Kezdetét veheti a Védelmi erőd építése terv alapján, a női lakosok is készülődnek, ruhát varrni kezdenek. Amit a helyi frség felvehet

- Ha már együtt vagyunk, meg beszélhetnénk, férjeitek hogyan beszélnek veletek? A gyermekével hogyan viszonyul, elmondhatjátok, a véleményeiteket? – kérdezi érdeklődve egyik fiatal lány, aki pár hónapja lett házas.

A lányok tizennégy évesen, már nem csak felnőttnek számítanak, már házasok is lehettek.

- Asszonytársaim! Mondhatom, a férj uram nagyon szeret, még csak tízen három éves vagyok, ha lássa, rólam szomorú vagyok, odajön hozzám, és vigaszt nyújt. Amikor elkövetkezik az a női probléma, és lássa rólam, figyelmes is. – kérdezi Elsa, érdeklődve.

- Tudod Elsa! Az én uram mindent megtesz értem, látod gyerekem lesz, akartuk. Megígérte azt is, ha megszületik fog vigyázni ránk, meg fog tenni értűnk, a helyzetünk jobb legyen. –válaszolja az egyik.

A közösségben a főbb téma máson kezd lenni, a jóslaton.

Az évszakok váltakozása felváltotta az évek múlása, így elérkezik az 1400-as év.

A francia nép bizakodik, hátha vége lesz a háborúnak, és mihamarabb megszülethet a várva várt személy, aki a függetlenségért fog harcolni.

Abba a kis falúba is kezdenek bizakodni, amit Domremynak hívnak, abban is, hátha megszületik a felszabadító, egy lány képében. Az 1400-as évek elejét ír a naptár, már két gyermeke van a D’ Arc családnak.

1408 at ír a naptár, a D’Arc család éppen otthon tartózkodik.

- Isabelle kedvesem! Furcsa lesz tőlem a kérdés, szeretnél még gyermeket? Helyzetünket nézve, szűkösen élünk, alig marad pénzünk, néha a barátaink segítenek. Két szép gyermekünk van, egy lány és egy fiú, ha születhetne még gyermek! A döntést rád bízom. – kérdezi a családfő, érdeklődve.

- Férj uram! Szeretnék még gyermeket, hogy azt mikor? Ha úgy hozza a sors pár év múlva. Egy dologra megkérhetlek? Ha a harmadik megszületik, el szeretnék jutni Rómába, zarándokút révén, ha tíz éves lesz. – válaszolja, örömmel.

- Ha így döntöttél! Jó ötletnek tartom. Mások is mondják, szép város Róma.

Odalép a férjéhez, hogy átölelje, azt követően Jacques kezdi elhagyni a házat, folytathassa a munkáját.

- Gyermekeim! Mit szeretnétek tenni? Talán valami játék félével az udvaron? – kérdezi az anya érdeklődött arccal.

- Anyukám! Vigyázok a húgomra kint az udvaron, bent addig a munkádat elvégezheted.

- Marcell fiam! Nagyon vigyázz Luisara, a falutól ne menjetek messze, sok ellenség bújhat meg. A Burgundok, az ilyen gyerekeket el szeretnék vinni. –válaszolja, féltően.

Megígérik, nem mennek messzire, így nyugodtan végezheti az anya a munkát a ház körül.

-----

Az úr 1410. évébe jár már a naptár, Domremy nevű falúban a D’Arc család egyik tagja Isabelle, nem tud aludni, a férje mellett fekszik.

- Vajon mi van velem? Aludni nem tudok, az is lehet, tele hold van. A férj uramat nem akarom felkelteni, ezért kimegyek a konyhába, iszok vizet, hátha attól tudok aludni. – mondja magába.

Lassan kezdi elhagyni a szobát. A konyhába lépve vizet tölt egy pohárba.

- A ház elé kimegyek, nézem a teliholdat, hátha eszembe jut valami. Leülök a hintaszékre, hátha el tudnék aludni egy kis időre.

A vizet meg issza, inkább kortyolgatva, melegebb ruhát ölt magára, azt követően indul is ki a ház elé, leüljön a ház előtt lévő hintaszékre.

- Ilyen nagy hatása van a holdnak. – mondja magába.

A hold fénye a házra vetíti fényét, nézi a holdat, de a gondolata máshol kezd lenni.

- Teremtő uram! Jó lenne, az a személy itt születne meg, aki felveszi a harcot az idegen katonák ellen. Szavára megmozdulhasson az egész ország, ami maradt még belőle. Uram! Add meg neki azt a segítséget, add kezébe a királyi lobogót, azzal indulhasson a csatába. – mondja, gondolatba, mert elmélkedik.

Azt követően, olyan érzése kezd támadni, ami alvásra készteti.

Az óra éjfélt üt, furcsa érzése van, hirtelen fénysugár vetődik rá.

- Halandó lélek kelj fel, feladat vár rád, egy meghatározott időn belül te fogod világra hozni azt a személyt, aki megmenti az országot.

Egy fiatal lány áll előtte, azt követően ébredezni kezd Isabelle, nem hagyományos módon, hanem a lélek síkon, egy kicsit ijedtnek érzi magát.

- Mi történik velem? Hol vagyok? Te ki vagy, még nem ismerlek? – kérdezi lélekként.

- Isabelle, ne félj tőlem, egy segítőd vagyok, válaszol meg adom kérdésedre. Gyere velem, én vagyok, aki az utadat segíti, míg életét nem adsz meg egy léleknek, aki a válasz az imádra. - válaszolja a fényes alakot.

- Honnan tudod, hogy mire vágyom? Azt tudod, mit akarnak tenni? Milyen útról beszélsz! Mikor fog születni az a lány, és te segítenél ebben?

- Halandó lélek! Én tizenkét éves vagyok, beszélünk róla, mint egy felnőtt. Azért van gygy, mert ahonnan jövök, fiatal lelkek vagyunk, az életünk a múlik. Akit nem sokára szülni fogsz, a hidjenek reményt, hídjenek az úrban, és elhozza a várt szabadságot.

A fényes alak a lendületes lélek elé lép, megfogja a kezét.

- Azt a gyermeket, akit szülni fogsz Jeannenak fogják felhívni, ha tíz év lesz, el kell menni Rómában, zarándokútra, egy jóslatra kell teljesíteni. Elér egy bizonyos kort, és érzései nem leszek szokásos, bocsásd útján. Eljön a idő, érteni fogod tetteit. - mondja a fényes alakot.

Hirtelenjében elengedi a kezét.

- Ne menj el! Lenne még kérdésem! Mi a neves emlékezhessek erre az estére?

- Név: Jeanne d'arc, amit mondtam, ne fejlatsd el.

Látja, ahogy az alak távolodik tőle, majd hirtelen eltűnik.

- Nem akarom elhinni, ez egy fiatal lány lenne az ő őrzőm, aki utamat fogja segíteni. Jeanne d'Arcnak hívják. A család neve, talán Jeannenak fogják felhívni a születendő gyermekemet!

Anyaként elcsodálkozik, nehezen hiszi, ami történt.