Вірші
Látásmód és játékszer módosító
Egy életem, egy halálom,
Jó kedvemet keresem, de nem találom.
Utamat könnyek közt járom,
Ám itt többé nincs miért maradnom.
Tudom rengeteget hibáztam,
Ám rád még többet vigyáztam.
Tudd, hogy neked sosem hazudtam,
Viszont tőled rengeteget tanultam.
Nem vagyok már az a lány, aki régen voltam,
És az a kölyök sem vagyok, kit régen bántottak.
Ismerem a lány, akit a dombon felfelé toltam,
De neki az emelkedőn többen is sokat ártottak.
Már nem akarom érteni,
Mit egykor el akartam felejteni.
El akarom egyszer mesélni,
Amit sose tudtam megélni.
Sok az új, mesélni való regény,
Amikben mindig van egy hős legény.
Akiknek valóra válik a szerelme,
Hiszen mindegyikőjükben fejlődik a remény levele.
Szinte mindenben változtam,
Mégis innen messzire távoztam.
Senkit sem bántottam,
Mégis azt mondják mindenkinek én ártottam.
Nem látod a fától az erdőt,
Sem a férfiban az erőt.
Mégis keresed az igazi nőt,
Akire akire azt mondják felnőtt.
Keresem a tiszta eget,
Miközben érzem a fagyos, hideg szelet.
Élvezem ha egyedül lehetek egy üres, tág téren,
És figyelhetem a csillagokat az égbolti feketeségen.
Észreveszed a kékségben a felhőt,
És figyeled, hogy az út a lábad alatt rég eltűnt.
Eközben érzed bőrödön az esőt,
És érzed, hogy életed során pár jó dolog is megszűnt.
Ami más bennünk az a látásmód,
A közös tulajdonság pedig a játékmódosító.
Velünk ugyanaz a bánásmód,
Mégis különböző a belénk nevelt tudatmódosító.
4
0
534
Tanácsok
Azt csináld, ami boldogá tenne,
ne pedig azt, ami szomorúvá változtatna.
Azt kívánd, ami örömödre lenne,
ne pedig azt, ami az életedet pokollá változtatja.
Azt mond, ami a te arcodra is mosolyt varázsolna,
ne pedig azt, ami a szemedbe könnyeket csalna.
Azt választ inkább, aki el soha nem hagyna,
ne pedig azt, aki egyből csak rosszra fordítana.
Azt jegyezd meg, aki örökké veled maradna,
ne pedig azt, aki egyből elhagyna.
Azt keresd, aki az utadon mindig veled haladna,
ne pedig azt, aki a jobb helyett balra kanyarodna.
Azt irányítsd a jó felé, akinek még nem késő,
ne pedig azt, aki már rég meg nem menthető.
Azt a kincset keresd, ami még valóra váltható,
ne pedig azt, ami már csak útravalónak jó.
Mindig figyelj kinek mit mondasz,
mert hirtelen könnyen egyedül maradsz.
Mindig figyelj kivel mit teszel,
mert nagyon könnyen egyedül leszel.
Mindig figyelj arra, hogy kiben bízhatsz,
mert a hazuságok miatt könnyen szívhatsz.
Azt szeresd, aki mindig melletted áll,
ne pedig azt, aki folyton csak beléd áll.
Annak higyj, aki érted mindig ki áll,
ne pedig annak, akinek a hátad mögött a szája be nem áll.
4
0
468
Fájdalom és elhatározás
Tudom milyen érzés, amikor mindehol utolsó vagy,
Ismerem milyen nehéz, mikor mindenki szemében senki vagy.
Tudom milyen érzés, amikor folyton egyedül maradsz,
Ismerem milyen nehéz, mikor bármilyen társaságban csak magadra számítasz.
Átérzem a helyzetet, amikor a könny a szemedben fáj,
Ismerem a nehézséget, amikor a mosoly a szádon csak báj.
Átérzem a helyzetet, amikor a válladon a teher csak húz lefelé,
Ismerem a nehézséget, amikor az emlékeid löknek le a föld felé.
Átéltem már a várakozás hosszúra nyúló perceit,
Átvészeltem a sóvárgás nyomasztó terveit.
Átéltem már sírásig tartó viták ezreit,
Átvészeltem már mások befolyásolni vágyó elveit.
Régen a hátam mögött hagytam pár barátot,
Miközben próbáltam megfogadni jó pár tanácsot.
Régen kaptam egy szerető családot,
Miközben ők ha menni akartam akkor rám adták a kabátot.
Tapasztaltam már az összetörés érzést,
Megkaptam az egyedüli megpróbáltatások félelmét.
Megtapasztaltam a szeretteim támogatásának értékét,
Megtanultam már a határok feszegetésének mértékét.
Éreztem már többször is nyomasztó érzést a mellkasomban,
Tapasztaltam már milliószor a bosszantó gombócot a torkomban.
Éreztem már többször is a szúró érzést a szívemben,
Tapasztaltam már milliószor az elszomorító üresség érzést a lelkemben.
Elhatároztam már, hogy győztes is lehetek,
Ám folyton csak második leszek.
Elhatároztam már, kitartó dolgokat is tehetek,
Ám folyton csak lustaságot teszek.
Megfogadtam, hogy szebb leszek,
Ám ilyenkor csak csúnyább lettem.
Megfogadtam, hogy több bátor dolgokat teszek,
Ám ilyenkor magam sokszor csak gyávábbá tettem.
3
0
546
Életcélok?!
Szeretnék többször az ég felé nézni,
Szeretnék példakép lenni.
Szeretnék a legvékonyabb jégre lépni,
Szeretnék egyszer a listám legutolsó pontjához eljutni.
Szeretnék fájdalom-mentes szívvel élni,
Szeretnék örökké egyedül maradni.
Szeretnék tiszta fejjel gondolkozni,
Szeretnék utoljára magamon erőt venni.
Szeretnék határozott maradni,
Szeretnék fontossá válni.
Szeretnék végre békés helyre lelni,
Szeretnék egy fontos valakim mellé kerülni.
Szeretnék egyszer a mennybe menni,
Szeretnék egyszer angyalként meghalni.
Szeretnék egyszer pótolhatatlan emlékké formálódni,
Szeretnék egyszer az utókor szemében valami egyedit tenni.
3
0
476
Szeretet és szerelem
A szeretet furcsa dolog,
Hisz ad nekünk ez a fogalom rengeteg okot.
Miközben a szívünk folyamatosan valaki másért dobog,
Az eszünk pedig keresi a sok értelmes indokot.
Ugyan nincs rá megfelelő szó,
De ez az érzés mégis jó.
Bármit kibírunk ha van kiért,
Akármit megcsinálunk ha van miért.
Bárkit könnyű szeretni,
Ám annál lehetetlenebb irányítani.
Valakit könnyű megtartani,
Ám annál nehézebb elveszíteni.
Szeretni csak őszintén lehet,
Szeretni bármit meg csak egy igaz szív tehet.
Hinni csak bizalommal tudunk,
De egy kapcsolatért kitartani csak ritkán akarunk.
A szerelem viszont egy megmagyarázhatatlan fogalom,
Mégis ha egyszer az oltár elé kerülünk, a végén a szó amit mondunk majd a fogadom.
Ugyan nehéz megtalálni a lánykérésre melyik is a megfelelő alkalom,
De minden helyzet végén, ott van az egy szó ami az akarom.
Szeretni csak kevés embert bírunk,
Imádni viszont még kevesebb személyt tudunk.
Elveszíteni senkit sem akarunk,
Ám kényszer helyzetbe valakit sokszor akaratlanul is hozunk.
4
0
379
Bárcsak
Minden másképp lenne,
Ha ő csak az enyém lehetne.
Ha engem ő is szeretne,
Akkor a kedvem is jobb lenne.
Az arcom mindig mosolyra görbülne,
A szívem egy kicsit megpihenne.
A kezem másnak nem üzengetne,
A hangom pedig ennyire nem remegne.
A szemem többet nem könnyezne,
A lelkem engem nem a padlóról sepregetne.
A többi lány rád miattam csak irigykedne,
Engem az összes fiú tőled irigyelne.
A hangulatom nem igadozna,
A szám többé más után nem sopánkodna.
A szívem másnál nem próbálkozna,
Az nyugtalan érzésem belülről nem marcangolna.
A lábam többé más felé nem futna,
Az orrom meg csak a te illatod hatására nyugodna.
Az eszem többé nem harcolna,
Minden percem csak a tiédhez igazodna.
Bárcsak most is itt lennél,
Bárcsak másnak ne kellenél.
Bárcsak mellém kerülnél,
Bárcsak rosszat többé ne tennél.
Bárcsak boldog csak miattam lennél,
Bárcsak értem valamit te is tennél.
Bárcsak nálam más fontosabb neked senki sem lenne,
Bárcsak az idő megint mindent helyre tenne.
Bárcsak több közös percünk lehetett volna,
Bárcsak kettőnk közt több is működne.
Bárcsak köztünk a viszony nem így alakult volna,
Bárcsak a "kapcsolatunk" mind a kettőnknek kellene.
4
0
381
A szívem és testem is összetört
Régebben a lelkemben miattad sokszor tűz gyúlt,
A kezem pedig folyton érted nyúlt.
Akkoriban még a szívemben szerelem dúlt,
De mára mindez amilyen hirtelen jött, úgy el is múlt.
Igaz a lelkem még mindig téged keres,
Viszont a szemem mostmár miattad könnyektől nedves.
A kezem a hiányodtól fagyos és deres,
A szívem pedig az általad beleszúrt késektől sebes.
Az össze veled kapcsolatos tervem porba hullott,
A szememből egy könnycsepp újból lehullott.
A hangom utánad kiáltott volna, mégis ehelyett inkább elcsuklott,
A lábam megremegett és végül majdnem összecsuklott.
Az arcom sokadjára könnyektől ázott,
A szívem immár a hidegben egyedül fázott.
Hiszen a szemem téged mással látott,
Az eszem pedig a tudattól, hogy mi is történt a földre rántott.
A testem és a lelkem újra összetört,
A bizalmam pedig ismét mindenki iránt megtört.
Mostmár nem csak a szemem, de a szám is sír,
Viszont a szívem ezek után is csak téged hív.
A szám miattad mosolyogott át hamisan nappalokat,
A szívem miattad játszott kellemes dallamokat.
A szemem miattad sírt át őszíntén éjjeleket,
Az önbizalmam miattad generált mégis kételyeket.
A hitem porba hullott,
Az önérzetem megint széthullott.
A felépített váram újra lehullott,
Az életkedvem pedig tőlem végleg elbúcsúzott.
A szívem ismét törött,
A viselkedésem megint kötött.
Az összes érzésem eddig működött,
A lelkem pedig most talán örökre elköltözött.
3
0
327
Az a hely
Nem tudom hol vagyok,
De érzem itt sokáig nem maradok.
Nem tudom itt miért vagyok,
Hiszen innen egyből tovább haladok.
Innen vár a messzi távol,
Túl minden határon.
Egyszer jobb valahol lesz máshol,
Ezerszer jobban lennék az itteni föld helyett bárhol.
Néha követtem az úton a veszélyt,
Mert ő hátrahagyott egy számomra fontos személyt.
Igaz ezzel adott nekem egy új esélyt,
De nem kaptam hozzá elég szenvedélyt.
Hív az ismeretlen messzi táj,
De utamat fedi a ködös homály.
A lábam a sok gyaloglástól néha ugyan fáj,
De mikor megálltam pihenni, kárpótlásul szembe jött velem egy sirály.
Miközben figyelem a hullámzó óceánt,
Keresem az Atlanti-óceánt.
Nézem az eget,
Figyelem a sok jelet.
Fogom a térképet,
Fejben jegyzem a látképet.
Keresem a célomhoz vezető tájképet,
Miközben nézem a fejben elképzelt fényképet.
Messze még a cél,
De visz előre az úticél.
Közelít a paradicsomi vég,
De távol van az a bizonyos utolsó lépés még.
Sodor utamon a szél,
Miközben figyel fentről a viharos ég.
Hátrahagytam a fájó emlékeket rég,
De nem tudom hová is megyek még.
Vár az a bizonyos hely,
Ami olyan lesz mint egy búvóhely.
Kialakul belőle majd egy rejtekhely,
Ami másoknak lesz csak igazán a vesztőhely.
3
0
337
Szeretek
Szeretek irányítani,
Imádok veszélyesen játszani.
Szeretek őszintén sírni,
Imádok önfeledten nevetni.
Szeretek egyedül lenni,
Imádok a téma közepe helyett, a végén tartózkodni.
Felajánlottam, hogy legyünk csak barátok, viszont én nem tudok CSAK a barátod lenni,
De a te kedvedért mégis megpróbáltam egy kicsit azzá válni.
Hiszen a te boldogságod fontosabb nekem, minnél amit el tudsz képzelni,
Hiszen az, hogy neked jobb legyen, értékesebb mint bármi.
Szeretek melletted lenni,
De félek a közeledbe menni.
Imádok veled bármiről beszélgetni,
De félek neked elsőként írni.
Szeretnélek téged boldoggá tenni,
De nem tudok számodra tökéletessé lenné.
Félék rosszá válni,
De mégis unok jó maradni.
Szeretnék a barátoddá formálódni,
De nem akarok a te utadon járni.
Szeretném az eddigi utamat hátrahagyni,
Mert nem akarlak téged zavarni.
És szeretnék az életedből kilépni,
Hogy boldog lehess egymagad is.
3
0
322
Te lettél
Te vagy az ok akiért érdemes élnem,
Te vagy az ok amiért nem érdemes kételkednem.
Te vagy az aki mellett magam biztonságban érzem,
Te vagy az aki miatt a kérdéseimet magamban megértem.
Te lettél az aki miatt változtattam azon aki voltam régen,
Te lettél az aki miatt várnék órákat a szakadó esőben.
Te lettél nekem a legfényesebb csillag az égen,
Te lettél a cél aki miatt küzdni fogok erősen.
Te vagy az akivel órákon át beszélgettem,
Te vagy az aki mellett sokáig merészkedtem.
Te vagy az aki miatta a valóságban is biztonságosan ébredtem,
Te vagy az aki miatta bármiben hihettem.
Te lettél a hősöm a mesékben,
Te tettél minden hitet a reményembe.
Te lettél a szövegem a zenékben,
Te tettél minden lelkes csillogást a szemembe.
Te vagy az életem értelme,
Te vagy a szerelmem képlete.
Te vagy a lelkem védelme,
Te vagy a mondandóm lényege.
Te lettél a biztos pontom,
Te lettél a fontos dolgom.
Te lettél a sorsom,
Te lettél a boldogságom.
Te vagy minden ami hiányzik belőlem,
Te vagy aki nem tágít még erőszakkal sem mellőlem.
Te vagy az egyetlen aki mellé akaratlanul szegődtem,
Te vagy az akire ha fáradt vagyok ledőltem.
Fontosabb lettél mint az én plüss mackóm,
Fontosabb lettél mint az ismétlésre állított magnóm,
Fontosabb lettél mint az előttem nyitva álló ajtóm,
Fontosabb lettél mint a titkos naplóm.
4
4
341
Ez vagyok én
Jó kislány vagyok, ezért az életem unalmas,
Bezzeg ha rossz lány lennék, akkor lenne csak a jövőm igazán izgalmas.
Elhallgatok dolgokat, mert annak nagyrésze bizalmas,
De mégis elmondok minden fontos dolgot, mert szeretem ha körülöttem minden nyugalmas.
Szabályokat betartva élek,
De ezek csak köztudott tények.
Hiszen ahogy múlnak az évek,
Úgy lesz egyre szörnyűbb, mégis boldogabb az élet.
Néha vannak rossz vágyaim,
Sokszor akadnak rémálmaim.
Vannak rossz szokásaim,
Adódnak hibás gondolataim.
Élem a fiatal kort,
Imádom a virágokat.
Nem tudom, hogy szeretem-e a bort.
Viszont azt tudom, hogy nem szeretem a bogarakat.
Azok az álmaim amik nem válnak valóra,
Átalakulnak és a céljaim lesznek amik időben jönnek kapóra.
Van néhány oldalam ami elég csalóka,
De szívemnek ez is lakója.
Néha mindenre a válaszom egy mosoly,
Máskor pedig egy szomorú könnycsepp.
Sokszor vagyok komoly,
Ám néha maga vagyok a fagyos harmatcsepp.
Magabiztos vagyok,
Ezért a dolgokból sokszor lejjebb adok.
Kedves vagyok,
Ezét sokszor azt adom amit kapok.
3
0
310
Vallomás
Elmerengtem a dolgaimon,
Túl jutottam a gondjaimon.
Ezer felé vannak a játékaim,
De már hátrahagytam a probémáim.
Eddig többet éreztem irántad mint kéne,
Egészen mást, mint amit bárki megérdemelne.
Ezer érzés végre letisztázódott bennem,
Szóval már nincs miért melletted lennem.
Hiszen már nem érzék irántad szinte semmit,
De eközben ott van a kis gondolat, hogy talán mégiscsak beképzelek valamit.
Nem szeretnék az érzéseiddel játszani,
De szeretném ha velem kapcsolatban egyszer döntésre tudnál jutni.
Szeretném ha csak barátok lennénk,
Hiszen nem értékelném, hogyha egymást hamisan szeretnénk.
Szeretném ha egyszer nélkülem boldogan élnél,
Mert a mi utunk teljesen más, ezért az lenne a helyes ha nélkülem tovább mennél.
A hajnali nap az égre feljött,
Ezért fájdalmas lesz a pillanat, ami ezzel együtt eljött.
El kell engednem téged mielőbb,
Hiszen nincs már később.
Eddig nem bújtam el a gondok elől,
Ami miatt eltávolodtunk egymás mellől.
A végső leckét megtanultam ebből,
Így többé nem hiszek majd egyből.
Nem tudnék neked annyit adni amennyit érdemelnél,
Nem tudok olyan lány lenni amilyet megérdemelnél.
Nem tudok megfelelni a szívednek,
Hiszen kevés vagyok a lelkednek.
Találni fogsz egy lányt akit megérdemelnél,
Kapni fogsz egy célt amit kiérdemeltél.
Adni fogsz valakinek egy őszinte esélyt,
Találni fogsz egy viszont szeretett személyt.
Én addig mindenki elől eltűnök,
És örökre egyedül hagylak.
Ha keresnél a tervezett világvégi házamba költözök,
Ahova jöhetsz, de csak ha az emberek téged végleg elhagynak.
Egyedül leszek majd ott is,
Úgy ahogy vagyok most is.
Hiányba burkolózva élek majd ahogy eddig is,
A magyányba zárkózba létezek majd ahogy mindig is.
Nem maradok itt tovább veled,
Mert mert nem marasztal az út melletted.
Te úgyis csak a hibát találnád meg bennem,
De én egy másik énemet keresem.
Tervem kész van a fejemben,
Kivitelezett vázlat van a zsebemben.
Vakmerő célok akadtak a kezembe,
Fájó gondolatok nőttek a szívembe.
5
0
298
Egy játék vagyok
Hirtelen ért a felismerés, hogy én csak egy játék vagyok,
És valószínűdéggel örökre az is maradok.
Egy játék vagyok, akivel mindenki csak szórakozik,
Akivel mindenki csak unalmában játszik.
Az a tárgy vagyok, ami nem kell senkinek,
Ami talán hellyel közzel meglehet bárkinek.
Az a dísztárgy vagyok, ami kell mindenkinek,
Hogy utána át is adhasson valakinek.
Az vagyok, akivel csak addig játszanak amíg nem találnak jobbat,
Azzá válok aki mindig csak becsüli a nagyobbat.
Az maradok akinek a hiánya nem okoz az érzelmek közül sem gondot sem fájdalmat,
Az vagyok, akibe nem öntöttek elég önbizalmat.
Az a játék vagyok, aki csak addig jó,
Ameddig fáj másnak a bántó szó.
Azzá a játékká váltam, aki nem túl bátor,
Azzá az eszközzé tettek, akinek nem kell a mámor.
Az vagyok akinek mindig jobb máshol,
Azzá lettem, akinek a feje fölé kell az állandó zápor.
Ez vagyok én az örök vesztes vándor,
Aki mindig csak másokat ápol.
3
2
293
Szeretném
Szeretném megfogni a kezed,
Szeretném csak úgy nézni a gyönyörű kék szemed.
Szeretném hallani a szívednek dobogását,
Szeretném érezni az illatodnak finomságát.
Szeretném bejárni a világot veled,
Szeretnék célt adni neked.
Szeretném megismerni a környezeted,
Szeretném látni milyen egy igazi jó tetted.
Szeretnék kimenni veled a mezőre,
Szeretnék kisétálni veled az esőbe.
Szeretnék fent lenni melletted a tetőn,
Szeretnék tovább maradni melletted a levegőn.
Szeretnélek jobban szeretni,
Szeretnélek őszíntén megnevetettni.
Szeretnélek mindig biztonságban tudni,
Szeretnélek magam mellett marasztalni.
Szeretnék a szivárványoddá válni,
De nem szeretnék a sós könnycseppedként megmaradni.
Szeretnék a mosolyod oka lenni,
De nem szeretnék egy rossz emlékedként bevésődni.
4
1
307
Fény és sötétség
Nem tudom milyen lehet fény nélkül élni,
Nem ismerem az érzést, hogy milyen lehet örök sötétségben létezni.
Nem tudom, hogy lehet fény nélkül bírni,
Nem tapasztaltam azt a késztetést, hogy milyen lehet örök sötétségbe burkolózni.
Nem szeretnék a magányos sötétségbe kerülni,
Hiszen a forró fényességet akarom mindig átélni.
Nem gondolkozok a sötétségbe merülni,
Viszont nem akarok a reflektorfénnyel sem szembesülni.
Szeretnék biztos meleg napsütésben megöregedni,
Viszont nem tervezek emellett a sűllyedő hajó sötétségében sodródni.
Szeretném a reggeli fényt megérezni,
De nem szeretnék az esti sötétségbe egyedül keveredni.
Nem szeretnék a nappali hőségben szenvedni,
De nem akarok a délutáni hűvösben vándorolni.
Szeretnék a meleg fény felé tartani,
Viszont nem szeretnék az éjjeli sötétség rabja lenni.
Szeretnék a világos oldalhoz tartozni,
Szívesen szeretnék a két oldali határ lenni.
Szeretném magam biztonságban érezni,
Biztonságosan szeretnék majd a jövőben sokat álmodni.
Szeretnék a napdényeddé válni,
Mert nem akarok a magam sötétségévé alakulni.
Szeretnék a szívárványodként tündökölni,
De csak a szürke felhős égboltod tudok maradni.
3
0
306
Esős idő
Néha mikor esik az eső,
Csak úgy kimennék és élvezném, hogy ilyen az idő.
Másnak ugyan ez nem mindig a kedvére való,
Pedig ez a természeti jelent igazából nem is olyan elszomorító.
Azt hiszem nincs arra helyesebb szó,
Hogy kint lenni a nyári esőben jó.
Hiszen néha jobb az eső mint a hó,
Mert ez így helyén való.
Igazából azért szeretem az esőt,
Mert ez ad nekem erőt.
Ez ad egy biztonságot nyújtó tetőt,
Vagy éppen egy barátságos zöld mezőt.
Ez ad nekem bátorságot,
De közben ez az idő, tartja be a kellő távolságot.
Ez ad nekem biztonságot,
De azért ez éreztet velem néha hiányosságot.
Az eső a szerelmesek első csókjára vár,
A megfázás pedig csak a gyengéknek jár.
Az idő már csak egy szivárványt vár,
A sok felhő pedig csak a tiszta égnek jár.
3
0
336
Hiba vagyok, de te leckévé teszel
Hiba vagyok a társadalomban,
Feltartok mindenkit a birodalomban.
Nem hiszek a biztonságomban,
Ezért hátrahagyok mindenkit a királyságomban.
Büszkén éldegéltem a kártyaváramban,
De ennek már vége, hiszen vesztésre áll az összes bástya a csatában.
Félek, hogy a háborúban is elbukok,
Hiszen repülni a győzelem felé nem tudok.
Törött szárnyakkal állok hát a földön bizonytalanul két lábon,
És kétségbeesve nézek az ég felé, hisz mást tenni nem bírok.
Várom a segítséget amit időközben rájöttem, hogy hiába hívok,
Mert úgysem hallja senki, legalábbis ebben bízok.
Ám ezt megcáfolta, hogy egyszercsak eltűnik az összes felhő az égről,
Majd megszólal egy hang a fényből.
Hogy ki az nem tudom, hisz nincs sok emlékem a múltból,
De megpróbálok jobban emlékezni és ezentúl majd tanulok a hibáimból.
Kilépek végre a saját árnyékomból,
És büszkén válogatok majd a megunt játékomból.
Többé nem fordul majd elő,
Hogy nem segít a sebeimen az idő.
Hiszen hat rám az eső,
És a gravitációs erő.
Mint a mágnesnek a két pólusú mező,
Úgy fogjuk vonzani vagy taszítani a szerelmünket mi nem létező.
Hiszen váratlanul megjelentél előttem a semmiből,
Ami miatt a felépített életem, most dőlt össze mindenestől.
Megpróbálom összeszedni magam a szilánkokból,
Mert látom, hogy újra kell kezdenem mindent a dolgok havaiból.
Félek, hogy egyedül sehová sem jutok,
De mivel azt ígérted, hogy mellettem leszel, ezért veled egy helyben maradok.
Ha egyszer megfogod a kezem,
Órákon át mosolygok majd, hogy ezt miért tetted?
Ha közel kerülünk egyszer egymáshoz, figyelni sőt óvni fogom gyönyörű szemed,
És támogatom majd elhagyott tested.
Hiszen látom, hogy lépteid bizonytalanok,
És szavaid sem zavartalanok.
Ha egyszer hazajutunk majd valamikor az éjszaka közepén,
Akkor már átjutottunk a hullámzó viharok tömegén.
Minden rendbe jött az út végén,
Hiszen ez nem olyan mint amilyen volt az elején.
Most összeszedem az összes erőmet,
Hogy rád pazarlhassam a jelentéktelen időmet.
Mellettem lehet szinte mindenki,
Nekem akkor sem számít most rajtad kívül senki.
Hiszen nem érdekel mit is mond bárki,
Csak az számít, hogy te vagy az a valaki,
Aki mellettem maradtál, hiszen te nem vagy akárki.
A tudat, hogy fontos vagyok neked, értékesebb mint bármi,
Mert elvesztem az eszem, a lelkem és ez nem akármi.
Melletted leszek mikor reggel felkel a hajnali nap,
Nem hagylak el akkor sem, ha nem lesz többé holnap.
Hiszen bármi történjék is, emlékezni fogok rád úgy ahogy tegnap,
Mert ezt tettem eddig is minden nap.
Ha nem lesz majd már többé vasárnap,
Nekem akkor is öröm volt az a sok gyereknap.
Minden ünnepnap egy különleges ajándék volt,
De ahogy minden, ez is elmúlt,
Hiszen a tegnapi nap már a múlt.
Kár is bolygatni a dolgokat, hiszen ez még mindig a közelmúlt,
De nem fáj jobban, mint a hátrahagyott helyek amiket a szél feldúlt.
Mindent az idő gyújtott fel,
De azzal nem lett jobb, hogy csak a régi emlékeket nyújtottuk el.
Csináljunk új emlékeket,
Gyűjtsünk más élményeket.
Bátorítsuk a fiatal gyerekeket,
És védjük meg a hibáinktól a természetet.
Várjuk meg az érkező vendégeket,
Mert azt várják, hogy csodáljuk meg a múzeumi festményeket.
Nem akarok itt maradni,
Nem szeretnék itt ragadni.
Nem akarok nélküled haladni,
Nem szeretnék utánad rohanni.
Nem szeretnék a játékod lenni,
Nem szeretnék a bábod maradni.
Szeretnék messzire eljutni,
Szeretnék új helyeket felfedezni.
Szeretnék mindenhová veled menni,
Szeretnék neked megfelelni.
Szeretnék a térképeddé válni,
Szeretnék a lelki szemeid előtt a legszebb emlékedként megjelenni.
Hiszen ha ez így lenne, akkor rám boldogan tudnál bármikor visszagondolni,
És őszíntén akarnál szeretni.
El tudnál engedni,
Plusz tovább fogsz tudni majd lépni.
Őszíntén képes leszel nevetni,
És fájdalom nélkül tanulsz majd meg élni.
Háromra engedd el a kezem,
És utána ne ismételgesd a nevem.
Add vissza nekem a még gyéren dobogó szívem,
Plusz keress új kedvenc színt, mert amid volt, az az én színem.
Ne emlékezz rám mikor tükörbe nézel,
De egyszer-egyszer gondolj rám, ha az égre felnézel.
Sosem voltam példakép akire felnézhettél,
De mindig itt voltam neked, így rám mindig emlékezhettél.
Egy voltam azok közül akiket valaha szerethettél,
De mára már én vagyok az a játék akivel végezhettél...
2
2
350
Évszakok
Újra hullanak a fákról a levelek,
Kimennek játszani az udvarra a gyerekek.
Vándorútra indulnak a kíváncsi lelkek,
Kialakulnak vandonatúj versek.
Kibontakoznak vadiúj szerelmek,
Hirtelen az esőcseppek csak úgy peregnek.
Mindenki bevonul a lakásba a kandallóból áradó meleghez,
Majd kicsit később leül az asztalhoz bő étvággyal a leveshez.
Lassan közeledik a sötét este,
Mindenkinek kihűlt már szinte az egész teste.
Egy forró fürdő után van csak tévézni mindenkinek kedve,
Aztán elindul az összes fáradt lélek aludni ahogy annak a rendje.
Múlnak a napok és elvándorol a sok fecske,
Aztán lassan előkerül ételnek a lencse.
Kint lassan megfagy az összes kecske,
A sportemberek pedig összegyűlnek a meccsre.
Előkerül a szekrényből a télikabát,
Összegyűlik az összes jó barát.
Miközben hógolyózik az egész család,
Valaki mindig elveszíti a csatát.
Valaki egyedül tölti az éjszakát,
Más pedig kedvére tölti újra a teás poharát.
Rossz érzés korán felvenni a pizsamát,
De legalább már ki lehet készíteni az ajtóba a csizmát.
Lassan a télnek is vége lesz,
Hiszen az idő minden rosszat és jót is tönkretesz.
Jön a melegebb idő és ekkor minden új erőt vesz,
Ahogy te is újabb lendületet gyűjtesz.
Elkezdődik egy újabb tavasz,
Jobb kedvre derül jó pár kamasz.
Lekerül a régi sebhelyekről a ragtapasz,
Hiszen véget ért az össze lehetetlennek tűnt szakasz.
Fájdalmasan öltözik át az összes virágszirom,
Helyet foglal mégtöbb játék a polcaimon,
Éjszakánként több lesz a könny arcaimon,
De jól titkolom hiszen megjelenik a mosoly ajkaimon.
Kezdődnek a hajnalig tartó nappalok,
Leszállnak a mennyből a segítséget nyújtó őrangyalok.
Előkerül a sok alkoholos üvegek amivel megtelnek az üres asztalok,
Felcsendülnek az esti buliban a monoton dallamok.
Kezdődnek az át nem gondolt butaságok,
Hiszen eljönnek a felejthetetlen utazások.
Elveszi mindenki a bátorságot,
Mert feladja a rabságért a szabadszágot.
Elveszti mindenki a boldogságot,
Mivel senki sem szereti a távolságot.
Feladjuk az ifjúságot,
Mert felnövünk és értékeljük a sok értünk tett apróságot.
Minden kezdődik folyamatosan előlről,
Eltűnik a jókedv a levegőből,
Lúzer lesz a menőből,
És folytatódik a játék a kezdetektől.
3
0
346
Néha
Néha olyan vagyok mint egy buborék.
Máskor pedig én vagyok maga a kirakós játék.
Néha én vagyok másoknak a reggeli energia,
Máskor pedig miattam ízletes a rengeteg pia.
Néha én vagyok a bölcs bor,
Máskor pedig én vagyok maga a fiatalkor.
Néha én vagyok másoknak a reggeli kávé,
Máskor pedig miattam ízletes a karalábé.
Néha olyan vagyok mint egy királyné,
Máskor eltűnik az összes érzésem, hiszen mind egy különleges srácé.
Néha maga vagyok a hatalom,
Máskor pedig én vagyok a megérdemelt jutalom.
Néha én vagyok a kezdet,
Máskor pedig a végzet.
Néha én vagyok a szivárvány,
Máskor pedig csak húr vagyok mások gitárján.
Néha maga vagyok a billentyű a zongorán,
Máskor pedig én vagyok a méh a orgonán.
Néha én vagyok a tetoválás,
Máskor pedig én vagyok a beszédes telefonálás.
3
0
397
Az életem és a természet
Néha olyan vagyok mint a tenger.
Egyszer dühös és hullámzó a kedély állapotom, máskor pedig csendes és nyugodt a lelki világom.
Néha olyan vagyok mint egy madár.
Egyszer csak úgy a felnők között repülve vándorolnék,
Máskor pedig csak két lábon a járdán ugrálnék.
Néha olyan vagyok mint egy úthenger.
Eltpornék mindent és mindenkit,
Máskor pedig csak segítenék fájdítani minden sebet és nem vennék tudomásul senkit.
Néha olyan vagyok mint a halál.
Néha elviszek magammal valakit aki kicsit is közel áll hozzám,
Máskor pedig eltaszítok magamtól mindenkit aki csak kicsit is közelebb jön hozzám.
Néha olyan vagyok mint egy bátor kalandor.
Egyszer elmennék és felfedezném a világot,
Máskor pedig itt ragadnék és békén hagynám az utolsó virágot.
Néha olyan vagyok mint egy kölyök.
Egyszer úgy viselkedek mint egy rossz gyerek,
Máskor pedig mint egy példás felnőtt.
Néha olyan vagyok mint a csodát érő aranypor.
Egyszer eltűnnék a világból,
Máskor pedig ki sem fogynék a virágból.
Néha olyan vagyok mint egy lökött.
Egyszer olyan vagyok akár a nappali angyal.
Máskor pedig én vagyok az éjjeli ördög.
3
0
341
Magány
Hirtelen egyedül vagy egy sötét szobában,
Miközben mindenféle dolgokon gondolkozol.
Hirtelen észreveszed, hogy legbelül a sötét és ijesztő homályban,
A magánnyal már nem is foglalkozol.
Váratlanul támad rengeteg megmagyarázatlan érzésed,
Majd jön hozzá a sok értelmetlen és bizonytalan kérdésed.
Akaratlanul is akad rengeteg megfogalmazhatatlan ígéreted,
Amihez társul a sok eddig is bizonytalan kijelentésed.
Elszomorkodsz a zene társaságában,
Elgondolkodsz, hogy vajon miért nem vagy senkinek sem az esze ágában.
Elmosolyodsz hamisan a baráti társaságodban,
Elkomorodsz a fájdalom sebeinek takarásában és a tökéletességed ápolásában.
Minden mások számára rossz dolgot eltitkolsz,
Elszöksz a szerinted vélt jótól,
Minden mások szerint jó dolgot eltiporsz,
Ellöksz mindenkit az összes kedves szótól.
Mikor megelégeled az óra kattogását,
Elhatározod, hogy megéled a régóta várt gondolataid zakatolását.
Kimész a kertbe és csak ülsz a teraszon,
Lemész a buszmegállóba és felülsz az első buszra ami jön, majd ott el is alszol.
Mikor megáll a jármű és felkelsz a legmélyebb álmodból,
Minden gondolatod a fejedbe száll és közben mosolyogva leszállsz és meglátod a célodat távolról.
Mikor odaérsz, megállsz a domb aljánál és gondolkozás nélkül leülsz a mezőn,
Aztán eszedbe jut, hogy mégis jobb érzés mikor fent ülsz a tetőn.
Mivel sokáig ültél a mezőn már sötét van, ezért haza indulsz,
De látod, hogy járművel már sehová sem indulsz.
Már csak gyalog céltalanul bolyongsz,
Miközben az elévedés miatt szorongsz.
Aztán mikor kilyukadsz otthon, többé semmitől nem szorongsz.
Hiszen újra a biztonságos lakásban bolyongsz.
Újra kint vagy a betonteraszon,
Ám mostmár nem ülsz a kinti tetőteraszon.
Hanem már ülsz az egyik kényelmes kerti széken,
A középen elhelyezett asztal melletti részen.
A csillagokat nézve,
A régi emlékeket idézve.
Azokat a szép szemeket elképzelve,
Azokat a kellemes hangzású neveket felidézve.
Érzed a sós könnyeket az arcodon,
A reszkető érzést a hangodon.
A fájdalmas gombócot a torkodon.
Tapasztalod a szorító nyomást a szívedben,
A feketeséget a színekben,
És a keserűséget az ízekben.
A nevetést a szomorúságban,
A gazdagságot a nyomorúságban.
Az esőt a szárasságban,
És az erőt a gyávaságban.
Aztán eszedbe jut az a sok dolog amit másoknak tudsz adni,
Hiszen jobb adni mint kapni.
Váratlanul elmerengsz a hajnalon,
És azon, hogy többé nem vagy magányos eme szép napon.
4
2
407
Vegyes érzelmek
A gyomromban repkednek a pillangók a boldogságtól,
A szememben elvesznek az emlékek a zavarodottságtól.
Az eszemben leperegnek a pillanatok a félelemtől,
A szívemben reszketnek a gondolatok a hidegtől.
Fáj mindem a sok idegtől,
Fáj a lelkem a sok stessztől.
Fáj a szám a sok felesleges beszédtől,
Fáj a kezem a sok neked írt levéltől.
Miközben a képeimet nézem, eszembe jut az eddigi különös életünk,
Miközben a ruháidat pakolom, eszembe jut az örökös veszekedésünk.
Miközben a leveleidet olvasom, eszembe jut az egymással szembeni közönyös viselkedésünk,
Miközben a dalaimat hallgatom, eszembe jut a sok közös emlékünk.
Tudom, hogy én is rengeteget hibáztam,
De unom, hogy a rossz dolgokért mindig engem hibáztatsz.
Tudom, hogy magamra nem csak én vigyáztam,
De unom, hogy minden szerinted "piszkos" munkát velem csináltatsz.
Tudom, hogy már semmi sem úgy lesz köztünk ahogy régen,
Unom, hogy egyikünk sem úgy tesz ahogy a szívünkben gondoljuk mélyen.
Mikor egyedül maradtam régen,
Szokszor kint ragadtam a réten.
Ott mindig csak néztem a felhőket az égen,
Miközben éreztem a szellőket a téren.
Rád nézek és tudom, hogy már nem szeretlek úgy, ahogy a hercegnők a hercegeket az örök mesékben,
Vád amit érzek mert tudom, hogy már nem ismerlek úgy, ahogy régen az istennők az isteneket a görög történetekben.
5
2
333
Akarom
El akarom érni a céljaimat az álmaimból,
Nem akarok félni többé a rémálmaimtól.
El akarom képzelni az arcodat mások szavaiból,
Nem akarok a földön ragadni messze a valóságtól.
Le akarom vonni a tanulságot az eddig tanult hibáimból,
Nem akarom szeretni a régi énemet a múltamból.
Le akarom engedni a terheket a vállaimról,
Nem akarok letagadni pár évet a tapasztalataimból.
El akarok felejteni az engem ért sebekből,
Nem akarok elrejtőzni a világ elől.
El akarom űzni a rossz dolgokat az eszemből,
Nem akarom tűrni a fájdalmat a szívemből.
El akarok engedni pár embert az életemből,
Ki akarok bújni a zűrből.
El akarok veszíteni pár játékot a nyereségből,
Ki akarok szakadni a megszokott körből.
Meg akarom látni a felfedezetlen tavakat,
El akarom mondani a ki nem mondott szavakat.
Le akarom dönteni a köztünk lévő falakat,
Meg akarom tartani a tőled kapott javakat.
Érezni akarom a gyomorban lakó pillangókat,
Nézni akarom a szabadon szálló madarakat.
Hallgatni akarom az üzeneteinkben mondott szavakat,
Olvasni akarom a leveleinkben írott oldalakat.
5
0
427
Vágyak
Kérlek hagyj egyedül,
Mert a lelkem egyszer úgyis végleg lemerül.
Viszont érzem, hogy most egy másfajta érzés kerít hatalmába engem legbelül,
Ezért félek, hogy szívem elgyengül.
Mégis élek, mert hallom a dallamot amit valaki hegedül,
Aztán rájövök, kezeim közt az ismerős dallam az ami felcsendül.
Hiszen tudom, hogy szíved e látványra tudom úgyis megenyhül,
Kedved pedig tudom úgyis jobb kedvre derül.
Látom a jövőnket, amit arra készül, hogy előttünk elrepül,
Integessünk hát neki, mert már egyikünk sincs boldogság nélkül.
Remélem itt maradunk egymásnak legvégül,
Aztán ragyoghat ránk a dicső fény ékül.
Tudom, hogy szíved az enyémhez hasonlóan most a boldogságtól szédül,
Hiszen lerombolt karrierünk sebeiből az új jövőnk épül.
Minden elesett horzsolásuk egyszer begyógyul és meglépül,
Hiszen kapcsolatunk ezen dolgok miatt egyre csak mélyül.
Bízom benned, hiszen fogom kezed,
Látom eddigi hideg szíved, mivel forró lelkem hisz neked.
Boldogan mondom ki neved, mert tudom, hogy örökké együtt maradok veled.
Hiszen többé nem érdekel, hány lány mondja ki a neved,
Elég itt vagy nekem és boldogan mosolyogsz mikor látod csillogó szemem.
Szeretem mikor együtt sétálunk a tengerparton,
Mert majd valamikor megkaphatod ott az ajándékom, amit neked tartogatok.
Későn jöttem rá, hogy minden amit neked adhatok,
Az, az évek alatt kapott szeretetet, amit neked majd viszonozhatok.
Köztudott dolog,
de a szívem csak érted dobog.
A szemem csak érted zokog,
a becenevem pedig csak miattad lett pocok.
Nincs olyan, hogy végtelen,
Olyan viszont van, hogy véges.
Tudom, hogy a mi kapcsolatunk végtelen,
De néha a türelmem melletted véges.
Nincs olyan, hogy képtelen,
Olyan viszont van, hogy képes.
Tudom, hogy sok dologra vagyok képtelen,
De néha miattad, mégis elszánt dolgokra vagyok képes.
5
2
388
Te vagy...
Te vagy az oxigénem a szorult helyzetekben,
Te vagy a gyógyszerem a vészhelyzetekben.
Te vagy az értelem ebben a borzalomban ami körül vesz,
Te vagy az érzelem ebben az unalomban ami lassan őrülté tesz.
Miért ilyen nehéz feléd haladnom?
Miért ilyen nehéz eléd szaladnom?
Miért ilyen nehéz a hiányodat elviselnem?
Miért ilyen nehéz a problémáimat nélküled cipelnem?
Miért ilyen nehéz az irányodban maradnom?
Miért ilyen nehéz a világodban ragadnom?
Miért ilyen nehéz nem téged akarnom?
Miért ilyen nehéz érted ketté szakadnom?
Miért nem lehetek mellette, hogy ő másé ne lehessen?
Miért nem tehetek ellene, hogy ő másképp tehessen?
Miért akarom, hogy ő is szeressen?
Miért harcolok, hogy ő is nevessen?
Te vagy a kábítószerem,
Te vagy a csábító fegyverem.
Te vagy a lélegzetem,
Te vagy a végzetem.
Vajon csak én láttam őt tökéletesnek?
Vajon csak én nem tartottam őt fölöslegesnek?
Vajon csak én akartam őt különlegessé tenni?
Vajon csak érte próbáltam becsületes lenni?
4
2
424
Gondolatok
Van amikor a távolság, már szinte fizikailag fáj,
Van amikor a bátorság, csak pillanatnyi báj.
Van amikor a távozás elhihetetlen,
Van amikor a változás, már elviselhetetlen.
Sokszor magunknak is nehéz kimondani, azt amit igazából éreztünk,
Párszor magunkban is nehéz beismerni, hogy valójában már csak kívül létezünk.
Hányszor titkoltuk el, hogy igenis félünk,
Számtalanszor nem mondtuk el, de titokban mindezt élvezzük.
Bárcsak öröké megmaradnál nekem,
Akárcsak egy pillanatra is, de örülnék ha itt maradnál velem.
Mindent megadnék, az ha újra mellettem lehetnél,
Szeretném ha velem együtt megint nevetnél.
Hidd el mindent odaadnék,
Ha fájdalommal többé nem szenvednék.
Ha te is szeretsz,
Akkor ezért te is bármit megtehetsz.
Rólad álmodom minden nap,
Rád várok mindig, mikor felkel reggel a nap.
Azon gondolkozom, miért van ez így minden nap,
Kár, hogy ez ugyanígy lesz majd mikor lenyugszik este a nap.
Legördül szememből egy könnycsepp, mert többé nem lehetsz mellettem,
Legörbül mosoly arcomról, mert csak lélekben lehetsz velem.
Mikor lehajtom fejem, gondolataim újra téged látnak,
Mikor lehunyom szemem, álmaim újra rólad szólnak.
Egyszer eljön a nap mikor felnövök,
Keveset tudok róla, de addig még majd sokat fejlődök.
Tudom ez az állapot nem örök,
De majd ebbe is idővel belejövök.
Bárcsak minden egyszerűbb lenne,
Ha itt lennél, az mindent szebbé tenne.
Tudom sokat álmodozom,
Viszont ennél talán sokkal többet gondolkozom.
Néha olyan ködös és zavaros minden,
Mégha olyan különös de mégis aranyos is mindez.
Néha bosszantó, ha célod nincsen,
És ha ehhez még páncélod sincsen.
Sokszor lassan tisztulnak csak ki a gondolataim,
Viszont lassan már végleg eltűnnek a rossz pillanataim.
Néha nem jönnek be a számításaim,
De legalább gyorasan felejtődnek az ámításaim.
4
2
482
Érzések
Nincs az a változás, ami szabadabban repíthetne egyre messzebbre, mint a vágy és a kíváncsiság kevéréknek szele, egy viharos ámde szivárványos nappalon.
Nincs az a távozás, ami emlékezetesebben viselne meg, mint a hiány és a magány egyvelegének érzése, valaki elvesztése után.
Nincs az a távolság, ami könnyebben választana szét két embert, mint a csend és a szorongás kettős hangja, ami akkor bújik elő mikor egymás közelében vagytok.
Nincs az a félelem, ami erősebben uralkodna valakiben mindegyik másik érzésénél, mint a megfelelni akarás és a győzelem elbukásának fanyar mixelt íze, ami pont a célvonal sarkában tör ránk.
Nincs az a szeretet, ami gondoskodóbban nevelgetne valakit élete útján, mint egy anyai szív és egy apai ész együttes összhangjának bátorító munkássága.
Nincs az a szomorúság, ami keserűbb lenne mint a sós könnycsepp és az édes mosoly találkozása, mely akkor tör felszínre, ha meglátjuk azt a személyt, akit a világon a legjobban szeretünk.
Nincs az az emlék, amit jobban meg tudnánk jegyezni, mint egy pillanat édes varázsát és egy adott perc tökéletes időzítésének harmónikus találkozását.
Nincs az a kudarc, ami tanulságosabb lenne életünk során, mint a célba fektetett hasztalan eszközök és a rejtett, ám hamis útra terelő kiskapu megtalálásának együttes sikerre nem vezető elbukása.
3
3
618
