Hiba vagyok a társadalomban, Feltartok mindenkit a birodalomban. Nem hiszek a biztonságomban, Ezért hátrahagyok mindenkit a királyságomban. Büszkén éldegéltem a kártyaváramban, De ennek már vége, hiszen vesztésre áll az összes bástya a csatában. Félek, hogy a háborúban is elbukok, Hiszen repülni a győzelem felé nem tudok. Törött szárnyakkal állok hát a földön bizonytalanul két lábon, És kétségbeesve nézek az ég felé, hisz mást tenni nem bírok. Várom a segítséget amit időközben rájöttem, hogy hiába hívok, Mert úgysem hallja senki, legalábbis ebben bízok. Ám ezt megcáfolta, hogy egyszercsak eltűnik az összes felhő az égről, Majd megszólal egy hang a fényből. Hogy ki az nem tudom, hisz nincs sok emlékem a múltból, De megpróbálok jobban emlékezni és ezentúl majd tanulok a hibáimból. Kilépek végre a saját árnyékomból, És büszkén válogatok majd a megunt játékomból. Többé nem fordul majd elő, Hogy nem segít a sebeimen az idő. Hiszen hat rám az eső, És a gravitációs erő. Mint a mágnesnek a két pólusú mező, Úgy fogjuk vonzani vagy taszítani a szerelmünket mi nem létező. Hiszen váratlanul megjelentél előttem a semmiből, Ami miatt a felépített életem, most dőlt össze mindenestől. Megpróbálom összeszedni magam a szilánkokból, Mert látom, hogy újra kell kezdenem mindent a dolgok havaiból. Félek, hogy egyedül sehová sem jutok, De mivel azt ígérted, hogy mellettem leszel, ezért veled egy helyben maradok. Ha egyszer megfogod a kezem, Órákon át mosolygok majd, hogy ezt miért tetted? Ha közel kerülünk egyszer egymáshoz, figyelni sőt óvni fogom gyönyörű szemed, És támogatom majd elhagyott tested. Hiszen látom, hogy lépteid bizonytalanok, És szavaid sem zavartalanok. Ha egyszer hazajutunk majd valamikor az éjszaka közepén, Akkor már átjutottunk a hullámzó viharok tömegén. Minden rendbe jött az út végén, Hiszen ez nem olyan mint amilyen volt az elején. Most összeszedem az összes erőmet, Hogy rád pazarlhassam a jelentéktelen időmet. Mellettem lehet szinte mindenki, Nekem akkor sem számít most rajtad kívül senki. Hiszen nem érdekel mit is mond bárki, Csak az számít, hogy te vagy az a valaki, Aki mellettem maradtál, hiszen te nem vagy akárki. A tudat, hogy fontos vagyok neked, értékesebb mint bármi, Mert elvesztem az eszem, a lelkem és ez nem akármi. Melletted leszek mikor reggel felkel a hajnali nap, Nem hagylak el akkor sem, ha nem lesz többé holnap. Hiszen bármi történjék is, emlékezni fogok rád úgy ahogy tegnap, Mert ezt tettem eddig is minden nap. Ha nem lesz majd már többé vasárnap, Nekem akkor is öröm volt az a sok gyereknap. Minden ünnepnap egy különleges ajándék volt, De ahogy minden, ez is elmúlt, Hiszen a tegnapi nap már a múlt. Kár is bolygatni a dolgokat, hiszen ez még mindig a közelmúlt, De nem fáj jobban, mint a hátrahagyott helyek amiket a szél feldúlt. Mindent az idő gyújtott fel, De azzal nem lett jobb, hogy csak a régi emlékeket nyújtottuk el. Csináljunk új emlékeket, Gyűjtsünk más élményeket. Bátorítsuk a fiatal gyerekeket, És védjük meg a hibáinktól a természetet. Várjuk meg az érkező vendégeket, Mert azt várják, hogy csodáljuk meg a múzeumi festményeket. Nem akarok itt maradni, Nem szeretnék itt ragadni. Nem akarok nélküled haladni, Nem szeretnék utánad rohanni. Nem szeretnék a játékod lenni, Nem szeretnék a bábod maradni. Szeretnék messzire eljutni, Szeretnék új helyeket felfedezni. Szeretnék mindenhová veled menni, Szeretnék neked megfelelni. Szeretnék a térképeddé válni, Szeretnék a lelki szemeid előtt a legszebb emlékedként megjelenni. Hiszen ha ez így lenne, akkor rám boldogan tudnál bármikor visszagondolni, És őszíntén akarnál szeretni. El tudnál engedni, Plusz tovább fogsz tudni majd lépni. Őszíntén képes leszel nevetni, És fájdalom nélkül tanulsz majd meg élni. Háromra engedd el a kezem, És utána ne ismételgesd a nevem. Add vissza nekem a még gyéren dobogó szívem, Plusz keress új kedvenc színt, mert amid volt, az az én színem. Ne emlékezz rám mikor tükörbe nézel, De egyszer-egyszer gondolj rám, ha az égre felnézel. Sosem voltam példakép akire felnézhettél, De mindig itt voltam neked, így rám mindig emlékezhettél. Egy voltam azok közül akiket valaha szerethettél, De mára már én vagyok az a játék akivel végezhettél...