Látásmód és játékszer módosító
Egy életem, egy halálom,
Jó kedvemet keresem, de nem találom.
Utamat könnyek közt járom,
Ám itt többé nincs miért maradnom.
Tudom rengeteget hibáztam,
Ám rád még többet vigyáztam.
Tudd, hogy neked sosem hazudtam,
Viszont tőled rengeteget tanultam.
Nem vagyok már az a lány, aki régen voltam,
És az a kölyök sem vagyok, kit régen bántottak.
Ismerem a lány, akit a dombon felfelé toltam,
De neki az emelkedőn többen is sokat ártottak.
Már nem akarom érteni,
Mit egykor el akartam felejteni.
El akarom egyszer mesélni,
Amit sose tudtam megélni.
Sok az új, mesélni való regény,
Amikben mindig van egy hős legény.
Akiknek valóra válik a szerelme,
Hiszen mindegyikőjükben fejlődik a remény levele.
Szinte mindenben változtam,
Mégis innen messzire távoztam.
Senkit sem bántottam,
Mégis azt mondják mindenkinek én ártottam.
Nem látod a fától az erdőt,
Sem a férfiban az erőt.
Mégis keresed az igazi nőt,
Akire akire azt mondják felnőtt.
Keresem a tiszta eget,
Miközben érzem a fagyos, hideg szelet.
Élvezem ha egyedül lehetek egy üres, tág téren,
És figyelhetem a csillagokat az égbolti feketeségen.
Észreveszed a kékségben a felhőt,
És figyeled, hogy az út a lábad alatt rég eltűnt.
Eközben érzed bőrödön az esőt,
És érzed, hogy életed során pár jó dolog is megszűnt.
Ami más bennünk az a látásmód,
A közös tulajdonság pedig a játékmódosító.
Velünk ugyanaz a bánásmód,
Mégis különböző a belénk nevelt tudatmódosító.
2020-02-22 05:58:27
4
0