Annyira megijedtem, hogy egészen a falig hátráltam, de az oldalam bevertem a mosógép sarkába és a gép tetején lévő öblítős flakon nagy csörömpölve a padlóra esett én pedig a földre ültem és a falnak támasztva a hátamat felhúztam a térdeimet a mellkasomhoz és úgy öleltem át magam. Mert a tükörbe a szemem vörösen világított. De ez hogy lehet? És fény sárkány vagyok vagy nem? De a fény sárkányoknak kéken kéne világítani a szemének és nem vörösen. A fejem még mindig iszonyatosan fáj így lehunytam a szemem hátha segít, de semmi. Hallodtam ahogy valaki fel jön a lépcsőn és megáll az ajtó előtt.
- Beca minden rendben?- kérdezte aggódva Scott. De hiába akartam válaszolni egy hang se jött ki a torkomon a fejem pedig egyre jobban fájt.- Tudom, hogy haragszol rám, de érsd meg, hogy Alex veszélyes és jobb, ha távol maradtsz tőle.- kért lágy hangon Scott. Válaszolni akartam neki, de nem ment.- Beca ez nem vicces kérlek válaszolj.- kért. Én pedig próbáltam összeszedni az erőmet, hogy legalább megszólaljak.- Jó bemegyek, ha nem válaszolsz.- mondta idegesen. Fél perc múlva be is nyitott és odaszaladt hozzá.- Beca ébren vagy?- kérdezte rémülten és kicsit megrázta a vállamat. És hiába voltam magamnál nem tudtam beszélni csak tátogtam, mint a hal. Talán a szememet ki tudtam volna nyitni, de nem mertem.- Apa gyere gyorsan?- kiáltott idegesen és hallottam az aggodalmat is a hangjában. Apa gyorsan majd bejött.
- Úr isten itt meg mi történt?- kérdezte aggódva és hallodtam, hogy ő is leguggolt mellém.
- Nem tudom hallottam egy nagy csörömpölést majd bejöttem és hiába kérdezek tőle bármit a szája mozog, de hang nem jön ki rajta, de szerintem magánál van.- mondta Scott.
- Rendben. Beca ugye magadnál vagy?- kérdezte apa. Bólintottam jelezve, hogy igen.- Rendben próbáld meg kinyitni a szemed.- kért. Rendben megpróbálom. Lassan kinyitottam a szemem majd rájuk néztem, ahogy Scott meglátta a vörösen világító szemem hátra hökelt. Apa meg hátra lépett egy lépést.
- Apa mi ez?- kérdezte Scott ijedten.
- Nem tudom, de nem azt mondtad, hogy kéken világított a szeme az autóbalesetkor?- kérdezte értetlenül apa.
- De kék volt akkor.- mondta és a vörös szememet nézte.
- De akkor, hogy lehet, hogy most piros?- kérdezte értetlen fejet vágva apa. Közben nekem kezdett kicsit enyhülni a fejfájásom. És most arra próbálom összegyűjteni az erőmet, hogy megtudjak szólalni.
- Ne tőlem kérdezd!- háborodott fel Scott.
- Nem segítenétek?- kérdezem rekedtes és gyenge hangon, ekkor mindketten mellettem teremnek és felsegítenek a földről. Alig tudok a lábon állni, így Scott felkapott az karjába és bevitt a szobámba majd óvatosan lefektetett rá. Ahogy betakart, mintha ólom súly nehezedett volna a szememre, egyre nehezebben és lassabban pislogtam majd elaludtam.