A napok múltával Pierre Morand javaslattal fordul a többi hozzá hasonló szolgához. Ahogy szoktak mulatozni, a megszokott kocsmába.

- Társaim! Ha már itt vagyunk, meg kellene beszélni pár olyan dolgot! Nem tűrhetünk tovább, a herceg kénye- kedve szerint azt tehessen velünk, amit ő akar. A herceg napokkal ezelőtt nálunk járt, és amit látott a fészerben, azt kiöntötte, oda a napok munkája. Mit tegyünk, ne tehesse azt, amit tesz? – kérdezi felháborodottan

A többieken is látszik a felháborodás jele, hogy mire volt képes a herceg.

- Társaim! Az lenne a legjobb megoldás, ha titokban készülhetnénk valami zűrzavar félére. Tudjátok, az ország háborúban áll, mi is kihasználhatnánk ezt, talán várjunk egy kevés időt? Ha akkor sem lesz semmi, akkor induljunk a herceg ellen. És minden herceg ellen, aki kihasználja a szolgáját. –válaszolja az egyik.

- A javaslat szerintem is jónak tűnik, tehessünk azért valamit, ne lehessünk még szegényebbek, mert ez az adójog, a gazdagoknak jobb. – mondja Pierre.

Akik a helyiség környékén vannak, azok kezdik megbeszélni, mert számúnkra jó ötletet adtak. Közösen várnak egy közösen meghatározott időt.

Francia földön vannak személyek, akik védelműk alá veszik a nemeseket, és az érdekeit, beleértve a gazdag polgárokat is.

Ami ősszeget említenek nekik, azt meg is kapják, ilyen személy az is, aki csalafintasággal műveli, egyedül dolgozik, zúg ügyvéd is, mert már kezdetektől hazudta, hogy kiváló ügyvéd. A neve. Etienne Marcell, ahol nemest kell védeni ott, megjelenik! A híre eljutott a királyhoz is, a meglepetésre így hívatja is.

- Azért hívattam ide, halottam önről, a nemesi rétegben nagy tekintélynek örvend. – mondja őfelsége.

- Királyi fenség! A bizalmat köszönöm, azt is, hogy fogadott. Jó híreket mondanak rólam. Ahogy hallottam, hívat, örömmel jöttem. – válaszolja.

- Marcell uram! Fontos dolgot kell mondanom! Háborút vívunk az angolok ellen, minden lényemet felemészt, itt van az adózási rendszer is. Azt akarom elérni, a szegények ne lehessenek még szegényebbek. Javaslatot várok öntől! Milyen megoldás lehetne a jó. Ha akarja! Írásban is rögzíthetem, és a felmutatásával bármit meg tud szerezni. A birodalmam területéből, egyik angol nemes se szerezzen befolyást. – mondja a király, lehangoltan.

- Királyi fenség! Amit lehet, mindent meg teszek, az ország sorsa jobbra fordulhasson, megoldható legyen az adójog kérdése is. Megtiszteltetés lesz, ha írásban adja, azok között lehet ön, akik bizalmat adnak a munkámhoz. Meg fogok tenni mindent. –válaszolja, a gondolatában, pedig más volt.

- Remélem, bízhatok benned? Minél hamarabb a probléma megoldódjon.

Nem sokára kezébe kapja a királyi pecséttel ellátott papiros, azután kezd elköszönni, és kilépni a teremből.

A folyosón körbenéz, hátha van valaki, de meg könnyebbülhet, mert a folyosón nincs senki, a két őr kivételével. Indul is ki a kapu felé.

- Kezemben van a királyi akarat, ennek örülök a legjobban, a királyt is a körömbe tudhatom. Ezzel a királyi pecséttel, a hatalmamat megalapozhatom, így tudni fogja mindenki, ki vagyok én, nem az, akit ide- oda mozgathatnak, és ha jól csinálom. Akár híres lehetek, én leszek a nagy Etienne Marcell.

Azt veszi már észre, a palota bejáratához ért.

-----

Telnek a napok, tudott Marcell megoldást találni a kérdésben, így a király közelébe férkőzhet. A javaslatot elfogadták, és törvénybe is iktatták.

Egyik látogatás végén kezdi elhagyni a királydolgozó szobáját, a folyóson nincs senki.

- Királyi fenség! A bizalmat köszönöm, remélem tudtam segíteni! Nem csak a királynak érdeke ne lehessenek még szegényebbek a serfek. A nemesek ne használhassák ki őket, az élet törvénye arra késztet, amit az egyiknek adunk, a másiktól el kell venni. Innen a szegényekhez megyek, és elmondom, mi lenne jó a számúkra, ki használom őket, háborút kezdhessenek, az uruk ellen. – van a gondolatában.

Nem sokára a palotát is elhagyja, induljon a serfek területére, a szolgálatát így felajálhatja, mert neki is van szolgája.

- Te szolga! A közeli hercegségbe utaznék, a Montmarcyba, ha jól tudom! Ez útba esik, szeretnék beszélni pár hozzád hasonlóval, hátha tudnék segíteni, ha már a nemeseknek is tudtam pár dologba. – mondja a zúg ügyvéd szépen, kedvesen.

- Tényleg segítene nekünk, a szolga népnek? A helyzetűnk jobb legyen, az adójog törvénye, az életűnket megnehezíti. – válaszolja a szolga, boldog érzéssel.

A szolga így már jobban oda figyelhet a feladatára.

- A hatalmamat kiterjesztem a szolgákra, engem is fogtok szolgálni. Az uratok ellen fogtok háborúzni, pénz nem kell tőletek, mert azt, a ti uratok fogja beszolgáltatni. – mondja magában, ördögi mosollyal.

Azt követően másra kezd gondolni, a tervére, ha hatalma lesz a nemesek felett, mert a király támogatását élvezheti.

Így a királyi pecsétet másra használhatja fel, a háborús tervre, nem érdekli, milyen áron. Azért is megteheti, mert a két ország között háború van, a többi ország úgy fogja gondolni, az angolok ellen lázadnak a parasztok.

Sikerült a terve, megnyerte a serfeket.

Évek alatt sok minden történik, elérkezhetett az 1357-es év.

Egy februári napon, a nép ráeszmél arra a tényre, ahhoz hogy elérjenek valamit, saját érdekeit kell elsőre helyezni. A francia trónért csatározás folyik, az egyik ilyen bitorló, Gonosz Károly, aki régens, a palota erkélyén van, gondolatai máson van, így Marcell is mellette van.

- Fenséges királyom! Nézze a sok embert, ennyin állnak ön mellett, ha akarja ön, a szolgákat is be lehetne vetni a hatalmi játékba. Nincs még olyan munka, hogy a földeket kezdjék megművelni. – mondja, kicsit gúnyosan.

- Látom Marcell barátom, a győzelmet reméljük meg vívhassuk, a király ellen. Azt a bizalmat köszönöm, ami tőletek jön, megtesztek bármit, a háborút kevés veszteséggel nyerhessük meg. – válaszolja a régens.

A régens nem tudja a szavát befejezni, mert hangra lesznek figyelmesek.

Sokan betörnek a palotába, int a zúg ügyvéd pár testőrnek, parancsot ad ki, megölhessenek pár főurat. A tett hallatán észreveszi, az uralkodó kezdi elhagyni a palotát, másik úton, az erkélyről éppen látható.

- Uraim! Elérkezett az idő a cselekvésre, most már nyugodtak lehetünk, az uralkodó nem fog megjelenni. Párizs már szabad, így nyugodtan lehet törvényt alkotni. Külterületén is felszabadul az a sok pénz, amit a megszorító intézkedésben lett zárolva. – mondja az ügyvéd izgatottan.

- Én, mint a város egyik vezetője, megköszönjük önnek, amit értűnk tett Etienne Marcell uram. Hogyan tudnánk meghálálni ezt a segítséget? A király elhagyja a várost, már nyugodtan tervezhetünk.

- Szívesen tettem! Legyen az, ha egy meghatározott időn belül nem lesz probléma a francia királyságba, akkor elfogadnék egy kis összeget. – válaszolja, kedvesen, mintha a nép érdekébe tette.

Odalép a közönséghez, ünnepelni kezdik, hiába mosolyog, a gondolatában, az ügyvédnek, máshol kezd járni.

-----

Egy tervet eszelhet ki.

- A vereségért vissza kell vágni, ami évekkel ezelőtt ért, én királyi származású vagyok, nem bánthatnak el velem. Az a parancsom! A katonáim zárjanak el mindent Párizsba tartó vezető utat. A várost kiéheztetem, megtudják ki is vagyok én. – mondja Marcell, ezzel ki adva a parancsot.

- Úgy lesz uram. – válaszolja a szolga.

Bizalmasa elkezdheti a feladatot teljesíteni, aki van hű katona, azok vele tartanak, jó páran. A párizsiak most már nyugodtan aludhatnak.

Másnap, kora reggel vannak olyanok, akik a városhoz közeli földekhez indulnak, amikor elérnek a város határához, meglepetés fogadja őket.

- Ez mit jelentsen? Ezek a katonák a régens katonái, visszamegyek a városba, és elmondom. Így a földbe bele sem tudunk kezdeni. A katonák zárják el az utat.

Így volt még pár szolgával.

- Én, a ti uratok! Parancsot adok ki! Párizs körüli tartományokban a várakat megerősíteni, a tulajdonosait védeni, mert nem tudjuk a napok mit fognak hozni. A várak sérültek, a szolgákkal megújítani. A hírt adjátok tovább a várak tulajdonosainak. Ha kell, írásba adom. – mondja, szigorú tekintettel.

- Uram! A hírt, ha a vártulajdonosok megtudják, abból probléma is adódhat. A várak újításánál a parasztok dolgoznak, most a földeken vannak. Ha neki kezdenek, akkor ott kell hagyni mindent. – válaszolja az egyik szolga.

- Amíg engem látsz, ne félj, ha lázadás is bekövetkezne, akkor le fogom verni.

A parancsot így elviszik a vártulajdonosokhoz, hogy tudjanak róla, így a szolgasorba is eljut a hír.

- Olyat követelnek tőlünk, amit nem tudunk teljesíteni. Mi segítsük az urunkat a várak felújításába? Nekünk ott van a földi munka, éppen ilyenkor kell robotolni! – mondja az egyik ígyen szolga, dühödten.

Mások is zúgolódnak, így mindenki a vár ura elé indult.

Az egyik helyen a földesúr zajra lesz figyelmes.

- Mi ez a zaj? Ki háborgat már ilyenkor? Nem engedik, kipihenhessem fáradalmaimat. Aki háborgatni mer, azt megbüntetem. – mondja, felháborodottan.

Feltápászkodik a baldachinos ágyából, kíváncsiságból az ablakon kinéz, elcsodálkozik, mert sok serf van jelen.

- Kik ezek? Mit keresnek itt? A várak javításán kellene dolgozniuk, ha felöltözök, megmutatom ezeknek ki a várúr! – mondja, csodálkozó arckifejezéssel.

A földesúr át öltözik kapkodva, nem sokára lent van.

- Mi ez a zaj? Mért nem vagytok a váramnál, építeni vagy, ha olyan, csak javítani? A földeken azután is lehet dolgozni. – mondja csodálkozva, mert sok szolga jelent meg a kastélya előtt.

- De uram! A földeken most jött el a munka ideje! A takarmányokat most kell intézni, ahol nem volt vetve, azt kell most vetni, annak az előkészítése. Ha belekezdünk a vár javításába, akkor a mi munkánkat ki fogja elvégezni. –válaszolja az egyik szolga, értetlenkedve.

- Ti parasztok, nem akarjátok a parancsot teljesíteni? Azt akarom, menjetek rögtön. Nem tudtok ellenem tenni semmit. Annyit mondhatok csak, ti arra az egyre való vagytok, a földemen dolgozzatok, az adót befizessétek. Ti tettetek gazdaggá. – válaszolja gúnyos mosollyal.

Indult volna vissza, amikor vissza is fordul.

- Mit tudtok ellenem tenni! Itt én vagyok a hatalom, tűnés innen dolgozni ti francia parasztok. – mondja, mintha ezzel elintézte volna a dolgot.

Indul rögtön vissza a kastélyba.