Árván hagyva
Azért a csillogó szemedért,
Azért a mosolygó lelkedért.
A mély, lágy hangodért,
Szeretlek a szavaidért.
Még fogságban tartasz,
Pár szóval, nyomasztasz,
A perzselő érintéseddel,
Mely égeti sebeimet.
Ha tudnád mennyire gyűlöllek,
Újra meg újra ölsz meg.
Kínzol a nevetéseddel,
Láncra versz érzésekkel.
Futok előled, felejtelek téged,
És mégis még mindig érzem.
Mehetek közel, messzire is,
De úgyis újra nálad kötök ki.
2019-05-06 17:35:28
2
0