Az előtéren keresztül vezetett fel a lépcsősor, s a tetejénél balra fordultunk. Egy kisebb folyosóra értünk ahol néhol volt csak ajtó, ami szobákat rejtett. Majd hirtelen megállt egy halványkék falap előtt, majd rám nézett. 

-A fiam, érzékeny pár dologra. - szólt hozzám Mrs. Park. - Például az apja, az egyik ilyen pont, a barátjától nem is beszélve. Kérem ezeket mellőzze, s az ilyesfajta megjegyzéseket. - rakta a kilincsre a kezét, majd be nyitott egy krémszínű szobába. Az ajtóval szemben egyből kiszúrtam egy hatalmas ablakot, ami előtt egy tolószékes ember ült. Tőle balra volt egy hatalmas ágy, mellette egy ajtó helyezkedett el, gondolom a fürdő lehet. Jobbra nézve egy hatalmas könyvespolc volt temérdek sok olvasni valóval, mellette egy íróasztal foglalt helyet. Tekintetem ismét Mrs. Parkra szegeztem aki a tolókocsi mellett állt és a fiához beszélt halkan. 

-Jimin, kicsim itt az új ápolód, mindenben segíteni fog neked. Bízz bennem! - majd megfogta a fogantyúját a kocsinak, és felém fordította őt. Első ránézésre azt hittem egy angyal ül előttem. A haja szőke színben játszott amin a lemenő nap sugarai táncot jártak. Szemei igézően barnák, orra pise, ajkai dusak és cseresznye pirosak voltak, a bőre hibátlan fehérségben tündökölt. A levegő is bennem rekedt egy pillanatra, mire az anyja hangja rántott vissza a valóságba. - Szeretném bemutatni neked, Jimin a fiam. - simított az arcára egy kedves mosolyt küldve felé. 

-Szia. Örvendek a szerencsének Jeon Jungkook vagyok. Én fogok segíteni neked mindenben. - mosolyogtam én is mint a tejbetök, ekkor viszont egy telefoncsörgés zavart meg minket. 

-Jaj ne haragudjatok, de ezt fel kell vennem. - szólalt meg a hölgy, és ki is viharzott a szobából. Hirtelen azt sem tudtam mit csináljak, vagy mit ne, így leültem mellé a földre és a kezéért nyúltam, ami az ölében pihent. Viszont kicsit meglepődtem, hogy meleg volt tehát nem a végtagjaival van a baj! De ezt lehet javítani, hogy ne tapadjanak le az izmok, így kicsit masszírozni kezdtem a kicsi kacsoját, s éreztem a libabőrt rajta. Ami azt mutatja, hogy csak a motorikus funkciók nem működnek. Lassan tettem vissza a kezét az előbbi helyre, majd elé ülve mindkét kezét hatalmas mancsomba vettem és úgy kezdtem el masszírozni. Kb fél óráig csináltam ezt mikor is a könyvespolc felé sanditottam, és megláttam rajta a kedvenc íróm művét. Lassan álltam fel és a polc elé sétáltam ujjaimat végig húztam a könyvek gerincén és csak a címüket olvastam. William Shakespeare Hamlet, Rómeó és Júlia, Lear király, Szentivánéji álom, Othello majd így tovább. Az összes kedvencem megtaláltam a polcon, s az egyik könyvet ki is húztam a sorból, majd belelapoztam, és hangosan olvasni kezdtem. 






Könyvrészlet. 

De csitt, mi fény tör át az ablakon?
Nap kelte az és napja Julia.
Kelj, drága nap, s az irígy holdat öld meg,
Mely már is halvány és bútól beteg,
Hogy szebb vagy nála, szolganője, te.
Ne szolgáld őt, ha ő irígy reád,
Hisz szűz-ruhája halvány s színtelen,
Balgák viselhetik csak: dobd el azt!
Ő, hölgyem az! Oh, lángszerelmem ő,
S oh vajha, tudná csak, hogy az!
Szól. Mit se hallok. Oh, de mit tesz az:
Szeme beszél, hadd felelek reá!
Én vakmerő! hisz nem nekem beszél!
A kerek ég két legszebb csillaga fölkérte két szemét,
Fényljék helyettök, míg ők oda járnak.
S ha két szemével helyt cserélne a
Két csillag: arcza fénye azokat
Megszégyenítné, mint mécsest a nap;
S szeme az égben oly fényt hintne szét,
Hogy dalra kelne a madársereg,
Hivén, hogy nincs is éj s föltünt a reg.
Ni, hogy bocsátja arczát kis kezére.
Oh, bár lehetnék kesztyű e kezen,
Hogy arczit érinthetném.








Tekintettem lassan kúszott a szőke szépség felé, majd becsuktam a könyvet. 

-Tudod Shakespeare a kedvenc íróm, rengeteg művet olvastam tőle, de ez… - mutattam felé a kemény borítós irományt.-...ez az örök kedvencem. Bár a történet tragikus, de gyönyörű, ahogy leírja az egészet. Szerinted? - kérdeztem tőle, de semmi reakció csak maga elé bámult, mit eddig mióta beléptem ide. - Szeretnéd, hogy máskor is felolvassak?- kérdeztem tőle, és vártam a válaszát, de megint semmi. Ekkor viszont nyikordult a kilincs és Mrs. Park lépett be rajta. 

-Ahhh… Látom összebarátkoztatok. - mosolygott felém a nő, mire mellém lépett. 

-Ami azt illeti igen. - kuncogtam. - Éppen felolvastam neki az egyik könyvből. - jegyeztem meg, majd vissza is raktam a helyére az írományt.
- De most ne haragudj szívem, kicsit elviszem a fiút, megmutatom neki a szobáját. - evvel az ajtó felé lépkedett, majd ki is nyitotta úgy várt rám. 

-Mingyárt visszajövök, és folytatom a felolvasást. - mosolyogtam rá, mert mást nem tudtam tenni, a szépsége teljesen megbolondított ha ránéztem. Ezt követően kiléptem a folyosóra Mrs. Parkkal a nyomban, de pár lépés után egy torokköszörülés állított meg. 

-Khmm… Erre jöjjön. - és mutatott a folyós vége felé. - Tudja sokat gondolkodtam, és inkább az lenne a legjobb, ha a fiam mellett lenne. Mármint minél közelebb annál jobb, így két szobalánnyal elkészítettünk önnek egy vendégszoba itt az emelet. - lepődtem meg a mondandóján, de elfogadtam, majd Jimin szobájától számítva a második ajtó előtt állt meg, s nyitott be a tágas helyiségbe. Amikor beléptem a szám is tátva maradt a csodálkozástól. A szoba szintén krémszínűben játszott és volt egy pont ugyanolyan ablak mint Jiminnél, csak itt erkély is volt. 

-Ez… E… - nem tudtam befejezni mert egyből a szavamba vágott. 

-Talán nem tetszik? Azonnal szóló… - Itt pedig én szóltam közben. 

-Nem dehogyis…ez gyönyörű, és szebb mint vártam. Köszönöm! - hajoltam meg enyhén előtte hálám jeléül. 

-Akkor küldetek egy embert a lakására és mindent elhozatok. Így jó lesz? - kérdezte tőlem, mire kicsit furcsán néztem rá. 

-Ha nem baj én szeretném elhozni a dolgaimat. - sütöttem le a szemem, és csak a zokniba csomagolt lábamat bámultam. 

-Rendben. Majd a sofőrünk elvisz, és vissza is hozza. - lépett ki az ajtón mire felocsúdtam gondolataimból, s követni kezdtem. Mire a földszintre értem már ott várt engem Mr. Pingvin aki egy kocsiba tessékelt be, majd ő is beült a volán mögé, ami kicsit meg is lepett, ezt szóvá is tettem. 

-Egyszerre komornyik, és sofőr? - néztem rá kuncogva. 

-Én ilyen univerzális vagyok. - nevetett fel ő is a válaszán, majd elmagyaráztam neki merre is menjen, és már csak a műhely előtt tértem vissza a gondolataimból. 

-Várjon mingyárt jövök. - szóltam oda Namnak, aki csak biccentett nekem egyet, s már ki is szálltam a kocsiból. A lakásomban felérve gyorsan elő szedtem a két utazó táskám, s már pakoltam is. Úgy nagyjából egy óra alatt készen is voltam mindennel, mivel csak a ruháim, és pár személyes tárgyam volt, így igen könnyű a költözés nekem. Miután mindennel megvoltak írtam egy levelet a főbérlőnek, hogy az ehavi lakbért még ki fogom fizetni és, hogy köszönök mindent. Amit meg voltam a levéllel összehajtva a konyhapultra tettem a kulccsal együtt, majd kiléptem onnan, mindent a hátam mögött hagyva. 

És egy új élet reményében szálltam be a kocsiba…