- Jóóó....mi a baj úgy nézel rám mit aki kisértettet látott?- nézett rám aggódva.
- Ja semmi csak rosszat álmodtam.- füllentettem, bár még magam sem tudom miért? Csak úgy ösztönösen jött.
- Ja akkor jól van már megijedtem.- mondta majd kiment a szobából. Nem tudom miért hazudtam Scottnak hiszen ez csak egy álom volt, ami lényegében jelenlegtelennek számít hiszen ez csak a fantáziám szüleménye volt. De most már ideje lenne készülődnöm, mert ma van évnyitó és még Biával és Rayel is beszéltem, hogy még előtte találkozom velük. Így ki is pattantam az ágyból és elindultam a szekrényem felé, hogy elővegyem a kötösöm. Gyorsan belebújtam és már indultam is ki az ajtón le a konyhába. Már éppen a lépcső alján voltam így kanyarodtam volna ki a fal takarásából, amikor meghallottam Scott hangját így megtorpantam.
- Ma egészen furcsán viselkedett Beca, amikor bementem a szobájába felébreszteni.- mondta Scott.
- Miért mi történt?- kérdezte apa.
- Amint benyitottam az ajtaján ő hirtelen felült és olyan rémülten nézett rám.- mondta kis ijedtséggel a hangjában Scott.
- Biztos csak rosszat álmodott- mondta apa.
- Nem hiszem, mert amikor rákérdeztem, akkor ugyan ő is ezt mondta, de éreztem a hangján, hogy hazudik.
- Talán arra célzol, hogy megtörtént vele is az álom?- kérdezte apa. Velem is? Ezt hogy érti apa talán az amit álmodtam még sem csak egy sima álom volt?
- Nem tudom, de nekem nagyon úgy tűnik.- mondta.- De egyáltalán nem biztos hiszen lehet hogy még is csak simán rosszat álmodott és csak én kombináltam túl az egészet.- mondta kicsit szomorkásan Scott. És ekkor úgy döntöttem, hogy kilépek a fal takarásából és elindultam a konyha felé. Apa és Scott amint meglátott rögtön el is hallgattak és felém kapták a fejüket. Ez is nekem nagyon furcsa volt, de próbáltam úgy tenni, mint aki az előbbi beszélgetést meg sem hallotta. Le is ültem az asztalhoz, de ők még továbbra is engem néztek. Talán sejtik, hogy az előbbi beszélgetésüket meghallottam. De én továbbra is próbáltam úgy csinálni mint, aki semmiről sem tud. Majd mivel egyikük sem csinált semmit így úgy döntöttem, hogy csinálok magamnak egy kis gabonapelyhet reggelire. Miközben elmentem mellettük végig minden mozdulatomat a szemükkel követek, ami elég zavaró volt. És azt is végig nézték, ahogy elkészítem a gabonapelyhet majd vissza ülök a székemre. Szerencsére pont, akkor érkezett meg Jess amikor leültem a székembe, így Scott és apa eddigi belém fektetett figyelme is azonnal elillant. Apa felpattant a helyéről és elkezdtett reggelit készíteni Jessnek és Scottnak. Én pedig próbáltam most minél hamarabb megenni a reggelim. Miután kész lettem beraktam a tálat a mosogatóba, majd már indultam is vissza a szobámba. Ott rögtön neki is kezdtem a készülődésnek. Miután felvettem az ünneplőmet, ami egy fehér rövid ujjú ingből, egy fekete hosszú szárú passzos nadrágból és a fekete magassarkú cipőmből állt. Majd felvittem a szokásos mindennapi sminkemet, ami egy kevés korrektorból, szempillaspirálból és egy baba rózsaszín szájfényből állt. Miután még ma nem lesz óránk így csak a fekete kistáskámat és benne a pénztárcámat és a töltömet viszem. És mikor ránéztem a telómra már 7 órát mutatott. Pont időben lettem kész, mert egy gyalog tíz percnyire lévő kis kávézóban beszéltem találkát Biával és Rayel. Így már mentem is le. Lent a nappaliban ott ült már az egyik kanapéban Scott és a telefonját nyomkodta. Ez a másik dolog amiben megváltozott amióta elment az iskolánkból. Azelőtt mindig késésben volt és kapkodott most meg 1 órával iskola kezdés előtt készen van. Már rá sem ismerek. Ez már nem ő. Az én jófej, menő, kicsit bunkó, de attól még gondolkodó és kedves bátyám. Még mióta másik iskolába jár azóta nagyon keveset beszélünk, ami nekem nagyon hiányzik. Szóval egy szóval hiányzik a régi Scott. Amikor meglátott felnézett a telefonjából, de én próbáltam úgy tenni, mint ha ott se lenne. Odamentem a kulcsomért és közben nagyon zavaró volt, hogy néz. A kulcsom gyorsan beleraktam a táskámba. Majd odamentem a fogashoz és levettem a fekete bőrdzsekim. Gyorsan belebújtam és már indultam is. Mivel apa már 15 perce elment a kocsijával dolgozni így a házunk előtt már csak Scott fekete BMW-je állt, amit két hónapja kapott apától a születésnapjára. Épp hogy elmentem a fekete gyönyörűség mellett, amikor kinyílt a bejárati ajtó és Scott szaladt ki rajta.
- Beca!- kiáltott utánam. És közben elindult utánam.
- Igen?- fordultam felé.
- Ne vigyelek el?- kérdezte.
- Nem kell! Maradj nyugodtan itthon és vigyázz Jessre.- mondtam.
- Nyugi hamar megjárjuk, addig kibírja.- mondta. Nem akarom megbántani, de most nincs kedvem vele beszélni. Hirtelen eszembe jutott a reggeli beszélgetése apával és lehet, hogy csak azért akar elvinni, hogy addig is fagasson, de most ehhez tényleg semmi kedvem nincs.
- Hát nem is tudom. Talán majd legközelebb jó?- mondtam neki.
- Na ugyan gyere legalább hamarabb ott leszel.- érvelt.
- Jó akkor vigyél el.- adtam meg magam, mert tudtam, hogy hajthatatlan. Kinyitotta az ajtót és beszállt én pedig mellé az anyós ülésre. És gyorsan becsatoltuk a biztonsági övet.
- Na és hova lesz a fuvar?- próbált kicsit viccelődni.
- A kávézóba.- mondtam.
- Rendben.- mondta. Majd beindította a kocsit és már indultunk is a kávézó fele. Ő a tekintetét az útra szegezte. Én pedig az ablak felé fordultam és a házakat néztem. Néha Scottra néztem és olyankor láttam, hogy valamin nagyon gondolkodik, de nem meri hangosan elmondani. Még egy ideig néztem ki az ablakon majd megláttam a kávézót. Scott lassított és amikor megállt én kiszálltam. Még mielőtt becsaptam volna a kocsi ajtót felé fordultam.
- Köszi a fuvart.- mondtam.
- Igazán nincs mit.- mondta. Majd becsaptam a kocsi ajtót. Még utoljára egymásra néztünk és elköszönés képpen bólintottunk egymásnak majd elhajtott. Bementem a kávézóba az egy sarokban lévő boxban már ott ült Ray és a telóján nézett éppen valamit. Odamentem hozzá. Ő erre felnézett rám és elmosolyodott.
- Szia!- köszöntem neki. És megöleltem majd leültem vele szemben.
- Szia!- köszönt vissza.- Bia?- kérdezte.
- Nem tudom rá írok.- mondtam. Elő is vettem a kistáskámból a telóm és feloldottam.

Beszélgetésem Biával:

Én:
Szia!

Bia:
Szia!- írt vissza meglepő módon hamar.

Én:
Mikor érsz ide?

Bia:
2 perc és ott vagyok

Én:
Oké- írtam majd kiléptem a Messengerből ezt követően, pedig lezártam a telefonom is.

- 2 perc és itt lesz.- mondtam Raynek.
- Rendben.- mondta. Majd kicsit beszélgettünk még felesleges témákról. Majd 2 perc múlva meg is érkezett Bia. És miután megölelt mindkettőnket aztán le is ült Ray mellé.
- Sziasztok!- köszönt.
- Szia!- köszöntünk egyszerre Rayel.
- Már kértetek?- kérdezte Bia.
- Még nem megvártunk téged.- mondta Ray.
- Amúgy Beca amikor jöttem ide felé láttam Scott kocsiját, ahogy a kávézó elől hajtott el.- mondta Bia. Hát igen tudják, hogy már lassan 2 éve nem jövök ki annyira Scottal, így gondolom furcsálják majd, hogy most ő hozott el ide.
- Hát igen... azért volt itt, mert elhozott.- kicsit meglepődtek, de láttam, hogy örülnek neki.
- Na örülök neki, akkor kibékültetek?- kérdezte Bia.
- Hát az azért nem mondanám, hogy kibékültünk, de úgy tűnik, hogy észre vette, hogy nem a legjobb a kapcsolatunk és most próbál velem több időd tölteni, meg egy kicsit beszélgetni velem.- mondtam.
- Na ez is haladás.- mondta Ray. És ekkor megérkezett a pincér.
- Sziasztok!- köszönt.- Mit kértek?- kérdezte egy féloldalas mosoly keretében.
- Én egy kapucsínót szeretnék kérni és egy csokis croissant.- mondtam.
- Én is egy kapucsínót és egy vaníliás croissant kérek.- mondta Bia.
- Én egy tejes kávét és egy csokis croissant.- mondta Ray. A pincér leírta a rendelésünket egy noteszba majd ment is elkészíteni és kihozni. Hamar kihozta a rendelésünket. Még beszélgettünk egy kicsit miközben meg reggeliztünk. Majd már indultunk is a suliba.