- És mi lesz akkor, ha dacolok? – kêrdeztem kihívóan, folytatva a fül melletti suttogást, mert élveztem, hogy megvéd – nem mintha ez sokszor megtörtént volna-, legalábbis nem bánt – Nem félek tőled.

S hiába szarok be a megjelenésétől, attól még az agyát szeretem húzni. Ajkai közt ismét kidugta a nyelvét, mely súrolta a fülemet, s forró borzongás futott végig gerincemen. Kezeit államról a derekamra vezette, mintha közelebb akarna húzni magához, s bele is markolt.

- Ó, nem akarod azt te tudni, Jimin – eddig színlelt erotikus hangja most sokkal rekettesebb, sokkal szenvedéllyel telibb volt.

Már éppen szóltam volna vissza, amikor egy idegesítő hangot hallottam meg, s tudtam, ebből nem lesz semmi jó.

- Ejnye Cica, nem megbeszéltük, hogy nem mászunk rá gyilkosokra? – kérdezte Seokjin, életemben az ördög megtestesítője, aki előszeretettel játszadozott velem minden értelemben.

Lefejtettem magamról Yoongi kezeit, aki értetlenül figyelt hol engem, hol Seokjin-t, majd szigorúan meredt rám, amikor kezei nem tapizhattak tovább.

- Min Kibaszott Yoongi. Minő meglepetés. – csetintett a nyelvével szórakozottan, egyre csak közeledve felénk.

Féltem, egyenesen rettegtem ettől a személytől, s egy full idegen férfi miatt – aki ráadásul embereket gyilkol- tartom magamat, és magabiztosnak mutatom magamat.

- Úgy tűnik hájas kis seggfej csak a legjobbakat kereszteli el – rántott vállat lazán, alsó ajkát szórakozottan megnedvesítette – De nem bánom, tudod ez a hírnévvel jár.

- Yoongi kérlek ne csi....

- Ebből te maradj ki! – hallgatattak el egyszerre.

Hátráltam egy lépést, és kezeimet a koszos rongyba töröltem tudván. Kezdődik munkám piszkosabb fele. Úgy döntöttem megvárom a gazdámat, jobban mondva egy faszfejt ide lent, s végighallgatom csodás vitájukat.

- Nem kaptál feladatot, és most a pultusunk a következő? – kérdezte az itteni, felemelve a hangját, s velem együtt mindenki kussban maradt, és feszülten figyelte, mi lesz ennek a vége – Ne má’, őt csípem.

- Nem, képzeld díszbuzi, piálni jöttem – dugta zsebre a kezeit oldalra billente a fejét amolyan ’kötöszködsz még, vagy békén hagysz’ fejjel – Foglalkozz a saját dolgoddal, különben én az enyém helyett veled fogok.

Én inkább csak lehorgasztottam a fejemet, nem akartam közéjük állni, vagy a konfliktusuk része lenni, aki csúnyán megjárja. Mondjuk, Seokjint megkapom majd, de ez már más tészta. Amíg ők veszekedtek, kitereltem a vendégeket mondván, ma a főnök hamarabb záratott velünk. A kulcsokért siettem, hogy Yoongi után betudjam nemsokára zárni az ajtót, majd mikor visszafordultam, az arcom előtt pár centivel csapódott a falnak egy vodkáspohár. Egész lényemben megremegtem miközben éreztem, ezért is nekem kell majd „fizetnem”.

- Ha megbocsájtasz Mr. Hírnév, akkor mi most megyünk, tudod, személyes dolgaink vannak. – vázolta fel hajnalunkat Seokjin.

Unottan szemetforgattam. A torkomban gombóc keletkezett az undortól, s szemeim is bekönnyesedtek. Éreztem, ma nem úszom meg egy ’szopj le’-vel. Ma keményen meg fog erőszakolni, ami alól sehogyan sem kapok felmentést. Rettegtem, mégha ki mutatni nem is mutatom ki annyira, hogy megvédjem magamat.

- Jimin, te is ezt szeretnéd? – kérdezte Yoongi.

Nem ért semmit, és nem is akarom, hogy megtudja. Higyje csak azt, hogy egy hímkurva vagyok. Nagyot nyeltem, és eddigi erotikus hangja tovaszállt, most ugyanolyan kemény volt, mint bármikor máskor.

-Ne... Igen – változtattam meg a válaszomat lehajtott fejjel, amikor Seokjin a pillantásával akart megölni.

Még annyit láttam, hogy Yoongi idegesen kiviharzik a bárból, s eközben a másik férfi elkezdett a szokásos szobába rángatni. Nem volt finomkodó, sokkal inkább erőszakos, ujjai erősen fonódtak csuklóm köré, s biztos voltam benne, ennek egy ideig nyoma marad. Fogaimat összeszorítottam, nehogy egy nemtetsző hang is kibukjon belőlem. Nem akartam mégtöbb fájdalmat okozni saját magamnak. Csak túl akartam lenni rajta.

- Hogy merészelsz más férfira ránézni?- kaptam meg első pofonomat, melynek erejétől a fejem oldalra bicsaklott, de még mindig tartottam magamat, hogy nem adok ki semmilyen hangot.

Csak a fogaimat csikorgattam, s tűrtem. Hallottam ahogyan egy anyag súrlódik, s mikor arra figyeltem amerre ő van észrevettem, hogy levette a pólóját, s várakozva néz rám. Küszködve a könnyeimmel és a hányingerrel indultam meg felé, és csatoltam ki az övét, így a kilazított nadrágot gond nélkül letudtam róla húzni. Boxerba bújtatott méretén is látszott, hogy fel van izgulva. Féltem, hiszen anyagon keresztül nagynak tűnt. Lassan két-két ujjam közé csippentettem az anyagot, és gyorsan lehúztam, mielőtt beleszól, hogy mit tökölök. Jólesően felsóhajtott, hogy már nem kellett ruhában tartania merevedését. Egyre jobban rámtört a hányinger, melyet nagyokat nyeldesve próbáltam visszatartani. Szemeimet szorosan behunyva hajoltam nemességére, s először csak egy kis részét vettem a számba, melyet a nyelvemmel is kényeztetni kezdtem. Hajamba túrt, majd megszorítva tincseimet húzta fejemet rá hosszára, s úgy éreztem akkor, hogy megfulladok. Pilláim bekönnyesedtek, s a forró, sós cseppek lassan folytak végig az arcomom. Nyelvem ismét játszani kezdett vele, mert nem akartam több erőszakot elviselni. Alapjáraton is irritáló hangja most fülsüketítően magasan nyögdécselt, ajkaimat hasznalva arra, hogy élvezetben legyen része. A tempót ő diktálta fulladás veszélyemre nem gondolva, és hál’ istennek pár perc múlva elélvezett, s kényszerített rá, hogy lenyeljem undorító magját. Erőszakosan felhúzott hajamnál fogva magához, majd a pólómat levette rólam, s a nadrágtól boxerrel együtt megszabadult. Mostmár teljesen meztelenül álltam előtte, mire elszabadult elmélyében a pokol, amikor nagy erővel az ágyra lökött. Hasra fordított, majd semmilyen felkészítés, előjel nélkül belém vágódott. Késztetést éreztem arra, hogy felsikítsak, de nem érnék el vele semmit. Így csak tűrtem, hogy megszégyenítse a testemet, hogy a magáéva tegyen megint. Nyakamat és hátamat szívás nyomokkal lepte el, és biztos vagyok benne, hogy véraláfutásos lesz majd a felület. Eleinte lassabb, óvatosabb mozgása átváltott vadba, követelőzőbe, mintha egy guminőt csinálna fel. Fájt, majd szétrepedt a fenekem, de tartanom kellett magamat ahhoz, hogy ne adjak ki semmiféle hangot. Hangos nyögései lepték be a szobát, és a csattanó hangok, amikor belém vágódott ismét. S ezt újra és újra megtette. Három órán keresztül, míg a műszakom le nem járt. Én pedig csak üveges, semmitmondó tekintettel figyeltem az egyik fagerendával eltakart ablakon kifelé. Akkor vettem észre, hogy kint már elkezdett éledezni a világ, s a barátságosabb vörös árnyalat beborította a végtelennek tűnő égboltot. Ha igaz, hogy minden csillag egy elhunytat jelképez, akkor több milliárd csillag van, mely kopott fénnyel ragyog, mégha nem is látszik, vagy talán nem is létezik igazából, hiszek benne, hogy a zord, barátságtalan égbolt, felhő felett ott vannak a csillagok, ott van anya és apa, akik csak nézik, s próbálnak rám büszkék lenni, hogy eltartom az öcsémet, és dolgozok, emelett gondoskodok is róla. Ha mindenki egy csillag, akkor vajon én is az leszek? Vagy én halálom után csak egy jelentéktelen holttest maradok, akit mindenki elfelejt?

- Mára végeztünk – jelentette ki ruháit magára véve Seokjin, de nem tudtam megmozdulni – Te az enyém vagy – állam alá nyúlva felbiccentette a fejemet – Ha bárki, legyen az Yoongi, hozzád ér, kicsinálom. Vágod Cica?

Sűrű bólogatással jeleztem, hogy megértettem. Sötét szemei villogtak, arcán minden izom megfeszült. Aztán sarkon fordult, és elment. Fájt az alrészem, iszonyatosan, arról nem is beszélve, mennyire megszégyenítve éreztem magamat. De ez van, elkell fogadni. Itt nincs könyüret. Csak a gyilkosság gyilkosság hátán, s a csilllagok is csak buta gyerekkori mesék maradnak, és akiket sosem fognak látni, mert nem valódiak. Mint az én kihunyt reményem, hogy egyszer jobb lesz a világ.