A suliba az évnyitó után az osztályteremben várakoztunk, hogy jöjjön Mr. Adams-et. Én már alig várom, hogy ezen a 3 osztályfőnöki órán is túl legyünk.

Végre túl vagyunk az első az ofi órán. Már csak kettő van hátra és mehet mindenki amerre lát. Most kaptunk egy 15-20 perces szünet. Én és Bia elmentünk mosdóba. De Bia egész ofi órán olyan sápadt volt és látszott rajta, hogy beteg. Amit beértünk a mosdóba rögtön be is rohant az egyik fülkébe. Hallottam ahogy odabent liheg és levegő után kapkod. Senki nem volt rajtunk kívül bent így nyugodtan beszélgethetünk.
- Minden rendben?- kérdeztem félve.
- Igen, persze csak egy perc és összeszedem magam.- mondta.
- Bia látom rajtad, hogy nem vagy jól kérlek enged, hogy megpróbáljak segíteni.- mondtam ijedt hangon elvégre a legjobb barátnőm és féltem.
- Rendben.- felelte megadva magát.
- Mi a bajod?- kérdeztem rá.
- Iszonyatosan fáj a fejem, kicsit hányingerem is van, meg olyan mit ha forogna velem az egész világ.- mondta fájdalmasan. Az első dolgot mondtam, ami eszembe jutott.
- Kérsz fájdalom csillapítót vagy egy kis vizet vagy hívjam fel a szüleidet, hogy jöjjenek be érted?- kérdeztem.
- Először megpróbálom a fájdalom csillapítót, de ha nem hat, akkor megkérem anyut, hogy jöjjön értem.- mondta és érződött a hangján, hogy szenved. Nagyon fájt már hallanom is, hogy a legjobb barátnőm szenved. Gyorsan előkutatam a kistáskámból a pirulát, de jó, hogy mindig van nálam. Bia közben kijött a fülkéből és elővet egy palack vízet majd odaadtam neki a pirulát, amit gyorsan le is nyelt. Vártunk egy kicsit majd vissza mentünk az osztályterembe, de Bián látszott, hogy csak egyre rosszabbul van. És még a szünetnek sem lett vége így megmondtam Raynek, hogy ha Mr. Adams kérdezi mondja meg, hogy Bia nem érzi jól magát és én azért nem vagyok ott az órán, mert vigyázok Biára addig amíg a szülei meg nem érkeznek. Ray azért még gyorsan elköszönt Biától és, mivel Biának holnap lesz a születésnapja így előre is boldog születésnapot kívánt neki és utoljára megölelte őt aztán már mentünk is vissza a mosdóba. Ahol szerencsére most se volt senki. Gyorsan fel is hívta Bia az anyukáját és közölte vele a rossz hírt. Tudni kell, hogy az Bia anyja nagyon félti Biát és ha már egyet tüsszent is rögtön orvoshoz viszi. Bia anyja így erre már rögtön azt felelte, hogy siett és olyan 5-10 perc és itt is lesz. Minden esetre, amit megérkezik rögtön fel is hívja őt. A maradék időben egy kicsit beszélgettünk.
- Gondolom eléggé rossz lesz, hogy holnap a szülinapodot egész nap betegeskedned kell.- mondtam neki őszinte sajnálattal.
- Ugyan lesz még bőven szülinapom, amit majd még megünnepelhetünk.- mondta.
- Minden esetre boldog születésnapot kívánok előre is és kár, hogy most nem fogjuk tudni megünnepelni a születésnapodat, de jövőre biztos, akkora bulit fogunk rendezni, hogy mindenki 1 évig a te bulidról fog beszélni.- köszöntettem fel és próbáltam kicsit felviditani.
- Köszi.- mondta nevetve.- Na gyere kérjük egy kikérőt.- mondta kicsit vidámabban. El is mentünk a portára a kikérőért majd mentünk az osztályterembe, hogy az ofő aláírja. És mikor végeztünk mindezzel már hívta is Biát az anyja, hogy itt van a suli előtt. A portáig kísértem ott pedig el is búcsúztunk egymástól. Majd vissza mentem az osztályterembe, ahol a nap hátralévő részét Rayel töltöttem.

Majd haza sétáltam és kicsit ledöltem az ágyamra. Kicsit el is aludtam. Majd amikor felébredtem csak 2 óra volt. Így bedugtam a fülesem és kicsit zenét hallgattam. Egyszer csak úgy döntöttem, hogy megérdeklődöm Biánál, hogy mi a helyzet.

Beszélgetésem Biával:

Én:

Szia!

Hogy vagy?

Voltatok már az orvosnál?

Majd írj ha valamit megtudtál ugyanis halálra izgulom magam miattad!

Írj!

Kérlek


Fura általában rögtön visszaír, ha írok neki. Na mindegy megyek eddig is eszek valamit.

Már este van és még mindig nem válaszolt nekem remélem nincs semmi komoly baja.