A madarak csiripeltek, a lombok közül kiszűrődő nap sugarai megvilágították a kis bokrot mi mögött, immáron, ketten rejtőztünk. Akkor legszivesebben ottmaradtam volna örökre.
A csöndet a fiú csilingelő hangja szakította meg.
- Hogy hívnak?- kérdése meglepő ám de, jogos volt.- Ha nem akarod ne mondd el csak....
- Mex Lee - szakítottam félbe őt.
- De szép neved van!- egy furcsak bizsergés majd érzem hogy arcom égni kezd. Nem értettem akkor hogy ez milyen érzés is pontosan.- Az én nevem Zack Wilson. És 7 éves vagyok.
Na és te?- tényleg velem egy idős.
- Én is 7 éves vagyok. - válaszoltam.
Még egy kicsit beszélgettünk. A beszélgetés végére egész megbátorodtam. Nagyon jó érzés volt végre valakivel beszélni. Eddig csak csúfoltak, átkoztak, vagy megvertek. Mindig mindenki gonosz volt velem. Ez alól csak Zack volt a kivétel. Ő olyan kedves volt velem.

...

Már sötétedett. A falevelek halk susogásba kezdtek, és ringatóztak a széllel. Nagy szürke fehők takarták az eget. A madarak éneke halkult és kiürült a park. Csak mi ketten voltunk még ott. Egy kicsi bokor mögött kuporogva beszélgettünk.
  Egy óriásit dörgött az ég.
A hangos zajra felugrottam, de köszönhetően annak hogy ügyetlen vagyok, megbotlottam és Zackre estem. Ő hátra esett én pedig rá.
Féltem hogy most majd megutál de a helyett hogy ordított vagy ellökött volna, édes nevetésbe kezdett. Olyan aranyosan nevetett hogy én is elmosolyodtam.
Lemásztam a nevető fiúról majd ülő helyzetbe segítettem őt.
- Te aztán félős vagy.- jelentette ki, mire az én arcom megint bizsergett. - De amég én itt vagyok nincs mitől félned!- mondta büszkén és hüvelykujjával a mellkasára mutatott.
Mosolyra húztam szám tettén és meg is nyugodtam.
Ekkor egy hideg valamit éreztem arcomon. Újra és újra.
  Megerett az eső. Felugrottunk és futásnak eredtünk. Csak szaladtunk és szaladtunk de eltévedtünk a fák között. De azért futottunk tovább.
Már csurom vizesek voltunk és bőrig áztunk, de találtunk egy kis kunyhót valahol az erdőben.
Kifújtuk magunkat és nevetni kezdtünk. Már nem is tudom hogy miért.

A kis kunyhóba szerszámok, kagylók, és pokrócok voltak nagyrészt. Én meg is fogtam eggyet a puha anyagok közül és betekertem magunkat.
- Jó éjt Mex! - mondta álmosságtól csengő hangon.
- Jó éjt Zack! - bújtam hozzá szorosabban.




Ott azon az éjjszakán egy kunyhóban, én és ő, összebújva aludtunk el.
És akkor már végre úgy éreztem biztonságban vagyok.