A nap további része csendben telt. Este le vittem Jimint vacsorázni, majd vissza mentünk. Megmozsdattam és befektettem az ágyba. Amint a szobámba értem én is a fürdő felé vettem az irányt, és hamar le is tudtam a tisztálkodásomat. Kicsit fáradtan, de mosolyogva dőltem be az ágyamba, majd elnyelt az álmok világa. 




Hirtelen ültem fel az ágyban, s néztem körbe, de csak mérhetetlen fényesség vett körbe. Kicsit megdörzsöltem a szeme, de ugyan az a fényáradat ölelt körbe mint korábban. Majd egy alakot pillantottam meg a nyitott ablak előtt. A fehér függöny ellibbent a szemem elől, s Jimin alakja körvonalazódott ki előttem. Gyorsan kipattantam az ágyból és mellé szaladtam. 

-Jimin? - szólítottam a néven, mire felém pillantott mosolyogva. 

-Jung… Jungkook! - válaszolt nekem. A hangja simogatta a hallójáratomat és egy könnycsepp gördült le a szememből. 

-Gyönyörű a hangod. - tettem vállára a kezem, és magam felé fordítottam. 

-Köszönöm. - megint csak mosolygott rám, és a szemei apró felholdakat formálva szepitettek az arcát. De hirtelen minden elsötétült, s hozzám bujva próbált elrejtőzni. 

-Ne félj! - súgtam a fülébe nyugodt hangon. - Én megvédelek mindentől. Ígérem! - pusziltam az arcára gyengéden. 





Leizzadva ültem fel, s a mellkasom elé kaptam a kezem. A szívem úgy zakatolt mint egy intercity és a fejemben visszhangot a gyönyörű hang. Majd lassan dőltem vissza a párnák közé és csak a plafont bámultam. Lehunytam a szemeimet és csak a hangra koncentráltam, amit álmomban már hallottam, s így jött álom a szememre megint. 

Másnap korán ébredtem így gyorsan lezuhanyoztam, s siettem át Jimin szobájában, de amit benyitottam egy fehér köpenybe öltözött személy rondította el a reggelemet. Lassan csukvam vissza a falapot, majd léptem Jia mellé aki éppen akkor végzet a tasak cseréjével. 

-Jó reggelt. - köszöntem vidáman, de szemeim az ágyban fekvőre fókuszáltak. Barna szemei nyitva voltak, a mellkasa egyenletesen emelkedett és süllyed le, arca rezzenéstelen volt. 

-Jó reggelt neked is Kookie! - vigyorgott rám ez a nőszemély, ami nekem rohadtul nem tetszett, főleg a becenév amivel illetett a hideg rázott tőle. Két lépést hátrálva mentem el a közeléből, és egy nagyon rossz előérzet ült a gyomromba. Mikor is Jia elem lépett és finoman felsimititt a karomon a nyakamig és a kezét összeakasztotta a tarkómnál így zárva el a menekülési utamat. Aminek hangot is adtam… 

-Héé… mit csinálsz??? - nyúltam a kezei után és elhúztam onnan ahol eddig pihent. 

-Jaj Jungkook. Ne legyél már ilyen prűd, tudom, hogy tetszem neked. -hajolt egyenesen az arcomba és ajkai majdnem az enyémeket súrolták. 

-Mi van? - kérdeztem vissza kicsit ingerülten és ellöktem magamtól. 

-Jaj ne kéresd magad. Ne mondd, hogy nem tetszik ez. - simított végig a mellein.-...és ez! - haladt tovább a csípője felé, az egész annyira abszurd és gusztustalan volt, főleg, ahogy felkínálta magát nekem. 

-Már ne haragudj, de ez a munkahelyem te a nővérke vagy, én pedig az ápoló. És különben is, hogy lehetsz ennyire elkörcstelen?! Itt fekszik egy beteg ember melletted és ilyen képes vagy? - akadtam ki két másodperc alatt, s közben végig Jimint figyeltem, akinek egy könnycsepp végig gördült az arcán. 

-Ember vagyok Kookie, ahogy te is. - simult hozzám ismét de ellöktem megint, majd dühös pillantásomat intézem felé. 

-Undorító vagy! - fordultam a szekrény felé és kivettem egy pár gumikesztyűt a dobozból, majd a kezemre húztam azt, így fordultam vissza hozzá. Hirtelen kaptam a felkarjához s rántottam magamhoz, majd indultam a falap felé vele együtt. 

-Ohhh milyen kis perverz vagy. - mosolygott rám, ami már inkább vicsor volt. 

-Komolyan??? Tán szereted a durva szexet? - kérdeztem vissza sejtelmesen. 

-Ahhh… nagyon is Daddy! - súgta a fülembe, mire kirázott a hideg, de tartottam magam. A falaphoz érve kitartás azt, majd egy jó nagy lendülettel kilöktem rajta, mire vérben forgó szemekkel nézett rám a padlóról. 

-Tudod, ha te lennél az utolsó nő a földön akkor se nyúlnék hozzád, még bottal sem. Inkább hordd el innen magad, amíg el nem mondom Mrs. Parknak mivel próbálkoztál nálam. - förmedtem rá, majd rá vágtam az ajtót. Lehúztam a kezemről a kesztyűt, s a kukába hajitottam, majd Jimin mellé ültem az ágyra. 

-Sajnálom, hogy látnod kellett! - kértem tőle bocsánatot, de magam sem tudtam miért. - Na de menjünk biztos kész van már a reggeli. - mosolyogtam rá, majd óvatosan felültetve vettem az ölembe, s ültettem a tolókocsiba. Lábaira felhúztam a papucsot s a két tartóra helyeztem azt. Lassan néztem fel rá és kezem önkéntelenül mozdulva az arcára simítottam. - Vajon milyen lehet a hangod??? - tettem fel hangosan a kérdésem neki, de válasz nem jött rá, így nagyot sóhajtva álltam fel és indultunk el az ebédlő felé. A szokásos kása volt neki oda készítve, nekem meg tojás és bacon. 

-Öhmm elnézést. - szóltam oda az egyik cselédek aki az ajtó előtt állt és csak gondolkodott. - Kérhetnék a kása helyett tejbegrízt? - kérdeztem meg, mire a lány szemei duplájára nőttek. -Hahooo…valami gond van? - fürkésztem a lefagyot lányt, majd egy fejrazas után sarkon fordult és eltűnt az ajtó mögött. - Nem unod még a kását? Amúgy én utálom…olyan mint a csiriz. Ragad és fúj… - borzongtam meg ismét amikor a tányérba néztem. - Na de a tejbegríz az az egyik nagy kedvencem, figyeld meg milyen finom és krémes. - kuncogtam el a mondat végét, mikor is újra nyílt az ajtó és a cseléd jött egy tálcával rajta pedig egy gőzölgő tányér foglalt helyet. Óvatosan Jimin mellé lépett elvette előle a kását, majd a helyre rakta a meleg finomságot. - Kérhetnék rá esetleg barack dzsemet? - néztem a lányra aki elmosolyodott, s bólintott egyet. Hamar ki sietett és pár másodperc múlva egy kis tálba hozta a narancssárga lekvárt. -Köszönjük. - néztem rá hálásan, s a kis kanálért nyúlva raktam a tányérba egy keveset. Óvatosan kanalaztam fel egy keveset, majd jól megfújva a szájába tettem a falatot. Pillantásomat le sem véve róla figyeltem hátha valami reakciót látok meg az arcán, de semmi. Viszont a szemei olyan volt mintha nevetne, így kicsit elégedetlen kanalaztam tovább neki a reggelijét. Amint megvolt ezzel felálltam az asztaltól, s az emelet felé vettem az irányt. Viszont a lépcső előtt megtorpantam és elnéztem a dolgozó szoba felé. Nagyot sóhajtva kaptam meg a pihe könnyű angyalkát a székével együtt, majd fellépcsöztem vele. Hamar a szobába érve az ablak elé toltam és mellé guggoltam. 

-Beszélnem kell anyukáddal. Mingyárt visszajövök. - simítottam a kezére, ami melegséget árasztott. Evvel felegyenesedtem, és gyors léptekkel indultam a földszintre. A kívánt ajtó elé érve vettem egy nagy levegőt, majd kopogtam a falapon, mire egy "tessék" volt a válasz. Lassan nyitottam be, csuktam vissza az ajtót.

-Oh Szia Jungkook. Miben segíthetek? - állt fel Mrs. Park és hellyel kínált amit elfogadtam, majd ő is vissza ült a helyére. 

-Szóval? - nézett rám kedvesen. 

-Volna itt egy ici-pici probléma. Ami inkább nagy mint kicsi. Tudja Jia nővér…-kicsit elakadtam a szavam, de muszáj folytassam Jiminért. 

-Igen? Mi van vele!? - kérdezett feszülten vissza. 

-Szóval…nemrég fe…felajálkozott nekem, és úgy, hogy Jimin ott volt. - halkultam el a végére. - De én… - Itt a szavamba vágott és apró kezével az asztalra csapott. 

-Elég! Ki vannak rúgva! - állt fel hirtelen a fotelból, s dühösen nézett rám. 

-De asszonyom nekem…kell az állás és… - megint a szavába vágott a kiabálásával.

-NEM ÉRDEKEL. Azt hittem maga megbízható! De úgy látszik tévedtem megint. - csóválta meg a fejét hitetlenkedve. 

-Kérem hallgasson végig. Én visszautasítottam, nekem ez túl sok volt. És kilöktem a szobából. - hadartam el az igazat, de úgy láttam nem érdekelte. 

-Ne hazudjon!!! Tudom, hogy az állás miatt bármire képes az ember!!! - fordított nekem hátat és az ablakhoz lépett. 

-Én sose hazudok, főleg ilyen dologban nem! Kérem higgyen nekem! - dörzsöltem össze a tenyeremet úgy könyörögtem neki. 

-Távozzon. És szedje össze az összes holmiját! A bérét kifizetem, azért ne aggódjon. - fonta keresztbe a kezeit maga előtt úgy nézett ki az ablakon. Így logó orral indultam ki a helyiségből és ballagtam fel a szobámba összepakolni mindent. Szipogva léptem be a kis birodalmamban, majd lassan mindent szépen összehajtva raktam bele a táskámba. Kb 1 óra alatt mindennel végeztem és fel pakolva indultam el. A folyosón ballagva megtorpantam Jimin szobája előtt, majd a fal mellé rakva a táskámat nyitottam be hozzá. A langyos szél szőke tincseibe kapva kuszálta össze azokat. Behajtva a falapot indultam felé lassú kimért léptekkel, majd térdelemet le elé és csak az arcát tudtam nézni. A szívem szorult össze a látványra, hogy talán utoljára láthatom ezt a csodaszép személyt. Mire nagyot sóhajtva bele kezdtem… 

-Sajnálom, de el kell menjek. - simítottam a kezére ami egyik percről a másikra hideg lett. - Anyukád elküldött…a szóval a reggeli dolog miatt. De ha tudnál beszélni biztos elmondanád neki az igazat, hogy én semmit sem tettem csak kiraktam a szűrét.-hajoltam a kezére és egy puszit adtam rá. Lassan néztem fel rá, s gyönyörű barna szemeibőll csak úgy ömlöttek a sós cseppek. - Jaj ne…ne sírj! Mert csak jobban fogok én is. - álltam fel és lassan megöleltem. - Ígérd meg, hogy vigyázol magadra. És ha jobban leszel hívj fel. - mosolyogtam rá és letöröltem a pulcsi ujjával a könnyeimet. Hátamon hűvös fuvalatt szalad végig, így még utoljára, annyit tettem, hogy beljebb húztam az ablakot, s Jimint pedig hátrébb toltam nehogy megfázzon. Még utoljára rá pillantottam, majd el léptem tőle és az ajtó felé indultam, hátrahagyva őt a magányában. A folyosóra lépve vettem a vállamra a táskámat, s így indultam lefelé a földszintre. De nem mentem de Mrs. Parkhoz inkább a bejárat felé indultam el. Végig sétáltam a lépcsősoron, majd a szép virágokkal tarkított kerten. Utoljára még vissza néztem a házra, majd szipogva léptem ki a Vaskapun az utcára. Logó orral indultam egy random irányba, amikor is valaki a nevemet kiáltotta hátulról. Lomhan fordultam vissza és Mr. Pingvint pillantottam meg utánam loholni. 

-Jungkook!!! Várj …. - álltam meg mindenféle tevékenységben, majd felé fordultam. 

-Mondjad!!! - szóltam oda neki kicsit flegmán. 

-Az asszonyom keres téged! Be…beszélni akar veled. - lihegte el a mondatot, mire vállat rántotta, s indultam volna tovább, de Nam megakadályozott benne. - Most hova mész? - kérdezte. 

-Nem mindegy… előre. - néztem rá reményvesztve, s ismét emeltem volna a lábam, de megint kudarcba fulladt. Ugyanis lekapta a táskákat a vállamról s visszafelé kezdett kocogni. 

-Héé…a táskáim!!! Add vissza… - iramodtam utána, majd újra a hatalmas kapu előtt találtam magam, ami nyitva volt és ez a hülye Pingvin futott a ház felé. Nagyot sóhajtva indultam utána, majd a ház előtti lépcsősoron értem utol. - Te teljesen megőrültél??? - néztem rá dühösen a térdeimre támaszkodva. 

-Nem! De így legalább vissza jöttél. - mosolygott rám, s belépett a házba a táskáimmal együtt. Fejet csóválva indultam utána és a dolgozószoba előtt állt csak meg, de a motyómat még nem adta vissza. Kettőt koppogott a falapon, majd be nyitott, és engem is magával húzott. 

-Asszonyom. Itt van… - szólította meg Mrs. Parkot aki kedves mosollyal üdvözölt engem, amit nem tudtam hova tenni. Hisz kb egy órával ezelőtt megtűrni sem akart, most meg itt vigyorog rám. 

-Kérlek foglalj helyet Jungkook. - mutatott az asztal előtti székre, mire vonakodva bár de letettem rá a seggem. - Namjoon kérlek hozz két kávét! - szólt oda Mr. Pingvinnek aki már ki is fordult a szobából. 

-Nos??? - néztem rá kicsit idegesen. 

-Nem is tudom hol kezdjem! - sóhajtott nagyot és hátradőlt a foteljában. - Tudod, már sokszor pórul jártam az ápolókkal! Aki előtted volt pff inkább ne firtassuk, undorító dolgokat műveltek, és szegény Jiminnek mind végig kellett néznie. - sóhajtott nagyot és folytatta. - Nagyon sajnálom, amit mondtam neked. Csak annyira dühös voltam, ne rád, hanem a történtekre. - Itt megint megállt, s előrehajolt enyhén az asztalon. - Hallottam mint beszéltél vele mielőtt elmentél volna. És Jia is bevallott mindent. Tehát… 

-Igen??? - kérdeztem vissza. 

-Az állás még mindig a tiéd! Ha csak meg nem gondoltad magad. - mosolygott rám kedvesen, mire se köpni, se nyelni nem tudtam, így csak annyit tudtam kinyögni… 

-Tessék??? - nyökogtem ki a kérdésem, ami először megfogalmazódott bennem. 

-Az állás még a tiéd! - s ekkor lépett be Nam kezében egy tálcával, amin két kávéscsésze pihent. - Köszönjük.- nézett rá hálásan, én pedig csak kamilláztam, hogy mi a jó büdös franc folyik itt. 

-Szóval…azt mondja újra dolgozhatok önnél? - kérdeztem rá ismét a hallottakra. 

-Igen azt! - bólintott egy határozottat mire egy mosoly ült ki a számra és az örömkönnyek elindultak a szememből. 

-Köszhönöm. - szipogtam egyet, majd felálltam és kiviharzottam a szobából, s Jiminhez siettem fel. Kopogás nélkül nyitottam be a krém színű szobába, majd  térdeltem le elé, úgy néztem a szemébe. 

-Jimin!!! - simítottam a kezére ami még mindig jég hideg volt és reszketett. - Itt vagyok. Nem megyek sehova sem! - álltam fel hirtelen és ölelésembe vonta apró törékeny testét. Hosszú percekig öleltem mire kezdtem megnyugodni egy kicsit. Lassan engedtem el, s kimentem gyorsan arcot mostniba fürdőbe, majd vissza siettem hozzá. Becsuktam az ablakot, s az ágy mellé toltam őt. 

-Folytassam a felolvasást? - guggoltam le elé, és úgy néztem rá. - Jól van. - álltam fel és a könyvért mentem a polchoz. Levettem onnan, s bele lapozva kezdtem el…. 







Könyvrészlet. 



ROMEO

Mely elmetszé, megöljem gyilkosod’.
Rokon, bocsáss meg! – Drága Juliám!
Miért vagy oly szép most is? Oh talán
Szerelmes lett a váz halál beléd,
S a rettegett szörny itt rejtekbe’ tart,
Hogy szeretője légy! Féltékenyen,
Nem tágítok mellőled, e setét
Éjféli lakból el nem távozom
Többé soha! Itt maradok, a férgek,
Komornáid közt. Itt ütöm fel én
Mozdíthatatlan örök sátramat,
S a baljós csillagok jármát lerázom
Ez életúnt testről. Szem, nézd meg őt még
Egyszer! karok, a vég ölelkezést!
Ti ajkak, a lehellet ajtai,
Pecsételjétek még a jogszerű
Csókkal meg a halál – ez uzsorás –
Nevére átírt örök-adományom’!
Jer, szörnyű kalauz, zord vezetőm!
S kétségbesett hajós, te, zúzd a bősz
Szirt oldalához rozzant csolnakod’!
– Érted, szerelmem!       
        Oh, hű gyógyszerész!
Szered mi gyors! Csókkal haljak meg, így!





***




JULIA.

Szólj, szelid barát,
Hol férjem? Emlékszem, hol kelle lennem,
S im itt vagyok. De hol van Romeo?

        


LŐRINCZ.

Zajt hallok. Asszonyom, jer e halál
S ragály lakából. Rossz alvó hely ez!
Főbb hatalom, mintsem versengenünk
Lehetne véle, meghiúsitá
Szándékainkat. Oh, jer innen el!
Im kebleden meghalva csüng urad;
Itt Paris is. Jer, elhelyezlek egy
Zárdába, szent testvéri körbe. Csak
Ne kérdezősködj’; Mindjárt jő az őr.
Jer, Julia jer.       
        Én nem maradhatok.       


JULIA.

Eredj te csak. De én nem távozom.
Mi ez? Üvegcse, kedvesem kezében.
Hát méreg ölte meg, idő előtt!
Te rossz! kiinni mind, egy jóltevő
Cseppet se hagyni, mely hozzád segítsen!
Hadd csókolom meg ajkad’: rajta még
Egy-két csöpecske függ tán: általok
Halálra üdülök!  
Ajkad meleg! 


ŐRTISZT.

Vezess, fiú. Mely tájon?

JULIA.

        Ha! mi zaj?
De gyors leszek. Ah, drága tőr, jövel!
Itt hüvelyed.       
        Itt fogjon rozsda! Hagyj
Meghalnom. – Oh!        




***





CAPULET.

Montague, bátyám! kérlek, adj kezet.
Ez lányom aradíja: többet én
Nem kérhetek.

MONTAGUE.

De többet adok én:
Arany szobrot állíttatok neki:
Hogy míg Verona áll, és neve él,
Ily drága szobra senkinek sem álland,
Mint a hűséges, tiszta Juliának!


CAPULET.

S én Romeonak szintolyat mellette.
Hah, mindkettőt viszályunk eltemette!

FEJDELEM.

Bús békülést hoz így e gyászos reggel,
Bújában a nap még ki sem tekint.
El most, e gyászról többet fedni még fel:
S akkép adunk kegyet, vagy büntetünk.
Mert sohse fordúlt sors ilyen gyászosra,
Mint Romeo és Juliája sorsa!   





Lassan csuktam a könyvet, s nagyot sóhajtottam. Lassan pillantottam oldalra Jiminre akinek ismét könny áztatta a szemeit. Letettem az olvasmányt az ágyra majd elé térdeltem, s pulcsim ujjával itattam fel sós csepjeit az arcáról. 

-Ennyire mélyen érintett a történet? - kérdeztem tőle egy szipogást követően. -Borzalmas lehet így elveszíteni valakit. - sóhajtottam egy nagyot, majd felálltam és a polcra helyeztem a könyvet. Ekkor viszont a falon lógó órára pillantva realizáltam, hogy már igencsak vacsoraidő van. Így a tolókocsi mögé lépve elindultunk az ebédlőben. Az étkezés igen csendben telt mint mindig, de most valahogy nekem sem volt kedvem beszélgetni. Hamar befejeztük az éves. A szobába érve gyorsan megmozsdattam őt és hamar ágyba dugtam. Biztos ki merítette a mai napi események, így jól betakarva, indultam az ajtó felé. - Jó éjt Jimin. Holnap jövök. - mosolyogtam rá, s már nyomtam is le a kilincset. A szobámba érve ledobtam magam az ágyra, és a mai napon agyaltam. Majd engem is elért a megváltó álom.