Вірші
Zöld, aztán piros
A zöld bögre azóta ott áll, hogy
te sírva futottál ki a lakásból.
Én csendben, teával telibeöntött
zöld pólóban vártam, hátha
visszajössz.
De nem jöttél.
Veszekedni mindig szoktunk,
azt hittem, most is elfelejtjük.
De nem tettük.
Már tél van, amikor legutóbb beszéltünk
nyár volt.
Én most a zöld sálamba fújom
a felhőcskéket, és várlak az
állomáson. Én írtam.
De te nem válaszoltál.
Csak reménykedem.
A zöld vonat megérkezik.
Én felszállok, és egy pillanatra,
mintha a te sziluetted támolyogna
a peronon.
Azután rájövök, hogy az más.
Tavasz van.
Amikor legutóbb beszéltünk, nyár volt.
Sétálok haza, egy zöld szatyor
lóg a vállamon.
Megint írtam.
Most várok.
De nem fogsz írni.
Nyár van.
Egy piros póló simul a bőrömre.
Lassan elfelejtelek, de néha
még látom, ahogy a férjeddel
csókolóztok a házatok előtt.
Nem zavar, mert
otthon már engem is vár valaki.
Valaki, akihez a te zöld szemeid
nem érnek fel.
7
1
825
A pólóm színe
A kedvenc színed a…
Várj, ne mond meg, kitalálom!
Semmi sem lehet árulkodóbb,
mint a ruháid.
Nézzük, mi van itt:
szépen összehajtogatott citrom pólók,
rendezett fekete és farmernadrágok,
egy szürke és egy rózsaszín melegítőfelső,
fehér és fekete fehérneműk, lila zoknik
és egy narancs blúz.
És a bőröndöd?
Színes, indákkal díszített.
Lehetnél egyértelműbb is szívem.
Mik vannak a szobádban?
Ha jól emlékszem, akkor az ágyneműd
olyan, mint a bőröndöd,
az olvasólámpád piros, az asztalod
sárga, a faladon lepkék, csillagok,
holdak vannak és a tejút.
Aztán vannak képek.
Az ajtó felől anyukád van
egy piros szívkeretben, mellette
apukád egy kékben. Én meg
egy zöldben mosolygok
a fénykép miatt, síelni voltunk.
Ott minden fehér volt, viszont te
betöltötted a teret színekkel.
A szemed csillogott, vörös hajad
előnyhöz juttatta zöld íriszeidet.
Az én overálom is zöld volt.
Már tudom, mi a kedvenc színed.
Nem kell hozzá benéznem a bőröndödbe,
nem kell elképzelnem a szobádat.
Csak oda kell állnom a tükör elé,
belenézni, és kijelenteni, ma
te ajánlottad, hogy vegyem fel
ezt a zöld pólót.
8
0
750
Hangok
Ruhája redői rezzennek,
Apró kalapja megcsúszik,
Lakkcipője nyikkan,
Aranynyaklánca csilingel,
Szeli a métereket
némán.
Mögötte az asztal nyikorog,
A csészék felnyögnek,
Öltönyök suhognak,
A kanál csattan,
A rádió recseg,
Egy tollal dobolnak
egyre gyorsabban,
gyorsabban,
gyorsabban,
gyorsabban.
Valami súrlódik,
Aztán kattan,
Aztán…
Aztán puff.
7
0
650
