-Ki főz ennyire borzalmasan!? -háborodott fel félhangosan Arion, de ez pont elég volt, hogy mindenki hallja.

-Ha nem tetszik valami, lehet kibontakozni a konyhában. -jelent meg háta mögött, hófehér kötényben Yang, kezében egy serpenyőben, amiben éppen elkészült a tojás.

-Az az enyémmé. -csapott rá Amina, aki már nyújtotta érte a tányérját.

-Látjátok, valaki tudja értékelni a főztömet. -örvendezett Yang.

-Csakis azért, mert a tükörtojást mégsem tudod elrontani. -szóét neki vissza mosolyogva Tao.

-Ezt sem én mondtam. -motyogta orra alatt Arion, közben lenyomot egy falatot a torkán. Yang szúrós pillantásokkal ajándékozta meg, és ment vissza a konyhába.

-Úgy látszik, ma fogyókúrás napunk lesz. -szólalt meg Axel, amikor Yang hallótávolságon kívül volt.

-Vagy ...? -kezdett bele Nich, mire minden szempár rá nézett. -Kinek mennyi pénze van? -jött a hirtelen váltás, mire mindenki meglepődött.

-Miért? Mire kell? -kérdezte meg Stefan.

-Van most, de nem elég, hogy mindenki jólakhason. -tért ki a válasz alól Amina.

-Nekem se sok van. -csatlakozott hozzá Jimin. -De ez miért is lényeges?

-Mert akkor elmehetnénk enni. -közölte nyilvánvalóan Nich.

-Arra van pénzem. -szólalt fel Arion, aki örömmel fogadta ezt a hírt.

-Úgy látszik erre mindenkinek van pénze. -jegyezte meg Nana nevetve.

-Akkor ezt megbeszéltük. Úgyis mienké az egész nap, kivéve az este, mert akkor arénába fogunk menni. -mondta nekik Amina.

-És ezt te honnan tudod? -lepődött meg Stefan.

-Hjajj. Egész nap ezt mondogatják a tanáraink. -nézett rá ragyogó szemekkel, és folyttata tovább az evést.

-Akkor mikor találkozunk? -kérdezte meg Arion, aki előtt már minden elfogyott.

-Mikor itt végeztünk. -nyelte le a szájában lévő falatot Axel.

-Nem mehetnénk inkább délben? -vetette fel ötletként Nana.

-De, szerintem is akkor menjünk. -bólintott rá Nich, aki egy utolsó pillantást vetett az asztalon található ételekre. Hátra tolva székét hagyta el sietősen a termet, és ment ki az udvarra. A friss levegő változtatásként járta át tüdejét, élesztette újjá. Odabent nagyon rosszul érezte magát, mintha sóvárogna valamiért.

-Minden rendben van? -aggodalmaskodott Amina, aki Nich után szaladt ki.

-Persze, minden a legnagyobb rendben van. -próbálta leleplezni a dolgot, csak nem jött össze neki.

-Nich, ne hazudjál nekem. -nézett rá könyörgően Amina, könnyen odasompolyogott hozzá.

-De én nem is ... -próbált tiltakozni Nich, több kisebb sikerrel.

-Másokat be tudsz csapni, de engem nem. Nem szeretem, ha hazudnak nekem. -fonta keresztbe karjait Amina, és elfordított arccal mondta neki. De azért szeme sarkából barátja mozdulatait figyelte.

-Odabent rosszul lettem. -szólalt meg hosszú csend után Nich. Egész végig magán érzete Amina tüzes tekintetét, amit egy idő után már nem írtak elviselni. Ezért is adta be végül a derekát.

-Csak nem sóvárogsz valamiért? -tapintott rá a lényegre.

-Öhmm, valahogy úgy. -vakarta meg idegesen tarkóját Nich.

-Mikor ettél utoljára nyers húst? -tette fel neki Amina.

-Soha. -hajtotta le a fejét Nich. -A családom mindig embereket ölt, hogy ezt csillapítani tudják. De én nem szeretnék. Eddig azt hittem, hogy más vagyok, mint ők. Nekem normálisan van a lélektársam, ugyan úgy tudok vele harcolni, fejlődni, mint ti. De most ...., már láttom, hogy nem esett messze az alma a fájától. -sóhajtotta szomorúan Nich.

-Értem. -gondolkozott el egy pillanatra Amina, majd, hirtelen valami az eszébe jutott. -Mond, mennyire tudod magadat kontrolálni? -kérdezte meg tőle.

-Ezt hogy érted? -nézett rá értetlenül.

-Ha végre megkaparintod az áhítozott húst, mint a lennél leállni, mikor szólok? -lépett közelebb hozzá Amina.

-Nem hinném. Még sosem csináltam ilyent. -nézett rá kétségbeesetten Nich.

-Akkor itt az ideje, hogy ezt is kezdjed. -nézett elszántan fekete szemekbe Amina.

-De akkor én is olyan leszek, kint ők. Én nem akarok olyan lenni. -állt már a sírás határán Nich.

-Nem vagy olyan, mint ők. Te tudod magadat kontrollálni, és nem kedveltekből ölsz. Tudod mindenkinek vannak szükségleteik, amit ki kell elégíteni. És ha neked ez, meg kell tenned. Ez ellen nem tudsz mit tenni.

-De, eddig is vissza tudtam magamat tartani. -győzködte már magát Nich.

-Mennyi ideig is? Egy-két évig? Nich, ez már nem mehet tovább. -nézett rá dühösen Amina. -A sárkányod sem bír magával. Ő is úgy, hogy megtedd, ahogyan én is.

-Te honnan tudsz Dunkelről? -lepődött meg Nich.

-Most nem ez a fontos, hanem te. El kéne fogadnod magadat, és akkor sok szenvedéstől megkímélnéd magadat.

-De ... -kezdett bele Nich, de Amina szavába vágott.

-Nincs semmilyen de. Gondold át az egészet, beszélj Dunkellel, és ha úgy van keresett fel. Segítek neked Nich.

-De miért? -próbálta kinyögni.

-Mert a barátom van, és a barátaimért mindent megteszek. Nem erről szól a barátság? -tárta széjjel karjait Amina, és ment vissza a többiekhez.

A nap hátralévő részében mindenki azt csinálhatott, amit szeretett volna. Amina körbejárta a hely, ellátogatott a közeli Trami városába, és az erdőbe. A környék minden egyes zeg-zúgát feltérképezte.

Arion Axel társaság élvezte, de később csatlakozott hozzájuk Jimin is. Nana és Stefan szintén együtt voltak, és ők is Trami városában sétálgattak. Néha összefutottak Aminával, de ez csak egy pillanatig tarhatott, mert hamar szem elől tévesztették a kislányt.

A tanárok elvoltak, intézték a hivatalos dolgaikat, később a szokásos helyükön gyűltek össze, és beszéltek meg a ma estét.

***********

Ragyogóan sütött a nap. Mindenki mosollyal az arcán intézte dolgait, vagy csak örültek a mai jó időnek. Ma van a nagy vásárlás ideje, mikor minden kereskedő összegyűl a piactéren, és árulja becses áruit. Többnyire asszonyok vásárolnak otthonra, de az sem meglepő, hogy a férfiak vannak ott. Hiszen csak élelmiszereket lehet itt venni, hanem minden olyan szükséges dolgot, ami kellhet egy háztartásnál.

Gyerekek nevetve fogócskáztak egymással, vagy várták, hogy ők is felülhessenek a téren lévő óriáskerékre. Az lassan és zenélve tett meg két kört, majd jöhettetek az újabb gyerekeket. Egy idős bácsi volt ott, aki székén ülve mosolyogva nézte a rengeteg csillogó szemeket. Ezért sosem kért el egy aranyat sem. Megtehetné, de mégsem teszi.

A tértől nem messze áll a császári palota. Kékes lilás színnel magaslik az ég felé. Mindenhol kék páncélba öltöztetett katonák helyett, egy-egy lándzsával a kezükben.

-Császárnőm! -jött be a nagy ajtón az egyik szolga, aki térdre hajolva üdvözölte császárnőjét. -Megtaláltuk a lányát. -jelentette alázatosan.

A trónon ülő, aranybarna hajú nő lassan kinyitotta szemeit, és egyenesen a hírmondóra nézett. Nem szólalt meg, csak intett egyet a térdelő szolga irányába.

-Trami városa közelében a Pearl Trees Akadémiában van. -nézett rá félve, látható reakció után kutatva, de nem sárga, ezért folytatta. -Szeretné a császárnő, hogy visszahozzuk a lányát? -tette fel félve a kérdést, és már előre látta, hogyan reagál rá.

-Nem szükséges. Elmehetsz. -intette el szolgáltját, aki mélyen hajbókolva hagyta el a tróntermet.

-Szóval Gyöngyfák akadémia. Egyetlen nem ismerős a neve. -jelent meg a férje, egy császár.

-Valóban nem egy híres iskola. -helyeselt a felesége. -Ugyanakkor jó kezekben van a kislányunk. -kelt fel a trónszékjéből, és puszilta meg férje ajkait.

-Megtudhatom az okát, vagy ez a kiképzésének része? -nézett rá jókedvűen a császár.

-Hmm, azt még nem tudom. De az biztos, hogy ő választotta magának, és mint szülők támogatnunk kell benne.

-Igazad van drágám, ment mindig. -húzta vissza feleségét egy hosszú csókra. -De mégis olyan könnyen elengedted. -suttogta kettejük közé, mikor nehezen elváltak egymás ajkaitól.

-Hallottál már az Ördög csillagáról? -nézett férjére a császárnő, rokon meglepődést vélt felfedezni.

-Nem azt mondod drágám, hogy ők vannak ott? -lepődött meg rajta.

-Úgy bizony, ők vannak ott. Ennél jobb helyen nem is lehet a lányunk. -puszilta arcon férjét, és hagyta magára a trónterembe.

-A legtöbb hova mész? -nyúlt utána a férje.

-Tíz évig neveltem a lányunkat, ideje visszatérnem. -mosolygot rá selytelmessen, mire a császár csak fejet rázott.

-Szeretnéd, hogy valamikor benézek hozzád?

-Igen, kérlek szépen. Majd úgy este. -nézett vissza rá. -És megtennéd, hogy majd délután valamelyik emberünk behozna hozzám pár gyümölcsöt? -kérte meg a férjét, aki beleegyezően bólintott.

***********

-Hogy mondod! -zengte be az egész palotát Chang hangja.

-Uram -kezdett bele egér hangon a térdelő szolga.

-Ne Uramoz itt neked! -förmedt rá a szolgájára. -Azonnal készítsétek elő egy hintót, Trami városába megyek.

-Igenis Uram! -hajolt meg még mélyebben, szinte már remegve a földön feküdt.

-Elmehetsz. -lökte ki a csukott ajtón a szolgát, majd hangos zajjal csapódott be az ajtó.

-Hogy merted ezt megtenni fiam! Ezért még jól megjárod! -nézett fel a szoborra, ami egy nő ábrázolt három pár szárnyakkal.