Bevezető
01
02
03
04
05
06
Utószó
03
Harmadik számú szabály: Nincsenek érzelmek, csakis szex

– Hey – szólal meg egy egészen magas fiatal férfi, sötét szemekkel, amik most nagyon is kivehetőek voltak a klub fényeinek hála.

– Szia – viszonozza kedvességét a lány miközben beleillik a koktélba, amit nem rég kért magának.

– Egyedül? – kérdezi újra az idegen, magára vonva SaeRon tekintetét. Nem igazán tudta mit válaszoljon, hiszen egyértelmű volt a dolog, és nem is értette miért kérdezett rá, így hát csak bólintott válasz gyanánt. – Zavarna ha csatlakoznék? – újabb kérdés, ami ugyan nem lepte meg hiszen számított rá.

– Nem – adta a rövid választ, ami látszólag nem igazán tetszett a másik félnek, azonban nem szólt semmit. Egy kis ideig beállt közéjük a csend, amit ismét a férfi tört meg, majd ezt követően elkezdtek csevegni egymással, mindenféle témákról csakhogy elüssék az időt. És persze, hogy oldják a hangulatot kettejük közt. Egy idő után a fiatal férfi megérinti SaeRon combjait ezzel felhívva magára a figyelmet. A lány hirtelen nagyon melegnek érezte a helyiséget. Nem volt meglepö reakciója, hiszen egy jó ideje nem volt férfival, és azért hiányzott már neki ez az érzés.

– Mit szólnál, ha elmennénk táncolni? – suttogja fülébe, majd hátrébb húzódik kezét nyújtva felé. SaeRon pár másodpercig csak nézi. Ujjai vékonyak és hosszúak voltak, és biztos volt benne, hogy csodákra képes vele. Erre a gondolatra viszont elmosolyodott majd elfogadta a felkérést. Igyekezett a lehető legjobban érezni magát azon az estén, teljesen megfeledkezve HeeSeungrol, az összes figyelmét annak a szexi fiatal férfinak szentelve.

Szerencsére nem voltak sokan a táncparketten, így nem volt kényelmetlen ott tartózkodni. Minden figyelmeztetés nélkül a fiatal férfi megragadja a lány feszes fenekét, közelebb húzva magához, elkezdve a zene ritmusára táncolni. SaeRon egy apró nyögést hallatott mikor megfogta a férfi, amit ő valószínűleg nem hallott, a hangos zene miatt. Megfordult háttal neki, testét olyan módon ringatva, amit mások irigyelnének. Ám ez mozdulat megtette a hatását, mivel a férfi megragadta csípőjét, így érezhette éledező tagját, ekkor viszont vissza fordult hozzá kezeit hajába túrva, majd elkezdte csókolgatni nyakát. Erre a fiatal férfi újra fenekére helyezte kezét ezúttal erősebben fogdosva. Mindketten hosszan beszívták a levegőt, érezve mintha az körülöttük felfórosodott volna sokkal kényelmesebbé varázsolva a helyet. Azonban ezt valaki tönkre tette méghozzá azzal, hogy megragadta SaeRon karját és elhuzta a jóképű férfitól. A lány kissé zavartan fordult meg észrevéve HeeSeungot.

– Velem jössz – préseli ki fogai közt állkapcsát összeszorítva a méregtől.

– De... – fogja meg a másik is a lány kezét majdhogynem szomorúan.

– Hamar visszatérek – mosolyog rá a lány, még úgyis hogy nem biztos visszatér, majd HeeSeung után indult, aki gyorsan szétnézett majd behúzta a mosdóba, a pultnak lökve finoman, hogy a feneke a csípőjéhez érjen.

– Ki volt ez a férfi? – suttogta kérdését fülébe mire megborzongott, de nem akart válaszolni. Igazságtalannak tartotta, hogy míg ő más lányokkal találkozgat neki nem lehet. Miért is érdekelte volna ez HeeSeungot?

– Miért?

– Nem válaszolsz? – finoman megcsapta fenekét mire SaeRon meglepetten felnyögött. Nem kicsit lepte meg ez a viselkedés, és nem tudta hova tenni, de tagadhatatlan mennyire tetszett neki.

– Nem számít – nyögte végül miután öt alkalommal finoman fenekére csapott.

– Én is így gondoltam – elégedett vigyor jelent meg ajkain, majd megragadva SaeRon kezét kivezette a mosdóból, illetve a klubból is.

© Seolhee Byun,
книга «Csak barátok».
Коментарі