05
Ötödik számú szabály: Ne festess bele semmilyen érzelmet
SaeRon kinyitotta szemeit, mivel a nap besütött az ablakon, ezzel félbeszakítva édes álmát. Néhányszor pislogott, hogy megszokja a hirtelen ért fényt, majd lassan leszáll az ágyból, körülnézve, ám ne találja a szoba tulajdonosát. Vajon hol lehet? Nagyot sóhajtva magára veszi HeeSeung ingét, majd a konyhába indul, hogy főzhessen magának kávét, abban reménykedve hátha ő is ott van. Azonban rajta kívül senki sem tartózkodott a lakásban. Kissé szomorúan lép a szekrényhez, kivéve egy bögrét amiben majd készíti a forró italt, mikor is észreveszi a cetlit. Óvatosan felveszi, hogy el tudja olvasni.
„ El kellett mennem egy projekt miatt. Nem maradok sokáig, addig is vigyázz magadra, és reggeliz.
A te HeeSeungod"
Megrázza a fejét a másik gyerekességén, de azért jól esik neki, hogy tudatta vele, hova ment. Legalább nem kell aggódnia. Immáron jobb kedvel lát neki a kávé készítésének, és amíg az kifő addig felvesz valami kényelmes darabot, elvégre nem maradhat egész nap HeeSeung ingében. Bár igazán csábító gondolat. Mosolyogva indul a szobája felé, a szekrény előtt megállva, hogy ki tudjon venni egy bővebb fazonú nadrágot és egy egyszerű felsőt. Mire visszaért kész is lett a kávé így csak kiöntötte a bögrébe, majd a kis erkélyre indult, hogy ott fogyassza el a forró italt. Általában együtt szokták meginni, minden témáról beszélgetve, ami éppen aktuális volt számukra. De most hogy nem volt ott, elkezdett azon aggódni, vajon helyes- e amit tesznek. Nem tudta mit tegyen, szeretet volna véget vetni ennek ugyanakkor mégse, hiszen tagadhatatlan mennyire imádják egymás társaságát az ágyban is. Vagy talán éppen ezért nem akar véget vetni ennek, mert tudja, HeeSeung mennyire jól végzi dolgát? Túl sok kérdés, válasz pedig semmi, ami megőrjíti SaeRont. Talán meg kellene beszélnie vele a dolgokat, viszont nem akarja, hogy félreértse, így próbál egyedül rájönni a válaszokra.
SaeRon kinyitotta szemeit, mivel a nap besütött az ablakon, ezzel félbeszakítva édes álmát. Néhányszor pislogott, hogy megszokja a hirtelen ért fényt, majd lassan leszáll az ágyból, körülnézve, ám ne találja a szoba tulajdonosát. Vajon hol lehet? Nagyot sóhajtva magára veszi HeeSeung ingét, majd a konyhába indul, hogy főzhessen magának kávét, abban reménykedve hátha ő is ott van. Azonban rajta kívül senki sem tartózkodott a lakásban. Kissé szomorúan lép a szekrényhez, kivéve egy bögrét amiben majd készíti a forró italt, mikor is észreveszi a cetlit. Óvatosan felveszi, hogy el tudja olvasni.
„ El kellett mennem egy projekt miatt. Nem maradok sokáig, addig is vigyázz magadra, és reggeliz.
A te HeeSeungod"
Megrázza a fejét a másik gyerekességén, de azért jól esik neki, hogy tudatta vele, hova ment. Legalább nem kell aggódnia. Immáron jobb kedvel lát neki a kávé készítésének, és amíg az kifő addig felvesz valami kényelmes darabot, elvégre nem maradhat egész nap HeeSeung ingében. Bár igazán csábító gondolat. Mosolyogva indul a szobája felé, a szekrény előtt megállva, hogy ki tudjon venni egy bővebb fazonú nadrágot és egy egyszerű felsőt. Mire visszaért kész is lett a kávé így csak kiöntötte a bögrébe, majd a kis erkélyre indult, hogy ott fogyassza el a forró italt. Általában együtt szokták meginni, minden témáról beszélgetve, ami éppen aktuális volt számukra. De most hogy nem volt ott, elkezdett azon aggódni, vajon helyes- e amit tesznek. Nem tudta mit tegyen, szeretet volna véget vetni ennek ugyanakkor mégse, hiszen tagadhatatlan mennyire imádják egymás társaságát az ágyban is. Vagy talán éppen ezért nem akar véget vetni ennek, mert tudja, HeeSeung mennyire jól végzi dolgát? Túl sok kérdés, válasz pedig semmi, ami megőrjíti SaeRont. Talán meg kellene beszélnie vele a dolgokat, viszont nem akarja, hogy félreértse, így próbál egyedül rájönni a válaszokra.
Коментарі