Az egyik gróf, Wessex tartományé, feláll a helyéről meg adva a tiszteletet, a tanácsnak.

- Uraim! Ahogy a kamarás már említette, jó ötletnek tartom, próbáljuk meg, nem veszíthetünk, vele, remélem, a diplomácia útján lehet egyességre jutni, a francia király, ha akkor se enged, de megpróbáltuk.

A gróf szavára még jobban kezdtek vitatkozni.

Nem sokára elérkezik a megbeszélésnek a vége.

Így mindenki indulhat haza, a maga grófságába. A következő gyűlés egy hónap múlva lesz, minden nemes tudja. Így a kamarásom intézkedni kezdhet. Titkos helyet kell találnia, ahol hétköznapi személyeknek tűnhetnek.

A kamarás szobájába tartózkodik, magában van, fel alá sétál, hol az asztalhoz ül, hol az ablaknál áll.

Újra az asztalhoz lép.

A térképet kezdi nézegetni, hol van a két királyság egyenlő távolságban, nem sokára rá is talál.

Találkozót kér a királytól, aki rögtön fogadja, éppen a vadászteremben tartózkodik.

- Kamarásom! Talán megtaláltad a helyet, ahol egyességre juthatok a francia uralkodóval? – kérdezi érdeklődve.

- Igen fenség! A találkozó helyszíne távol van, így a kémek nem avatkozhatnak be, akik őfelsége lépését figyelik. A helyszín az Itália királyságban lévő nagyváros Velence! Ha önnek is megfelel. – válaszolja.

Közbe vág hírtelen a király, éppen az asztal előtt gondolatába mélyedve ül.

- Szóval azt mondod, az Itáliai Királyságba legyen! A helyszín nem rossz, és Velence. Így mind kettőnknek távol van, így a Köztársaságban szétnézhetek, mint átlag polgár. A helyszínbe beleegyezek. – válaszolja.

- Igen Fenséges uram! Minél hamarabb elküldöm az értesítést, annál jobb lesz. Még annyit Őfelsége! Az időpontot megválaszthatom? – kérdezi érdeklődve egy kicsit.

- Igen! Ha kell segítség, megkapod, és akár írásban is.

- Megtiszteltetés számomra, én intézhetem a titkos találkozót a két királyság, és királya között. – válaszolja, boldog tekintettel.

A kamarás, ahogy kell, elköszön.

Elérkezett az 1337-es év, az angol király júliusi napon tanácskozást hív össze, mindenkinek meg kell jelenni, mert nagyon fontos.

- Azért hívtalak ide titeket, megbeszéljük azt a gondot, ami fent a skót felföldön történik, akinek a szövetségese a francia uralkodó, nem hajlandó engedni. A hűbérbirtok megillet engem, a tartományban élőknek, két királyságnak kellene adózni. Ti, a grófok, és hercegek, mit tegyünk az érdekűnk védelméért? – kérdezi a nemeseket.

A tanácsteremben nem sokára zajongás veszi kezdetét, ami azt jelenti, kezdik megbeszélni a fontos kérdéseket.

Nem sokára feláll az egyik.

- Én, Kent megye grófja vagyok! Csak van olyan megoldás, amiben megegyezés várható, és ami jól jönne a feleknek. Mit kell tenni annak érdekébe, a francia király engedjen, ne kelljen erőszakot alkalmazni. Mi a javaslatotok? – kérdezi.

Nagy zajongás veszi kezdetét, egymásnak mondják a véleményűket, végig nézek a nemeseken.

- A tanácstagjaim, tudnak vitatkozni. Remélem lesz valaki, aki véleményt fog mondani, olyan javaslatot, ami jó lenne az országnak. Ha bele gondolok jobban, biztosan van pár nemes, akinek érdeke a döntés, mert kereskedelem tartja össze a két királyság között.

Nemsokára, töprengeni kezd Edward király a helyzetükön, ami nem olyan fényes.

-----

A zaj nem sokára alább hagy, mert csendet intek.

- Tanácstagjaim! Ahogy figyeltem mindenkit, hogyan tudnám megszerezni a jussomat! Kinek van javaslata? Vagy talán a megbeszélést a következő napra tegyük? Kinek van ötlete ahhoz, cselekvésre késztessen minket, mert a halogatás nem tesz jót senkinek.

Az egyik szót kér.

- Én, Mercia grófja! annyit szólnék! Szerintem is minél hamarabb kell cselekedni, itt élünk a királyság területén, másoknak van érdeküzlete a Francia királyság területén. Én is abban vagyok, megoldódjon a helyzet, a dolog súlyosságát átgondoltam. A titkos találkozó csődöt mondott, a diplomáciai tárgyalás kudarcot vallott, hogy a vazallusi területet megszerezhessük. Királyi fenség! Egy megoldása van, amit nem szerettem volna számításba venni, még hozzá a háború. Háború a két ország között. – mondja meglepődött tekintettel.

Csend lesz hirtelen, a király arcán is, a tanács tagjain is. Az uralkodó helyéről kezd felállni, kezd járkálni. Éppen az ablaknál áll meg, és kezd kitekinteni.

- Mercia grófja! Azt mondod, háborút vívjak a francia király ellen? A feltevés elgondolkoztató, a titkos találkozói próbálkozásúnk kudarcot vallott. Bevallom őszintén, ez a feltevés már volt eszembe, de elvetettem, azért! Elég harcot vívni a Skótok ellen, még a francia király elleni háború kérdése is gondolkodásba ejt, más választásom már nincsen.

Az egyik gróf szót kér.

- Edward uram! A háborút hogyan akarja megvalósítani? A skótok elleni harcban sok katonát vesztettünk, a hadsereget fejleszteni kell. Hogyan akarja a francia király elleni háború előkészületét?

- Jó kérdést tett fel, erre még nem gondoltam. – válaszolja akadozva.

Kezdi átgondolni a stratégiai támadást.

Nehezen, de döntést hoz, de nem olyan egyszerű. Indul is vissza a székéhez.

- Uraim! Átgondoltam a helyzetűnket, a szándékúnk nem sikerült, még békés tárgyalás se. Ezért azt fogom tenni, amit a gróf tanácsolt! Háborút vívjunk a francia király ellen. Nem szeretném a letámadást, húzom az időt, így levelet küldök a másik uralkodónak. Elküldetem egy megbízható személlyel. Így fel tud készülni a háborúra, ha már itt vagyunk, szavazásra bocsátom a tervet a háborúról. – mondom, de a gondolatom máshol volt.

Remélem, nem kell csatába menni.

Az egyik gróf szót kér, aki fel is áll a helyéről.

- Királyi fenség! A szavazás nem a parlament feladata lenne? Ha a szavazás egyhangú, akkor az előkészületeket, el lehet kezdeni. – kérdezi érdeklődve.

- Uram! A törvény menetét értem, de van egy másik törvénycikk! Kimondja, ha az országot valamelyik hatalom fenyegeti, egy másik államban van a birtoka, és az veszélyben van. A Tanács, - a hercegek, és grófok- szavazata szükséges, nem kell a parlament elé vinni. – válaszolja Edward király.

- Fenséges uram! Erről a cikkelyről nem tudtam, ha őfelsége emlékeztet erre, akkor szavazzuk meg a javaslatot. – válaszolja a gróf, meglepődött tekintettel.

Így minden nemes egyhangúan megszavazza.

Már csak az üzenet írása van hátra, és kiválasztani azt a személyt, akiben megbízhatnak. A tanácskozás után, indul mindenki, a palota dolgozószobájába vonul Edward is, meghagyja az őröknek, ne zavarják. Az asztalhoz lép, a fiókból papírt vesz elő, és íróeszközt. Először át kell gondolni, mit írhasson, mert ettől az üzenettel dőlhet el minden.

Levél.

Őfelségének a Francia királynak, IV. Fülöpnek! Én, Edward minden angolok királya, azért írok önnek, megkaphassam a Gascognei területet, amely sok éve az örökség része. Hiszen kimondja a törvény, ha egy angol nemesi származású házasságot köt, egy francia származásúval, akkor vele jár a királyságból kis rész.

Azután írja tovább az üzenetet.