Kívánkozás a halál után
Egyszer majd elmúlik, Talán holnap eltűnik. De ha rajtam múlik, Nem fog megszűnni. A fájdalom, ami megéget, Amitől szenvedek egy ideje. Ha levegő után kapkodok, Az csak az újjuló fájdalom. Gyenge vagyok, erőtlen, Csak fáj a fejem tőle. Látom már az alakját, Éjbe nyúló sötét árnyát. Szeretnék eltűnni, feledni, Elszállni, mindent itthagyni . Nem tehetem, nem hagyhatom, Hogy így magával ragadjon. Bújócskát játszom vele, Fölösleges erőfeszítésem. Megtalál, s elhurcolja lelkem, Mégsem akarok elmenni innen.
2019-05-06 17:29:06
2
3
Коментарі
Упорядкувати
  • За популярністю
  • Спочатку нові
  • По порядку
Показати всі коментарі (3)
csillagnapsi
Még mindig imádom a verseidet☁️ Akkor is, ha most éppen nem Wattpadon olvasom őket.
Відповісти
2019-05-15 04:49:27
1
Jazz L. S. Zimonyi
Відповісти
2019-05-17 14:39:51
1
csillagnapsi
♥️
Відповісти
2019-05-17 15:54:32
Подобається
Схожі вірші
Всі
Question 1?/Вопрос 1?
The girl that questions everything,is a girl that needs many answers.She wanders the earth trying to find the person that can answer her many queries.Everthing she writes has a hidden question that makes her heart ache and her head hurt.She spends days writing sad story's that she forgets her sad life.Shes in a painful story that never ends,she's in a story that writes itself.The pages in the book were filled ever so easy,because her heart wrote it for her.She spent her life being afraid,that's what made it so boring.Finding her passion was easy,but fulfilling it was the hardest part of all.Her writing may be boring and sad,but it's what keeps her sane. "She had all the questions in the word,and he had all the answers." Lillian xx
45
8
4231
"Я буду помнить"
Я буду помнить о тебе , Когда минутой будет гнусно И одиноко грянет в след Дождь смыв порою мои чувства Я буду помнить о тебе , Когда нагрянет новый вечер И ветер заберёт себе Мои увечены надежды . Я буду помнить, тот момент, Когда тебя со мной не стало Оставив только мокрый цент С того ,что в сердце потеряла Я буду помнить твой уход , Да может быть, тогда слезами Теперь совсем под тихий сон Обняв подушку крепко швами .
43
7
2183