Felnőtt a tükör előtt
Csak nézed,
nem érted
Én pedig téged...
Ugyan úgy. Nem értelek.
Vajon hol jár a képzelet?
Pörgeted a fejedben végig az éveket?
Két lábon jársz és nevetsz,
Egyenlőre beérik ezzel,
Négy fal között óvnak,
És amíg mész kezek fognak.
Később már legyél jó,
Tudod olyan példának való.
Vagy csak legyél te
Ha ezzel beéred.
És a tükörbe nézeve...
Csak azt kérded,
Ez lettem tényleg?
Torzít a harag, a lelked marja,
Már csak az utolsó ép darab
Mosolyog a tükörből vissza,
És ő az aki este az italod issza.
Bénít a félelem,
Ami miatt eldobod a végtelent,
És maradsz a csöndes névtelen.
Csak keresed hol az a vidám kisgyerek.
Aztán unott arccal megigazítod az ingedet .
Miközben fél füllel hallgatod a híreket.
2022-01-23 20:11:49
1
0