Úgy gondoltam, egy egész naplót írok a számodra. Először csak egy levelet akartam, de aztán úgy voltam vele, mindent tudni fogsz az elkövetkező napjaimról.

Július huszadika van, ma van egy hónapja, hogy ketté válltak az útjaink.
Még mindig nem tudok egy százas csomag zsepkendő nélkül gondolni rád. Mindig mosolyogva, ámbár sírva nézem a közös képeket, amikre mindegyikre felraktam a fekete-fehér filtert.

Emlékszel, amikor nekem írtál dalt?

Azt mondtad, soha nem akarsz elengedni.

Hogy én vagyok neked az igazi.

Mindent mondtál, csak azt nem: szeretlek.

Megcsaltál valaha?

Elég voltam neked, vagy volt még egy-két örömlányod rajtam kívül?

Namjoon szinte minden nap átjött. Hozott a Jin álltal főzött kosztból, mert tudta, éheztetem magamat. Volt, hogy éjfélig nálam volt, csakhogy lássa, eszek, és nem csinálok semmi hülyeséget. Minden nap ellenőrizte a kezeimet. De nem talált semmit. Akkor még nem....

Mikor látta, hogy az állapotom nem fog javulni - erre tegnapelőtt jött rá -, azt mondta, ha kell valami jelentkezzek.

Hirtelen akartam neki kiabálni, hogy nekem Yoongira, azaz rád lenne szükségem.

Mert tagadhatatlanul függtem tőled.

Minden lépésed ámulattal nézem.

Emlékszel, amikor múlthéten a pályán összefutottunk?
Te a végében voltál, és a palánkot dobáltad, én pedig az elejében, a kapuba próbáltam berúgni a labdát.

' - Yi Yoo! - kiabáltad nekem. Lassan hátra fordultam, és te lazán, a csarnok falának dőlve méregettél a megszokott cigarettával a szádban. Gondoltam, hogy nem fog megviselni a szakítás. De, hogy konkrétán semmit nem láttam az arcodon a mosolyodon kívül, az letaglózott. Arcod őszinteségről árulkodott, s ekkor ébredtem rá:

Tizenegy hónapig tévhitben éltem, miszerint őszintén viszonyulsz hozzám.

Mindig is fura volt a mosolyod. Amikor társaságban voltunk, sokkal jobban sugárzott. Amikor kettesben voltunk, más volt. Sokkal inkább erőltetett.

Szemeid alatt nem ékeskedtek karikák. Arcod ragyogott, szemeidben a fiatalság megcsillant. A napfény gyönyörűen sütötte illetve árnyékolta az arcod, szinte azt hittem, hogy egy rajzolt figura vagy, s ezt az egészet csak álmodom. Láb fejeiden egy egyszerű kosaras csuka volt, izmos lábaid egy fekete edző nadrágba búhtattad. Felsőtested pedig a szokásos mezed takarta. A fehér térdzokni, mely szinte elmaradhtatlan minden egyes gyakorlásodnál. Ami legjobban szemet szúrt, hogy nem volt rajtad a térdvédőd, így ráláttam a zöld - lila foltokkal tarkított testrészedre. Pupilláim kitágultak, s annak ellenére, hogy már nem voltam a barátnőd elkezdtem feléd rohanni, hogy kikérdezzelek, megdorgáljalak, hogy mit képzeltél akkor, amikor nem húztál fel védő felszerelést.

Lassan leguggoltam eléd, s ujjaimat finoman végig húztam a még viszonylag friss foltokra. Állpakcsod láthatóan megfeszült, s szinte éreztem, ha arcéleden végig húztam volna valamit, az már két darabban lenne. Hihetetlenül férfiasnak tartottam, tartom a mai napig. Aztán beszélgetésbe enyelegtünk. A szokásos, sablon kérdések, miszerint

Hogy vagy?

Milyen volt a napod?

Jól vagy?

Hogy tellik a nyár?

Kezdtem unni. Mégis....

Kamu somollyal az arcomon válaszoltam minden kérdésre.

Nem vetted észre, hogy szenvedek.
A korrektor az igaz barátom.

Mosolyogtál, miközben még a labdát is pattogtattad. Látszott, mennyire kényelmetlen neked a szituáció.

Mégis marasztaltalak, mert ha csak negyed órára is, de beszélgettem veled.

És ez boldoggá tett.

Negyed óráig boldog voltam.

Aztán bejelentetted, hogy dolgod van, és egy köszönés után távoztál.

Mikor már halló és látótávolságon kívül voltál, térdre rogyva, tenyereimbe temetve az arcomat kezdtem el zokogni. De ez mosolygásra késztetett. Azon a héten az volt az első, hogy sírni tudtam.

Egy hangulat ingadozó senkinek hiszem magamat a mai napig. '

Ez volt a nagy tallákozás.

Tőlem Min Yoonginak
2020.07.20.

Este tizenegy óra van. A hörcsögöm alszik, ezt abból következtetem ki, hogy nem hallom, hogy össze - vissza mozogna. Minden nyugodt. Filme illő jelenet, ahogyan fekszek az ágyamban a nyitott ablakhoz közel, amin keresztül hallom a kinti zajokat. A tinédzserek nevetve beszélgetnek, ami az én arcomra is halvány görbületet kölcsönöz. A tücskök ciripelése lenyugtat, s ide fel hallom az emeletre a fali óra kattogását. Ezen kívül a szél hangja az, amit még hallok, s ez az, amj kellemes hűsítést ad a felhevült testemnek. Nem bírtam ki, és a mai forróság ellenére is forró vízben fürödtem ami miatt biztos vagyok, hogy most nevetnél, vagy nevetsz ezeket a sorokat olvasva.

Képzeld...

Nem tettem magamban még kárt.

Viszont a cigiket napi szinten szívom.

Eddig a minimum nikotin adagom egy napra öt száll volt.

Tegnap legalább hét kellett, mire megnyugodtam.

Káros szenvedélyem lett.

Te is az voltál.

Miattad érzem azt az elviselhetlenül szúró tört a mellkasomban.

Ajkaimat rágcsálva mérlegelem a helyzetet. Megérné nekem az, hogy egy elbaltázott kapcsolat miatt kárt tegyek magamban?

Pörögnek bennem a kérdések. De aztán egynél megállok. Aztán mégtöbbnél.

Miért nem voltam elég jó neked ahoz, hogy velem maradt?

Fogadtál valakivel, hogy elkell csavarnod az eszemet, és utána a földbe döngölni, amikor szakítasz?

Ezt te élvezed?

A barátokon miért láttam a megkönnyebülést, amikor bejelentetted, szakítottál velem?

Miért Namjoon volt az egyetlen, aki foglalkozott velem?

Mi volt annak az oka, hogy kisétáltál az életemből?

Iszonyúan fájtak a szemeim a folytonos sírástól. Szépen lassan a taknyos zsebkendőkkel fogok takarózni.

Emlékszel, mennyire rendszerető voltam még a legrosszabb napjaimban is?

Most valamiért nem vesz rá a lélek, hogy takarítsak, vagy kivigyem a szemetet. Úgy érzem, megtelt a lelki memóriám, és egyre lejjebb haladok a depresszió fel-le emelkedő hullámvasútján.

A klinikára sem mentem be. Szabadsaágot adtam magamnak, hiába van szinte egy köpésnyire a rendelőm. Mégsem veszem rá magam. Szerintem az emberek sokkot is kapnának tőlem, és nem hoznák többet hozzám a kedvenceimet. Megérteném, mégsem akarom, hogy egy történjen.

Ma itt volt Hyuna. Tudod, a húgom. Remélem, ennyit azért tudsz rólam, és figyeltél, amikor róla áradoztam.

Apró mosoly bújkált a szám sarkában, miután elmeséltem neki mindent. Rendesen elhordott mindenmek. Nem csodálom, én is ezt tenném.

Ha nem lennék még iszonyúan szerelmes beléd.

Végül csajos filmekkel elterelte a figyelmemet, amik igazából elfuserált vígjátékok voltak, mégis törődött velem, és ugyanúgy filmeztünk, mint tíz évvel ezelőtt, amikor még otthon laktam; az ölembe raktam az azóta is megtartott párnát, amire a fejét suokta hajtani, a kanapét kihúztuk, s az elmaradhatatlan bojhos takarók is megjelentek. A kanapé mellett helyetfoglaló komóton volt minimum három tál, a szófa előtti üvegasztal meg tele volt finomságokkal. A komódom a csokik foglaltak helyet, köztünk csakis a három kedvencem; a mogyorós, a bubis milka, és a gumicukros milka. Az üvegasztalon pedig sajtos tejfölös chips, popcorn, gumicukor, sós chips, nachos, és minden, ami az én, és testvérem igénye.

Remélem, azért szoktál rám gondolni, és néha nosztalgiázol.

Remélem minden rendben van veled, és boldog vagy.

Tőlem Min Yoonginak
2020.07.21.