Sötétség vesz körbe. Nem látod az utadat, nem látod a fényt. Teljes a sötétség. Mindent magába foglal. Nem tárja fel titkait. Csak annyit árul el magáról, amit a közönségnek mutat. De a színfalak mögött egy teljesen más világ van. Nem csupa jóból, vagy rosszból áll. Itt minden van, és semmi nincsen. Csupán egy légtérről van szó. Hogy milyen? Magam sem tudom. Még számomra sem húzta fel függönyét, hogy bepillantást nyerjek az univerzumba. Így maradt csak a képzelő erő, ami mindent túlszárnyal. Még a kegyetlen, zord valóságot is. Biztonságos egy hely, ahol csupa, jó dolgok történnek.

Vagyis ezt hittem, míg fel nem borult az egyensúly.

Régen hét nagy sárkány uralta a világot. A tűz, a sötétség, a víz, a föl, a szél, a fény és az energia. Ők heten tartották egyensúlyba kis világunkat. De ez egyik napról a másikra megváltoztatta. Hirtelen, a legfőbb sárkánynak nyoma veszett. Ő tartotta kordában a lelkeket, ő vigyázott az univerzum rendjére. De, mint minden más, ez egy változások küszöbén állt.

A tűz elemű sárkány felszívódott. Senki sem tudja, hogy hova lett. Társainak sosem panaszkodott, csak tűrt, és tűrt. Hallgatta a panaszáradatott, aminek sosem volt vége. Hallgatta az élők fohászait. Hallgatta az univerzumot, ami pusztulásnak indult. Nem látta a jót, a reményt, az életet. Odáig jutott, hátrahagy mindenkit, nem törődve következményeivel. Végre ő is önző akart lenni. De ez nem sikerült neki. Nem sikerült teljesítenie egyetlen vágyát. Még ez sem jött össze neki.

Valaki a hatalmas sötétségben, egy segítő kezet nyújt. Elsőnek elképzelni sem tudta, hogy ki lehet az. De hamar megtudta szándékait. Bizalmat követelt tőle, semmit mást. Nagyot horkantva nézett vele szembe. Hiába hitte azt, hogy a szemébe nézett, mert nem az volt. Aki segítő kezet neki, nagyobb ősibb, erősebb volt, mint ő maga. De ezt ő akkor nem tudta. Félve, bizonytalanul, de mégis elfogadta az ajánlatot. Ekkor jött rá, a végzetes hibájára. Vakon megbízott egy olyan személyben, akit nem látott, nemhogy ismerné.

Egy ketrecbe lett bezárva. Mély, sötét ketrecbe, ahonnan nem látta szabadulásának útját. Ordibált, tüzet fújt, mindhiába. A lény, ami bekebelezte nem érzett belőle semmit. Látta, hogy sárkánya hogyan viselkedik, de nem törődött vele. Ez ment jó sok ideig. Itt az időnek nincs fogalma. Az csak valami, amivel a halandók tájékozódnak. De a halhatatlanok, akik ősidők óta léteznek, számukra mit sem ér.

Egy idő után, mikor a sárkány megnyugodni látszott, meglátogatta. A sárkányban újra felébredt a harag lángja.

-Hiába próbálkozol. Haszontalan, ahogyan az egész. -hallatszódott mély, ősi hang.

-Hogy merészelsz csapdába ejteni!? -morrant rá a sárkány.

-Nem vagy csapdában. Szabad vagy. -jött újra az ismeretlen hang.

-Ne röhögtess! -gúnyolódott vele a sárkány.

-Nem én ejtettelek csapdába. Te magad állítottad ezt fel. -mondta neki ugyan olyan higgadtsággal. És mivel ez volt a helyzet. A tűz elemű sárkány saját maga állította fel ezt a csapdát.

-Hogy juthatok ki? -kérdezte meg tőle.

-Ezt nem tudom. Csak magad tudhatod. Gondolkozz el rajta, miért akartad magadat megvédeni. Talán rájössz a szabadulásra. -közölte vele, majd ott hagyta gondolkodni.

A sárkány elfogadta a tanácsát. Elméjébe merülve kereste a választ. Nem sokáig kellett keresnie, mivel végig az orra előtt volt. Az eddigi élete, amit nem szeretett. Szabad akart lenni, kötöttségek nélkül.

-Láttom sikerült. -jelent meg a semmiből az idegen.

-Ki vagy te? -kérdezte meg végül a sárkány.

-Nincs nevem. Az emberek nem neveztek el. Számukra nem is létezek.

-Az nem lehet! -lepődött meg a sárkány.

-De lehet. -válaszolta egyhangúan. -Nézz körbe! Minden, amit látsz, és nem, az vagyok. Minden és semmi.

-Ilyen nem létezik. Nem lehet valami és semmi. -hitetlenkedett a sárkány.

-Mint tudod, előtted is volt élet. És az előtt. Mindig mindenki előtt volt valami. De a valami előtt mi van? Semmi, mert nem tudom. Az van, amit elképzelsz. Még a képzeletnek is vannak kiinduló pontjai. De nekem még ez sincsen. Semmiből lettem, mégis minden vagyok.

-Még mindig nem értem. -értetlenkedett a sárkány.

-Majd egy nap te magad is rájössz erre. Addig sok mindent kell megtapasztalnod.

-De hogyan?

-Úgy, hogy velem tartasz. -közölte vele, mintha valami semmiségről beszélnének.

*********************

Eközben a hat sárkány újra összegyűlt.

-Hová tűnhetett a tűz sárkány? -méltatlankodott az egyik.

-Fogalmam nincsen. Nem érzem a jelenlétét. Olyan mintha megsemmisült volna. -mondta a zöldesfehér sárkány.

-Nem hiába tűnt el. -szólalt meg a fekete színű sárkány. -Az univerzum változásnak indult. Az, hogy a társunk eltűnt, azt mutatja, hogy mi magunknak is változnunk kell.

-De hogyan változzunk? Ősidők fogva így élünk. -kérdezte meg a barna színű sárkány.

-Nem azt akarod Mondani, hogy süllyedjünk le az emberek szintiig? -lepődött meg a zöld színű sárkány.

-De, azt kell tennünk. Ki kell választanunk egy halandód, aki méltó az erőnkre. Már mi sem élhetünk gazdatest nélkül. -sóhajtott fel gondterhelten a fekete sárkány.

-Igaza van. Érzem. -szólalt meg ismét a zöldesfehér sárkány.

-Akkor nem maradt más választásunk. -jegyezte meg a fehér sárkány. -Ki kell választanunk egy-egy halandót, akit méltónak találunk. -mondta eltökélten, s az emberek világára nézett le.