-Hogy bírnak ennyit aludni? -nézi meg sokadjára ezüstösen csillogó óráját Tao.

-Még én sem alszok ennyit. Pedig ez nagy szó. -ásította el magát Kang, aki közben sós rágcsálni valót majszol.

-Ne legyetek ilyenek. –Szólt rájuk Yang. -Sok energiát felhasználtak Wing ellen.

-Ez így van. Látnotok kellett volna milyen feltételekkel és erővel támadtak. -helyeset Wing. Még mindig élesen látja az egy nappal ezelőtti harcot.

-Azt ne mond, hogy legyőztek téged? -nevette el magát Shen.

-De. -válaszolta egyszerűen Wing.

-Tessék!? -lepődtek meg. -Az, hogy lehet. Még csak a Tanonc szint elején kellene lenniük. -mondta Shen.

-Ez nem így van. A Tanonc szint közepénél vannak. Idő kérdése, hogy elérjék a Tanonc felső határát, és átlépjenek a Mesteri szintre. -közölte velük Kang, aki mind a hetet látta. Ő volt az első, aki érezte, hogy nem egy átlagos emberről van szó. Őt meglepte, hogy egy nap alatt hét ritka tehetséges ifjonc keresték fel az akadémiájukat.

-Az nem lehet. -hüledezett Tao. -Még csak tíz és tizenegy évesek. Nem érhetik el ezt a szintet.

-Ha végre felkelnek te is láthatod a saját szemeddel, hogy igenis ők képesek rá. -állt fel az asztaltól Yang, és magára hagyta a többieket. Kívülről ugyan nem látszik, de belül örült neki, hogy ilyen tehetséges tanítványai vannak. Az egész iskolában oly sok idő után ők az elsők, akiket felvettek. Sosem engedte meg, hogy lejjebb vigyék a követelményeket. Ha kell bezárja az iskoláját, bár ezt nem szívesen tenné meg.

*************

Lassan ébredtek fel. Még szívesen aludtak volna, de nem tehetik. Új iskolában vannak, egy lépéssel közelebb az álmaik felé.

Mindannyian nagyokat nyújtózkodva keltek ki az ágyból. Arion árgus szemekkel figyelte Jimin minden egyes mozdulatait. Jimin hamar észrevette. Nem ő az első, aki így méregeti. Kiskorában mindenki őt akarta megkaparítani. De akkor nem tudták, mert törvénybe van iktatva, hogy háromszázharminc évesnél fiatalabbakhoz nem nyúlhatnak hozzá. Aki megteszi, halálbüntetés jár. De a legrosszabb fajtából, amitől mindenki retteg.

Mintha Amina is észrevette, hogy a barátját így meregetik. Bármilyen előjel nélkül rontott be a szobába.

-Sziaaa Jimiiiin! -köszönt neki mosolyogva.

Tiszta energiabomba lett belőle. Az egyik pillanatban még az ágyon hasalt, a következőben már Arion arca előtt volt pár milliméterrel. Gyilkos tekintettel méregette Ariont. Így üzent neki, hogyha egy ujjal is hozzáér Jiminhez, halott lesz. Köztudott, hogyha valamit így gondol, az úgy is lesz. Kiskora óta védi Jimint az ilyenektől. Náluk nem volt probléma, hogy eldöntsék ki az erősebb. De itt már igen.

Arion megmozdulni sem mert, még levegőt sem vett. Teljesen váratlanul érte a dolog. Nem elég, hogy az előtte ülő mérges kislány egyik pillanatról a másikra ott termet, de gyilkosan néz szemeibe.

Nich eleresztett feléjük egy gyenge mosolyt. Örült neki, hogy valaki kordába tudja tartani Ariont, és ilyen reakciókat vált ki belőle.

-Amina ne. -húzta vissza Jimin. -Nem fog bántani. -suttogta oda neki, mire Amina „Ugye ezt te se gondoltad komolyan!" nézéssel nézett felé.

~Persze. Azért nézeget téged. -szólt telepatikusan Jimin felé.

~Itt nem bánthat. Többiek is itt vannak. -próbálkozott Jimin.

~És mi van akkor, ha nem lesz közeledben senki? Akkor mit fogsz vele csinálni? -vetette fel Amina.

~Azt még nem tudom. -szomorodott el Jimin.

~Nem megbántani szeretnélek, de igazán óvakodhatnál az ilyenektől. Nagyon nem tetszik nekem ez az Arion gyerek. -panaszkodott Amina.

~Neked senki nem tetszik, akik így néznek rám vagy rád. -vágott vissza vidáman Jimin.

~Mondjuk ez igaz. -gondolkodott el egy pillanatra. ~De legalább én óvatos vagyok, nem úgy, mint egyesek. -lökte oda neki.

~Rég láttalak Amina. -mosolyodott el Jimin, de belül reszketett.

~Örvendek a találkozásnak. -üdvözölte Jimint. -Igaza van neki, jobban ügyelhetnél magadra. Nem mindig leszek ott melletted, hogy megvédjem a hátsódat.

~Tudom. -húzta oldalra a száját.

~Ne aggódj, meg tudod magad is védeni. Csak ő túlságosan is kedvel téged.

~Feltűnt. -nevette el magát Jimin.

~Jól van. Ideje visszamennem, mire mindenkinek feltűnik az egész. -sóhajtott fel Amina, és abbahagyták a beszélgetést.

-Miért kellett ennyire a képembe másznod!? -háborodott fel Arion.

-Nem tanultál az előbbiekből!? -villogott Amina szeme. -Megmutatom neked, hogy hol a helyed. -kezdett eluralkodni rajta a haragja. Kint a hétágra sütő nap, eltűnt, helyette viharfelhők jelentek meg.

~Arion most már elég lesz! -szólt rá eréjessen Erd.

~De miért? -fort benne az indulat.

~Ha kinéznél észrevenéd! -ordibált rá.

~Hogy lehet már most ekkora ereje? -hüledezett Arion.

~Nem tudom. Még csak kilenc éves a mi számításunk szerint, de náluk csak most lehet hároméves. Még kisgyerek és már ekkora az ereje. -közölte vele már nyugodtan Erd.

~Mikor bemutatkozott, akkor azt mondta, hogy háromfarkú villámkitsune a társa. -jutott eszébe Arionnak.

~Igen. Ezért is nagy az ereje. Csak azt nem értem, hogy a kitsunéja miért nem fogja vissza az erejét? -gondolkodott el a sárkány.

~Ha te nem tudod, akkor én honnan tudjam? -tárta széjjel karjait Arion.

~Igazán tanulhatnál valamit! -ripakodott rá a sárkánya. ~Nemcsak erővel kell harcolni, hanem ésszel is.

~Igen, igen ezt tudom. De...

~Nincs semmilyen de! Még Axel is többet tud nálad, pedig csak három éve ismerkedett meg ezzel a világgal. -szidta rendesen Ariont. Arion ezek után nem mert válaszolni. Erd nagyon dühös lett rá. Gondolatban megfogadta, hogy több időt fordít a tanulásra, és visszafogja magát.

-Arion most már elég lesz! -szólt rá abban a pillanatban Nich is.

-Jó-jó. -védekezett Arion. Nem akarja még a barátait is feldühíteni. Elég neki a sárkánya, aki már így is tikkel rá.

Amina mintha hallotta volna Arion és Erd között leforgott párbeszédet. A vihart -amit tudat alatt kreált -egyből megszüntette, és visszatért Jimin ágyára. Úgy tett, mintha az előbbi meg sem történt volna.

Axel és Stefan nagy szemekkel nézték végig. Egyikük sem akarta elhinni, hogy abban a lányban ennyi erő van. Látszólag gyenge kis vézna, aki alig tudja magát megvédeni. De, amit a kisebb harcban és most mutatott, nem ezt bizonyítják.

-Ideje elmennünk reggelizni. -mondta egyszercsak Amina. Az ablakon át nézte az időjárást. A kék eget nem csúfították a felhők, hét ágra sütött rájuk a nap.