A Jelen tragédiája
A tető szélén ült a jövő és a jelen. Olyanok voltak , mint két idegen. A jelen a kezében egy bort szorongatott. A jövő olyan volt, mint egy élőhalott. Igaz, hogy még létezett, De nem volt semmije amit mesélhetne. A jelen történeteit hallgatta, De, neki nem volt története, mit elmondhatna. Így ő a terveiről mesélt , Mert nem volt semmi, amit eddig megélt. ,,Miért olyan fontos a holnap? Nem elég egy jó nap? A te múltad annyira üres, Pont mint ez az üveg." ,,A te jövődből meg hiányoznak a tervek, És cél nélkül telnek el a percek. És a jövőd annyira üres Pont mint az az üveg." A Jelen felált és megszédült, Ez az este maradt neki utoljára emlékül. A jövő tovább ült a tető szélén. Ez volt számára az első élmény. Ez lett volna a történet mit elmondhatna, De nem volt senki, ki meghallgatta...
2020-12-10 19:44:05
3
0
Схожі вірші
Всі
وردةٌ قبِيحة
و مَا الّذي يجعلُ مصطلحُ الوردة قبِيحة؟ -مَا الّذي تنتظرهُ من وردةٍ واجهت ريَاح عاتية ؛ وتُربة قَاحلة و بتلَاتٍ منهَا قَد ترَاخت أرضًا ، مَا الّذي ستصبحهُ برأيك؟
55
10
2330
Кохаю
Я впізнаю тебе серед тисячі лиць, І тихенько, крізь світ, побіжу, І нехай вже позаду мільйони столиць, А я в полі тебе обійму. Обійму і заплачу від щастя свого, Мабуть, більшість йому навіть заздрять, А мені вже давно на них все одно, І на те, що вони мені скажуть. Я, мій милий, єдиний, тобою живу, І в повітрі ловлю твої нотки, Я для тебе співаю і стрічку нову, Запишу у своєму блокноті. Ти малюєш мій сон із мільйону казок, У якому такі різні барви! Ти даруєш мені той рожевий бузок, А із ним, мов мереживо, чари. Від обійм, поцілунків твоїх я горю, Мов метелик над вогнищем синім, Боже мій, якби знав, як тебе я люблю, Якби знав, як без тебе я гину.
98
15
7504