Jazz L. S. Zimonyi
@Herczog
Szeretem az irodalmat, és a verseket. Mondhatni kezdő író vagyok
Вірші Всі
Megőrültem...
Nélküled nem éri meg felkelni, Veled borzalmas felébredni. Szeretlek is, meg gyűlöllek is, A sok érzéstől nem tudok dönteni. Ha tudnád hányszor átkoztalak, És sírtalak vissza magamnak. Álmatlan éjszakáimon nélküled, Mikor rád gondolok, lelkem üres. Suttogj nekem tovább kérlek, Vagy tűnj el mellőlem végleg. A hangod, az illatod, a szemed, Mind, mind az őrületbe kerget. Nélküled nem éri meg felkelni, Veled borzalmas felébredni. Szeretlek is, meg gyűlöllek is, A sok érzéstől nem tudok dönteni.
2
1
365
Árván hagyva
Azért a csillogó szemedért, Azért a mosolygó lelkedért. A mély, lágy hangodért, Szeretlek a szavaidért. Még fogságban tartasz, Pár szóval, nyomasztasz, A perzselő érintéseddel, Mely égeti sebeimet. Ha tudnád mennyire gyűlöllek, Újra meg újra ölsz meg. Kínzol a nevetéseddel, Láncra versz érzésekkel. Futok előled, felejtelek téged, És mégis még mindig érzem. Mehetek közel, messzire is, De úgyis újra nálad kötök ki.
2
0
357
Szerelmem
Csak néz rám szép szemeivel, Megfogja közben kezeimet. Visszanézek rá, és várok, Kíváncsian előtte állok. Nem tudom mit akar mondani, Én megsem tudok szólalni. Lassan kezét csípőmre vezeti, Közel hajol, elkezd nevetni. Mosolygok rajta, közelebb ránt, Hogyan is szerethettem mást? Gyönyörű szeme felcsillan, Mosolyom hirtelen elillan. Vállára helyezem karom, Lassan lábujjhegyre állok. Megcsókol, majd újra csak néz, Megőrjít, ahogyan hozzám ér. Hátam mögött kezeit összefonja, Szememet nézi, mosolyogva. Hozzám sem szólt, csak átölelt, De jó lenne így maradni örökre.
2
0
336