem törölközőt, de sehol nem láttam. 
Gondolataimnak ezért hangot is adtam. -Na vajon hol lehetnek a törölköző? - álltam meg a kézmosó előtt, s a lenti szekrényeket kezdtem nyitogatni, mire a harmadikban megtaláltam amit kerestem. 

-Ez az. - mosolyogtam magamon a sikerélmény miatt, majd a márvány felületre raktam. Visszaléptem a kis tüneményemhez és elé guggoltam. 

-Na most veszük egy jó meleg fürdőt. Az segíteni fog neked.- fogtam a kezére, és úgy néztem a pislogóiba. Lassan felegyenesedtem, s finoman kihúztam a karját a pulcsi ujjából, majd ugyanezt meg tettem a másikkal is. Gyorsan a hátára terítettem az egyik kikészített textilt, s a kádhoz léptem. Megnyitottam a csapot egy  közepes hőmérsékletet állítottam be, az pont jó lesz neki. Visszafordultam hozzá és elé térdeltem. Lábát kivettem a papucsból, s a zoknit is lehúztam a lábáról. Felálltam, s a derekára fogva emeltem fel ezt az angyalt, de mint a pille olyan könnyű volt, így fél kézzel megtudtam tartani, míg a másik kezemmel kioldottam a mackója zsinórját. És már le is csúszott róla a nadrág óvatosan vissza ültettem a kocsiba, és kibujtattam belőle a lábait. 

-Nyugi az alsó fent marad. Ne érezd magad kényelmetlenül. - mosolyogtam rá kedvesen, hogy érezze bennem bízhat. Hamar megfordultam majd elzártam a csapot és Jimin mellé léptem. Térdhajlata alá nyúltam, majd a derekára vezettem a kezem és menyasszony pózba vettem fel, s a kád mellé lépve óvatosan ültettem bele a vízbe. A fürdőpamacs után nyúltam, nyomtam rá az egyik tusfürdőből, majd óvatosan dörzsölni kezdtem a gyönyörű testét. A vállai kecsesek voltak, kulcscsontja érzékien ült a mellkasán, volt egy kis mellizma is, és alatta pár kocka is helyet foglalt a hasán. Tovább vezettem a tekintettem keskeny dereka, és kissé izmos combjain akadt meg a tekintettem. Nagyot nyelve csúsztattam a boxerébe a szivacsos kezem és kezdtem mosni ott is. Azt hiszem kicsit el is pirultam, de próbáltam másra gondolni és normálisan lélegezni. Amint ezzel is megvoltam lassan leöblítettem róla a habot és a másik kikészített törölközőért nyúltam. A tolókocsiba helyeztem a puha anyagot, majd ismét menyasszony pózban kivettem a vízből és a székbe ültettem. A másik textilért nyúlva kezdtem óvatosan felitatni róla a vizet, majd ismét a derekára fogtam és fel állítottam, a másik kezemmel a derekára kötöttem a törölközőt, s óvatosan levettem róla a vizes alsót. Lassan ültettem vissza a székbe és finoman ott is megtöröltem. Ekkor viszont egy köntöst szúrtam ki az ajtóra akasztva így lekaptam róla és a gyönyörű testet bele bugyoláltam. 

-Ígyni. Készen is vagyunk. - nevettem rá. - Ugye nem is volt olyan szörnyű??? Na de most már fel kell öltöznöd nehogy megfázz itt nekem. - jegyeztem meg az észrevételeimet, s már kint is voltunk onnan. Az ágy mellé gurítottam, majd a szekrényhez lépve kitartás azt. 

-Valami kényelmes alvós cucc kéne neked. Mondjuk egy mackó és póló lenne a legjobb, jah meg egy alsó. - dörzsöltem meg az állam gondolkodás közben, amikor is a szemem megakadt a kívánt darabokon. Hamar kikaptam a polcról őket és vissza léptem hozzá. A köntösből kibújtattam a karjait, és a pólót adtam rá, lábait kinyújtva húztam rá az alsót majd a mackót is. Derekánál fogva emeltem meg a gyönge testet a másik kezemmel ráadtam az alsóját, majd a törölközőt levettem a derekáról, s a nadrágját is felhúztam óvatosan vissza ültettem a székbe. Elé térdelve bekötöttem a mackója zsinórját, és készen is vagyunk. 

-Kész! Frissen, illatosan…mehetsz a jó meleg ágyba. - simítottam az arcára, majd ismét menyasszony pózba felvéve a puha ágyba fektettem. Gondosan betakartam, majd gondolkodás nélkül egy homlok pusziba részesítettem. Gyorsan vissza siettem a fürdőbe kihúztam a dugót a törölközőket pedig kitettem száradni. A szobába lépve rá mosolyogtam, majd az ajtóhoz léptem.- Jó éjt Jimin. Holnap reggel jövök. - evvel lekapcsoltam a nagy lámpát, de az éjjeliszekrényen égve hagytam neki, s kiléptem a folyosóra. Nagyot sóhajtva léptem a szobám felé, ahova beléptem én is a fürdőbe vettem az irányt. Gyorsan lekaptam magamról a vizes ruhát, és a zuhany alá álltam. Jó meleg vizet állítottam be, s csak hagytam hadd zubogjon rám a meleg víz, evvel is ellazítva magam. Kb fél órát ázhattam, mire nagy nehezen elzártam a csapot, s a törölközőt a derekamra tekerve léptem ki a helyiségből. Mivel még nem volt módom kipakolni, így a táskámba kutatva kerestem magamnak egy alsót és egy elnyűtt pólót. Kikészítettem egy mackót is, ha esetleg valami baj lenne, ne egy szál alsóban rohangáljak. Majd bedőltem az ágyamba és egyből elnyelt a sötétség. 


Másnap reggel a telefonom csörömpölésére keltem, amit álmosan nyomtam le, majd fordultam a hátamra és csak a plafont bámultam. És a kisangyalomra tudtam gondolni. Annyira gyönyörű, hibátlan bőr, csodás arc, s a hangja is biztos kellemes. Bárcsak egy évvel ezelőtt találkoztunk volna! - sóhajtottam nagyot a gondolatra, majd kezemmel megdörzsöltem a szemem, és felültem az ágyamban. Telefonom után kaptam és akkor láttam, hogy még csak fél hét van. Morogva kászálódok ki az ágyból, s után a fürdőbe vezetett az utam. Elintéztem folyó ügyeimet, majd arcot, és fogat is mostam. Kicsit felfrissülve indultam vissza a szobába, s hamar magamra kaptam a tegnap kikészített mackómat, majd után a konyhába mentem. A folyosón végig haladva óvatosan benéztem Jimin szobájába, de még aludt ha jól láttam, így mosolyogva indultam tovább a folyosón az úti célom felé. Az említett helyiségbe érve sehol senkit nem láttam, de a kávéfőzőbe gőzölgött az éltető nedű, így kerestem egy bögrét, vagy csészét és öntöttem magamnak. A konyha szigethez lépve ültem le az egyik bárszék féleségre, s kicsit kortyoltam bele a fekete folyadékba. Talán a harmadik vagy negyedik korty után léptek zaja csapta meg a fülem és a lengő ajtó felé néztem, ahol Nam lépett be teljes harci díszben." Komolyan más ruhája nincs, csak a fekete szöveg gatya meg az ing???" - tűnődtem el magamban, mire egy köszönés rántott vissza hülye gondolataimból. 

-Jó reggelt. Hogy, hogy ilyen korán??? - köszönt és kérdezett is rá az itt létemre.

-Reggelt… a nyamvadt telefonom ébresztője. - böktem oda neki kissé álmosan hangon.

-Na, de pont jó. Mert ilyenkor szokott kelni az asszonyom és Jimin is. - jegyezte meg minden tudoan, mire felkaptam a fejem. 

-De Jimin miért kell ilyen korán fel???- kérdeztem tőle csodálkozva. 

-Azt nem tudom. Talán megszokás. - vont vállat és mellém ült a kávéjával. - Tudod mielőtt történt volna az a baleset Jimin teljesen normális életet élt. Voltak barátai, párja és az Egyetem is jól ment neki. - kortyolt bele a koffein adagjába. 

-És, hogy történt a baleset??? - néztem rá a poharam mögül. 

-Állítólag megcsuszott a kocsija az úton és így lesodrodott, de mások szerint szabotázs történt. - állt fel majd a mosogatóba tette a kiürült csészéjét. 

-Namjoon. Indulnom kéne!!! - hallottam meg egy nő hangot aki az előttem álló pingvint kereste. 

-Ne haragudj, de mennem kell. Később beszélünk. - intett nekem egyet, és már ott sem volt. Gyorsan én is megittam a maradékot, majd követtem az előbbi példát és a mosogatóba tettem azt. Kilépve a konyhából az ebédlőben egy cseléd lányba botlottam aki éppen terített és találó kocsiról pakolta az asztalra a reggelit. 

-Jó reggelt. - köszöntem vidáman neki, mire enyhén összerezzent és félve nézett felém, az arca egy másodperc alatt lett piros mint a pipacs, amit meg is nevettem. Ennyire nem nézetek ki jól, vagy talán túl gáz az öltözködésem ebbe a házba? -morfondiroztam egy kicsit rajta mire egy gyenge hang ütötte meg a fülem. 

-Jó reggelt uram. Parancsol reggelit? - kérdezte tőlem, amin meglepődtem. 

-Köszönöm, most nem, majd ha Jimin felkelt. Vele szeretnék enni. - válaszoltam neki, és az emelet felé vettem az irányt. Mire felértem a szobájába, már pislogott és egyenletesen szuszogott. 

-Jooo reggelt. - hajoltam le hozzá és megsimiztem a haját. - Na gyere menjünk reggelizni, aztán mi lenne ha folytatnám a felolvasást neked??? Mint szólsz.!? - kérdeztem tőle, ám válasz híján ezt igennek vettem. Így mosolyogva vettem ki az ágyból és ültettem be a tolókocsiba. Majd már gurultunk is az ebédlő felé. A lépcsősor tetején kicsit elgondolkodtam, hogyan is vigyem le, mire egy kósza ötlet ütött a fejemben. Így megkaptam a kocsit az oldalamnál és oda szorítva indultunk el ketten lefelé. Amit leértünk óvatosan letettem a kocsit és elé guggoltam. - Remélem nem ijedtél meg!? De így gyorsabb volt. - fogtam a két kis kezére ami enyhén hűvös volt, pedig nincs is hideg idebent. - Talán fázol??? Vagy féltél??? - néztem a szemeibe, amibe sok mindent láttam, de ki olvasni nem tudtam. - Azt mondják a szem a lélek tükre. A te szemedben sok mindent látok, de nem tudom hova tenni őket. - paskoltam meg enyhén a kezét, majd felálltam és tovább haladtunk az ebédlő felé. Az említette helyiségbe érve az egyik széket a fal mellé helyeztem, és be toltam Jimint az asztalhoz. Én pedig mellé ülve szedtem neki egy kis kását és ütöttem neki teát. Magamnak kentem egy pirítós majd egy nagyot harapva nyúltam az angyalom kanal után és felvettem egy kisebb falatot, majd etetni kezdtem. És így haladtunk tovább, míg el nem fogyott az egész amit kiszedtem neki. - Ügyes vagy. Remélem jól laktál! És most induljunk vissza, olvasok neked, majd megmasszírozom a kezed. - raktam vállára a mancsom, s felálltam az asztaltól és elindultunk visszafelé. A lépcsőnél ugyanúgy megkaptam a kerekesszéket, majd lassú léptekkel mentem felfelé. A szobába érve egy fehér ruhás nőt találtam mindenféle orvosi cucc volt a keze ügyében. 

-Elnézést. Magam ki? - kérdeztem fel kissé idegesen, mire megfordult és rá mosolygott a kis angyalomra. 

-Jaj ne haragudjon. Jia ápolónő vagyok és a katéterét kell berakjam Jiminnek. - válaszolt kedvesen, mire leesett minden. Papírból volt! - jegyzetem meg magamnak, mire menyasszony pózban kaptam az ölembe és az ágyra fektettem. 

-Milyen időközönként kell cserélni? - néztem rá kérdőn és Jimin hajat birizgálta közben. 

-Hát ez sok mindentől függ, de általában 4 óránként cserélem a tasakot. - mire bólogattam, s a fekvő szépségemre vezettem a tekintettem. 

-Nem lesz semmi baj. - súgtam oda neki. - Végig fogom majd a kezed. - nyúltam a mancsa után és simogatni kezdtem a bársonyos bőr felületet. Öt perc sem telt bele, s már készen is volt. 

-Ezzel megvolnánk Jimin. Négy óra múlva jövök. - simított alkarjára mire libabőrös lett tőle. 

-Én…én is megtudod csinálni, csak hagyja itt a tasakot. - szóltam még oda, mire kérdőn nézett rám, de egy apró bólintás után már ki is libbent a szobából. Nagy levegőt véve keltem fel az ágyról és ültettem vissza Jimin a székébe. Az ablak elé toltam, majd a könyvespolchoz léptem. Levettem róla a tegnapi olvasmányt, s fellapozva kezdtem bele. 





Könyvrészlet. 

VI. A szín. 




LŐRINCZ.

E szent kötésre úgy mosolygjon ég,
Hogy bánattal ne sújtson majd utóbb!

ROMEO.

Amen, amen! De jőjön bármi bú,
Nem éri az föl a gyönyört, a mit
Egy kurta percz ad, míg őt láthatom.
Csak kösd kezünket áldásoddal össze,
S hadd jőjön a szerelm-oldó halál:
Elég, hogy őt enyémnek mondhatám.


LŐRINCZ.

Szilaj gyönyörláng szilaj véget ér.
Ha győze: vége, mint lőpor s a tűz;
Csókjok haláluk. A legédesebb méz
Túlságos édjivel csömört okoz,
S izlelve, étvágyukat fojtja el.
Szeress mértékkel, tartósb lesz szerelmed;

Mohó sietség czélt szintúgy nem ér,

Mint túnya lassuság

        Itt jő a lány!
Ily könnyű láb sohsem koptatja el
A követ, melyen jár. Oh, a szerető
A nyári légben úszó pelyhen is
Eljárhat ám: megbirja még az is
Hivságait!

JULIA.

Jó estét, szent atyám!

LŐRINCZ.

Romeo köszönjön mindkettőnk helyett.

JULIA.

Hát neki is: máskép ingyen köszön.

ROMEO.

Oh Juliám! Üdvöd mértéke ha
Szintoly teli, de képesb vagy talán
Hirdetni azt: leheddel édesítsd meg
Körül a léget, s nyelved dús zenéje
Hadd fesse azt a mondhatlan gyönyört,
A melyben összeforrnak sziveink.


JULIA.

Az érzelem mely tartalomba dúsabb
Mint szókba’, nem fényt, lényeget keres.
Koldus, ki kincsét megszámlálni birja.
Szerelmem oly mérhetlen nagyra nőtt:
Felét se bírom én fölmérni már!


LŐRINCZ.

Jerünk, jerünk! Végezzük el hamar;
Mert nem hagyhatlak magatokra együtt.
Míg áldásom kettőből egybe nem köt! 






Tekintettem felemeltem a könyvből és az ablakon a távolba révedtem. Muszáj ki rángassam ebből a tolókocsiból, vagy legalább…nekem az is elég lenne ha hallanám a hangját. - ekkor rá pillantottam és egy könnycsepp gördült le az arcán. Talán meghatotta a rész!? Biztos azért sír… De soha többet nem engedem, hogy bárki bántsa, én megfog védeni mindentől és mindenkitől, vagy ne legyen a nevem Jeon Jungkook.