Bevezető
01
02
03
04
05
06
Utószó
01
Első számú szabály: Ne légy szerelmes abba a személybe, akivel barátság extrákkal viszonyod van



– Tényleg nem értem, hogyan lehetsz vele ha nem is vonzódsz hozzá. Úgy értem nézz csak rá – jelenti ki YeRim álmodozva pillantva az említettre, aki egy padnál ült, nem olyan messze tőlük, más fiukkal beszélgetve.

– Yah, csukd be a szád és ne nyáladdzál utána. Egyébként a vonzódás...nem számít, hogy régóta ismerem, sőt emiatt olyan mintha a bátyám lenne – válaszolt SaeRon az elején indulatosan, ám a vége fele inkább szeretetteljesen, majd ő is a férfi irányába nézett.

Azonban az igazság az, hogy SaeRon hazudik, mert tulajdonképpen vonzódott HeeSeunghoz minek köszönhetően, néha lehetett érezni a köztük lévő szexuális feszültséget. Ennek a dolognap az elején, igyekezett ezt a vonzódást elkerülni, arra hivatkozva, idővel elmúlik. Viszont nem egészen így volt.

Nem feltétlenül tudta mit érezz HeeSeung iránt, s őszintén szólva megérteni sem igazán tudta. Ahogy a fiatal férfi tetteit, pillantását sem igazán tudta hova tenni, hiszen voltak pillanatok mikor nem úgy viselkedett mint ahogy szokott. Olyan volt mintha HeeSeung is hasonlóan érezne mint ő. De nem akart kockáztatni, így soha nem is tette szóvá.

– SaeRon te komolyan nem úgy látod ahogyan kellene? HeeSeung a megtestesült isten – sóhajt fel továbbra is az említettre pillantva. – Fogadok a pénisze is... – ezen a ponton SaeRon befogta barátnője száját még mielőtt kimondhatta volna a teljes mondatát. Ugyan már megszokta, hogy barátnője perverz volt, viszont néha túl megy egy bizonyos határon. Nem az volt a probléma, hogy ilyen intim dologról beszélt, sokkal inkább az akiéről volt szó, ami féltékenyé tette bár maga sem tudja miért.

– Yah, YeRim, mi lett veled, hogy az ő péniszéről kezdesz el csevegni? – förmedt rá suttogva, hogy csak ők hallják.

– De be kell látnod, szinte biztos szép..nem is, sokkal inkább csodás méretekkel van megáldva, hiszen csak nézz rá – pillant az említett férfi nadrágjára, ami kissé kiemelkedett ott ahol kell. Akaratlanul is oda pillantott, emlékezve arra az estére mikor HeeSeung részegen ment hozzá majdnem teljesen meztelenre vetkőzve ahogyan belépett a lakásba. Nyilván pár pillanatra megnézte a férfit csodálkozva méretein, ami szépen kimutatta magát alsóján. Az emlékre beharapja ajkait, amit a másik észre is vett. – Látod, mondtam én neked. Nem tudod visszafogni magad – kuncogja YeRim megbökve barátnője karját.

– Fejezd már be. Ha ennyire akarod feküdj le vele – csattan fel megelégelve gyerekes viselkedését, mire barátnője csillogó szemekkel fordul felé.

– Komolyan? Megtehetem? – hitetlenkedve nézett rá, megrázva a fejét egy idő után, feladva, miszerint értelmesen lehet vele beszélni. Néha tényleg nagyon átesik a ló túloldalára.

– Sziasztok lányok – lép oda hozzájuk HeeSeung helyet foglalva mellettük. Egy ideje már észrevette, hogy SaeRon kissé szomorkás, ezért úgy döntött kideríti mi lehet a baj. – Miről beszéltetek? – kíváncsiskodik hátha megtudja amit szeretne. Mindkét lány lefagyva pislog pár másodpercig, ami azt az érzést kelti a fiatal férfiban, valami biztosan történt.

– Semmi különöset – válaszolt végül SaeRon váll vonogatva, de még mielőtt bármit mondhatott volna még, barátnője közbe szólt.

– Szabad vagy ma este? – tért a lényegre a szőkeség, ami mindenkit meglepett. De amint észhez tért HeeSeung óvatosan a másikra pillantott, aki szintén értetlenül állt a dolgok elé. Nem gondolta volna, ekkora merész lesz barátnője, ezért sem tudta mit tegyen. Csak abban reménykedett, hogy a fiatal férfi valami ürüggyel visszautasítja eme csábító ajánlatot. Már csak a puszta gondolattól, hogy ők ketten lefeküdnek felfordul a gyomra és rosszul van.

– Ne haragudj, de már van programom – utasítja vissza kedvesen, mivel nem akarja megbántani. SaeRon eközben igyekezet visszafogni irdatlan nagy mosolyát, nehogy még feltűnő legyen valakinek. Ugyan kissé rosszul érezte magát, amiért YeRim csalódott, de nem tudott mit tenni.

– Azt hiszem nekünk mennünk kéne. YeRim holnap találkozunk – áll fel megölelve barátnőjét, mire az mosolyogva köszön el, majd a közös lakás irányába indul, amit HeeSeungal együtt fizetnek. Ismerik egymást gyerekkoruk óta, így nem féltek albérletbe költözni az egyetem alatt. Megbíztak egymásban, és így mindkettejüknek sokkal kényelmesebb volt. Felosztották egymás közt a munkát, a költségeket, pluszba nem kellett valami idegennel a koliban nyomorogniuk. 

© Seolhee Byun,
книга «Csak barátok».
Коментарі