4. rész
Másnap reggel mikor felébredtem. A telómért nyúltam, hogy megnézzem az időt. De fél órával hamarabb felébredtem, mint általában. Így úgy döntöttem, hogy még kb. 10 percet telózok utána megyek készülődni. Megnéztem az üzeneteimet, de csak Jess írkált nekem még este meg küldött pár vicces videót. Nagy bánatomra Bia még mindig nem írt vissza. Ami hogy őszinte legyek eléggé frusztrált még sosem volt ilyen, hogy ne írt volna vissza. Van egy, olyan érzésem, hogy valami baj van. Elkezdtem nézni, hogy mikor volt elérhető, de az 18 órával ezelőtt volt, akkor amikor rosszul lett Bia. Nem tudom miért, de nagyon gyanús nekem ez az egész szitu. Nem sokkal később belépett Scott majd amit látta, hogy ébren vagyok kiment. Ezzel jelezve, hogy ideje lenne készülődnöm. Így elő is vettem a szobámban uralkodó félhomályban pár tetszőleges ruhadarabot majd miután felvettem, lementem reggelizni. Mikor már az ételt is megettem, amit apa csinált elindultunk Jess-sel a suliba.
Bár a napom nem volt, ugyanolyan Bia nélkül, de jól el voltunk Ray-el, viszont ennek ellenére is nagyon hiányzott nekem.
~Egy hónappal később~
Már lassan egy hónapja, hogy szinte semmi hírt nem kapunk Biáról, ami egyre aggasztóbb. Az osztályfőnöktől tudtuk meg az évnyitó napja után pár nappal, hogy Bia szülei kiirattak a suliből Biát és már új iskolába jár. Amit nem tudok hova tenni hiszen imádott ide járni, akkor meg miért tett ilyet? Az egész annyira zavaros. A neki küldött üzenetekre sem válaszolt, sőt még nem is látta azokat és azóta nem is volt egyszer sem elérhető. Olyan mintha meghalt volna. És nem sokára itt a születésnapom, így addig szeretnék kapcsolatban lépni valahogy Biával, viszont, amikor elmentem hozzájuk nem nyitottak ajtót. Nem tudom mit csináljak. Hiszen első osztályos korunk óta barátok vagyunk. Szóval lassan 10 éve. Sokszor olyanok voltunk, mint akik összenőttek. Ekkor viszont a telefonom kijelzőjén megláttam, hogy késésben vagyok és, hogy ideje lenne indulnom. Mivel ma van Ray születésnapja, ami azt jelenti, hogy egy hét múlva az enyém lesz. Éppen Rayékhez tartottok, hogy felköszöntsem. És magamban abban reménykedek, hogy hátha eljön Bia is, hiszen nincs sok barátunk, így csak mi lettünk volna ott meg Ray családtagjai.
Nagyon jól éreztem magamat Ray buliján és szerintem, ezzel nem vagyok egyedül. Ray is nagyon boldog volt, hogy mind ott voltunk, kivéve Biát. Talán ez volt az a dolog, amiért az elején kissé lehangolt volt. Viszont a végén sikerült többé kevésbé megfeledkeznie arról, hogy nem jött el, és őszinte boldogsággal tudott szórakozni. Szóval mindent összevetve nagyon jó volt Ray születésnapi bulija.
~Két nappal később~
Ray mellett ülök a teremben és várjuk a tanárt. Ez az utolsó óra és végre vége a napnak. Ray egyre rosszabbul néz ki mellettem.
- Valami baj van?- néztem rá aggódva.
- Nem csak kicsit fáj a fejem, de jól leszek.- próbált megnyugtatni, de nem igazán sikerült neki, ugyanis hallatszott a hangján, hogy kicsit szenved. Kicsit ugyan megnyugtatott, de 1 hónapja ugyan ez volt Biával is.
~Másnap~
Ma nem jött Ray suliba. És valamiért az az érzésem, hogy nem csak azért nem jött, mert megbetegedett, hanem sokkal több van emögött. Csak még azt nem tudom, hogy mi, de ha nem fog ő se visszajönni, akkor biztos neki állok és mindenképpen ki fogom deríteni, hogy mi történik a barátaimmal. Ugyanis egyre gyanúsabb nekem. Viszont először át kell veszelnem ezt a mai napot, és meg kell birkóznom a magánnyal.
~Öt nappal később~
Ma van a születésnapom, és hiába egy boldog napnak kellene lenni nagyon rossz, hogy se Bia, se Ray nincsenek itt és még az üzeneteimre sem válaszolnak. És a legrosszabb, hogy két nappal ezelőtt Ray szülei kiiratták Rayt az iskolánkból és ő is átment egy másik suliba. Ez nekem nagyon gyanús. Ma vasárnap van így holnap suli.
Nagyon jó volt a bulim. De nagyon hiányoztak Biáék. Mondjuk azért is, mert ők a legjobb barátaim, de most valahogy úgy érzem mintha ez a barátság csak egyoldalú lett volna, és még annyira sem méltatnak, hogy válaszoljanak nekem, hogy legalább kevésbé aggódjak. Na mindegy inkább megyek aludni mivel holnap suli.
Bár a napom nem volt, ugyanolyan Bia nélkül, de jól el voltunk Ray-el, viszont ennek ellenére is nagyon hiányzott nekem.
~Egy hónappal később~
Már lassan egy hónapja, hogy szinte semmi hírt nem kapunk Biáról, ami egyre aggasztóbb. Az osztályfőnöktől tudtuk meg az évnyitó napja után pár nappal, hogy Bia szülei kiirattak a suliből Biát és már új iskolába jár. Amit nem tudok hova tenni hiszen imádott ide járni, akkor meg miért tett ilyet? Az egész annyira zavaros. A neki küldött üzenetekre sem válaszolt, sőt még nem is látta azokat és azóta nem is volt egyszer sem elérhető. Olyan mintha meghalt volna. És nem sokára itt a születésnapom, így addig szeretnék kapcsolatban lépni valahogy Biával, viszont, amikor elmentem hozzájuk nem nyitottak ajtót. Nem tudom mit csináljak. Hiszen első osztályos korunk óta barátok vagyunk. Szóval lassan 10 éve. Sokszor olyanok voltunk, mint akik összenőttek. Ekkor viszont a telefonom kijelzőjén megláttam, hogy késésben vagyok és, hogy ideje lenne indulnom. Mivel ma van Ray születésnapja, ami azt jelenti, hogy egy hét múlva az enyém lesz. Éppen Rayékhez tartottok, hogy felköszöntsem. És magamban abban reménykedek, hogy hátha eljön Bia is, hiszen nincs sok barátunk, így csak mi lettünk volna ott meg Ray családtagjai.
Nagyon jól éreztem magamat Ray buliján és szerintem, ezzel nem vagyok egyedül. Ray is nagyon boldog volt, hogy mind ott voltunk, kivéve Biát. Talán ez volt az a dolog, amiért az elején kissé lehangolt volt. Viszont a végén sikerült többé kevésbé megfeledkeznie arról, hogy nem jött el, és őszinte boldogsággal tudott szórakozni. Szóval mindent összevetve nagyon jó volt Ray születésnapi bulija.
~Két nappal később~
Ray mellett ülök a teremben és várjuk a tanárt. Ez az utolsó óra és végre vége a napnak. Ray egyre rosszabbul néz ki mellettem.
- Valami baj van?- néztem rá aggódva.
- Nem csak kicsit fáj a fejem, de jól leszek.- próbált megnyugtatni, de nem igazán sikerült neki, ugyanis hallatszott a hangján, hogy kicsit szenved. Kicsit ugyan megnyugtatott, de 1 hónapja ugyan ez volt Biával is.
~Másnap~
Ma nem jött Ray suliba. És valamiért az az érzésem, hogy nem csak azért nem jött, mert megbetegedett, hanem sokkal több van emögött. Csak még azt nem tudom, hogy mi, de ha nem fog ő se visszajönni, akkor biztos neki állok és mindenképpen ki fogom deríteni, hogy mi történik a barátaimmal. Ugyanis egyre gyanúsabb nekem. Viszont először át kell veszelnem ezt a mai napot, és meg kell birkóznom a magánnyal.
~Öt nappal később~
Ma van a születésnapom, és hiába egy boldog napnak kellene lenni nagyon rossz, hogy se Bia, se Ray nincsenek itt és még az üzeneteimre sem válaszolnak. És a legrosszabb, hogy két nappal ezelőtt Ray szülei kiiratták Rayt az iskolánkból és ő is átment egy másik suliba. Ez nekem nagyon gyanús. Ma vasárnap van így holnap suli.
Nagyon jó volt a bulim. De nagyon hiányoztak Biáék. Mondjuk azért is, mert ők a legjobb barátaim, de most valahogy úgy érzem mintha ez a barátság csak egyoldalú lett volna, és még annyira sem méltatnak, hogy válaszoljanak nekem, hogy legalább kevésbé aggódjak. Na mindegy inkább megyek aludni mivel holnap suli.
Коментарі