-Hajolj a nyakamra, és szívd. -döntötte oldalra Amina fejét, ezzel megvillantva hófehér nyakát.

-Hülye vagy! Miért innék belőled? -támadta le egyből Nich.

-Mert vérfarkas vagy? Vagy ezt is el kell mondanom? -forgatta meg szemeit.

-Nem kell. Csak nem akarlak megölni. -dörrent rá Nich.

-Szóval nálatok öléssel társul. -jegyezte meg hangosan Amina.

-Persze. Mert elveszítjük akkor a control, és az állatunk dominál.

-Teljesen nagy tévedésben vagy. Mikor iszod a véremet, teljesen magadnál vagy. Ha az állatnak a vérét iszod, akkor is. Csak az állatok a félelem és a nagy stressz miatt halnak meg. Nem azéért, mert megölik őket. Ez így van az embereknél is. Miközben valakinek a vérét fogyasztod, magadnál vagy, és le tudsz vele állni. Nem borul el az agyad, ahogyan eddig mondták neked. -magyarázta neki Amina.

-És ezt te honnan tudod, mindent tudó kisasszony! -kérte számon Nich durván.

-Ha nem hiszel nekem, akkor csináld. Tapasztald meg, és te is rájössz az igazságra. -mondta nyugodt hangnemben, de belül majd felrobbant a haragtól. Sosem szerette, ha vele gúnyolódnak, és nem hisznek neki. Ő soha senkinek nem hazudott, csak nem mondott el bizonyos képet. Ezért mindig nagy teher van a vállán, hiába nem akarta. De ebbe bele született, nem tehet mást. Higgadnak kell maradnia, érzelmek nélkül. Így jó döntéseket tud hozni.

-Mondtam már, hogy nem csinálom! Inkább egy állaton próbálom meg! -nézett Aminára dühösen Nich.

-Azt pedig nem hagyom. Az esetek kilencvenkilenc pontban mindig meghalnak. -allta útját az induló Nichnek, aki derekánál fogva odébb tett, és gyorsan a fák közé futott.

-Miért hiszed azt, hogy ezzel le tudsz rázni? -csóválta meg a fejét Amina, miközben a fák felé nézett.

Szempillantás alatt már a fák sűrűjében volt, és haltalanul, de hihetetlen gyorsasággal közlekedett. Az érzékszervei erősebbek lettek, miközben kapcsolatot létesített mindenkivel. Növényekre bízta, hogy kövesék nyomon Nichet, és szóljanak merre jár. Az állatokat figyelmeztette, hogy baj közeleg, és meneküljenek el, de óvatosan.

Nich amilyen gyorsan csak tudott, csak futott és futott. Fogalma nincsen, hogy hol járhat, csak az érzékszerveire hagyatkozik. Egy hatalmas hófehér színű ősi fa előtt megállt. Körülötte furcsa kis lények lebegtek, és villódzva világítottak. Az ismeretlen megjelenésével egyből a fa lombjaiba menekültek. Ők is megkapták a riadód. Nich értetlenül nézett feléjük.

-Most miért tűntek el? -tette fel hangosan a kérdést, amit valójában magában akart.

-Mert szóltam nekik. -szólalt meg hirtelen Amina, Nich háta mögött. Nich ijedtében legalább három métert ugrott, hanem többet.

-Te hogy kerülsz ide? -nézett rá kíváncsian.

-Mondtam már, hogy ez az én terepem, és nem a tiedé. -forgatta meg a szemét, és nézett bele dühösen Nich fekete szemeibe.

-Akkor sem fogom a te véredet inni. -makacsolta meg magát Nich.

-Márpedig fogod. Ha nem megy így, akkor kényszerítelek rá. -fenyegette meg barátját.

-És miképp tennéd!? Jóval idősebb és erősebb vagyok nálad. -húzta fel kérdőn szemöldökét Nich.

-Ezt megkérdőjelezném. -jegyezte meg, majd tovább folytatta. -Utolsó esély. Vagy kényszerítelek, vagy önszántadból csinálod. -zsarolta meg Nichet.

-Úgysem tudsz kényszeríteni. -vágta oda neki, és már ment is volna el, de hirtelen megállt. Olyan volt számára, mintha egy nagyobb erő átvette volna felette az irányítást. Lassan visszahúzta kezeit és lábait, majd elindult Amina felé, aki nyugodtan nézte őt.

-M-mit teszel velem? -próbálta kipréselni szavait Nich.

-Mondtam, hogy nem hagyom, hogy mást bánts. Felajánlottam, hogy önszántadból igyál belőlem, de elutasítottál. Ezért ezt választottam. -rántotta meg vállait Amina, majd után apró kis karcolást ejtett a nyaka hajlatába. Nich éjfekete szemekkel szemezett vele, és kezdték átvenni rajta az ösztönei. Csak úgy hívogatta barátja nyaka, ahonnan lassan buggyant ki a skarlátvörös folyadék. Nich ösztönösen cselekedett, ragadta meg az előtte álló derekát, közben mélyeket szippantott édeskés illatából.

Amina hagyta neki, tudta, hogy mi következik, és nem félt attól, hogy megöli. Ezért is vállalkozott önkéntesként. Kilenc éve alatt számos ellenséget gyűjtött össze magánnak, akik mind az életére akarnak törni. De egyiküknek sem sikerült, mert könnyűszerrel más világra küldte őket.

Nich lassan és óvatos beeresztette fogait a lányba, aki elgyengülve figyelte mit csinál barátja. Nich lassan kortyolgatni kezdte az ízletes vért, ami azonnal ízbombaként robbant szét a szájában. Minden egyes sejtje ezt a finom vért követelte, amit már Nich mohón kortyolgatott.

Amina égszínkék szemei lassan vérvörös színűre változtak, jelezve, hogy lassan a teste is átalakulna. Finoman érintette meg Nichet, és lökött rajta picikét, hogy most már hagyja abba. Nich szerencsére értette a célzást, és azonnal abba is hagyta. Amina becsukott szemmel, nagyokat lélegezve hozta magát helyre, miközben jobb kezét a sebére tette, ami pár másodperc alatt begyógyult. Lomhán nyitotta ki szemeit, amik a szokásos égkék színben ragyogtak. A vérveszteségnek nyoma sem volt, teljesen úgy nézett ki a lány, mint mikor elkezdték.

-Látod, nem volt semmi baj. -nézett rá az előtte állóra, aki alig bírta felfogni az eseményeket. Nem tudta elhinni, hogy amit az imént tapasztalt, az a valóság volt. A szülei, sőt a falka minden egye tagja azt állították neki, hogy amikor kapcsolatba lép a vérrel, elborul az agya, és megöli az áldozatát. De most, amit tapasztalt, ez teljesen ellentmondásos volt. Végig a tudatánál volt, érezte a lány minden egyes rendülését, még azt is, hogy mikor pislogott. Mindent érzet, amit Amina, egyet leszámítva, amit sehova nem tud tenni. Közben volt neki egy fura érzése, mintha valami megváltozna. Kíváncsi volt, hogy mi, és folytatta volna tovább a szívást, de pont ekkor szólt neki. Kételkedve, de azonnal abba hagyta és eltávolodott tőle.

~Szerinted ez mi volt? -kérdezte meg a sárkányától, Dunkeltől.

~Én sem tudom. -jött a mély hang. ~Valami nagyon nem stimmel ezzel a lánnyal, csak azt nem tudom, hogy mi.

~Van rá mód, hogy ki tudjuk deríteni? -kérdezte meg tőle Nich, miközben már visszafelé indultak el.

~Nincsen. Az elméje nagyon zárt, amit erős mágiával véd.

~Valami eszköz lehet ott? -találgatott Nich, közben ő is kutakodni kezdett elméjében bármilyen hasznos információ után kutatva.

~Nem hinném. Azoknak más a sugárzásuk.

~Akkor nem nála lehet a tűz elemű sárkány?

~Nem. -jött a rövid és tömör válasz. ~Neki teljesen más az ereje, és én azonnal észre venném. Biztos, hogy nem ő az. -lett máris élénkebb Dunkel, mikor szóba hozta Nich a tűz elemű sárkányt.

~Mi volt köztetek? -mosolygott el magában, de alig bírta visszafogni, hogy valóban ne terüljön szét az arcán.

~Semmi! -hangozott hangosan a válasz, és egyből el is tűnt Dunkel.

~Persze, és én higgyem is el. -nevetett fel hangosan Nich.

-Mi ilyen nevetséges? -tudakolta meg Amina, aki értetlen arccal nézett barátja felé.

-Semmi, semmi. -nyugodott meg Nich.

-Dunkel az? -tapintott rá egyből Amina, mire Nich magában meglepődött.

-Sosem fogom ezt megszokni. -ingatta meg fejét. -Igen, ő mondott valamit.

-Majd idővel megszokod. -kacsintott rá, majd előre nézett, ahol már lassan kezdenek kiérni a mágikus erdőből.