Bevezető
01
02
03
04
05
06
Utószó
06
Hatodik számú szabály: Tartsd észbe, nem minden barátság extrákkal végződik barátsággal

Mindketten kibontották a hideg sört, majd ittak belőle pár kortyot.

– Milyen filmet választottál? – kérdezte HeeSeung, kényelmesen elhelyezve magát a kanapén.

– Romeo és Júlia – adta meg a rövid választ SaeRon, elgondolkodva mennyire jól nézz ki a színész aki játssza a szerelmes fiút.

– Yah, komolyan mondod? Mintha filmet beszéltünk volna meg – kiállt fel a fiatal férfi, mivel kissé meglepi a másikat, de az csak mosolyog. Tudja nagyon jól, hogy SaeRon el fogja sírni magát, viszont ezt ő nagyon nem szeretné, de mégis mit tehetne. Ha már megígérte, hogy azt néznek amit a fiatal nő akar.

– De ez is film HeeSeung, ne siránkozz már.

– Rendben, de csak, hogy tudd, nem hozok neked zsepit ha elbőgnéd magad. – figyelmeztette felmutatva ujját, amit természetesen a lány viccesnek talált, azonban valóban komolyan gondolta. De mindhiába, hiszen már eléggé ismerte, hogy tudja amúgy is fog hozni hiába állítsa az ellenkezőjét, hiszen HeeSeung mindig ott volt neki amikor csak szüksége volt valakire, ahogy ő is a fiatal férfi számára, s ez nem fog változni. SaeRon kicsit távolabb teszi maguktól a kapcsolót, majd kényelembe helyezve magát minden figyelmét az eseményekre szenteli, ami nem mondható el a másik félről is. Lopva rá pillantott néha a mellette helyet foglalóra, a barátságukon gondolkodva, illetve azon, hogy mennyi minden változott az utóbbi időben. Tagadhatatlan mennyire fontosak lettek egymásnak, minden értelemben, még ha ezt nem is vallják be, de HeeSeung érzi, miszerint ez már több mint barátság. 

© Seolhee Byun,
книга «Csak barátok».
Коментарі